Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-02-07 / 6. szám
Ötvennegyedik évfolyam. 6. szám. Pápa, 1943 február 7 DONÄNTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.____________________________ FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL ÖISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Egyházi Beszéd. Irta és a pápai református templomban 1943. évi január hó 31-én elmondotta Medgyasszay Vince püspök. Textus: I. Kor. 16:13—14. Új világtenger áradt szét a földkerekségen. Nagyobb, mint a többi együttvéve. Mélysége feneketlen. Örvényei rettenetes erővel tépik, szakgatják a világrészeket. A vihar által korbácsolt hullámok taraja nem fehér, hanem vérvörös. És nem is felülről, a magasságból ömlött alá, mint az özönvíz, hanem a poklok mélységeiből tört fel, hogy elsodorjon, elpusztítson mindent, ami eddig érték volt az emberiélek előtt. Ennek az új világtengernek a neve: gyűlölet. Emberek gyűlölete nem a gonosz, nem a bűn, hanem soha nem látott embertársaik iránt, nemzetek gyűlölete nemzetek iránt, fajoké fajok iránt. Magas szószékről népvezérek hirdetik, a népek lelke pedig úgy szívja magába ezt a rettenetes mérget, mintha új élet vize, új szebb tavasz illata volna. Mintha ama karácsonyéji csillag soha sem ragyogott volna fel az égen, az a kereszt sohasem állott volna ott a Golgothán, az új parancsolat, hogy egymást szeressétek, sohasem hangzott volna el az Istenfiának ajkairól. A második világháború éveit éljük, gyötrelmeit szenvedjük. A háborúk alapja az emberi értelem és szabadakarat; okai a gerjedelmek: a kívánságok, gyűlölködés, írigykedés, vagyon- és hatalomvágy, bosszú és önzés. Isten megengedte ezt az emberek vétkeiknek büntetéséül s azért, hogy a hívek és igazak megismertessenek. Életünk, hazánk, nemzetünk, jogaink és szabadságunk, ha úgy kell, fegyverrel is megvédése olyan szent kötelességünk, hogyha azt megtagadnánk, Isten képét törölnénk le magunkról. A háború, a történelem tanúsága szerint nem egyszer az előhaladás, a tökéletesedés lépcsőfokai. Nem ilyen azonban a gyűlölet háborúja, a levegőben, földön, tengeren és tenger alatt vívott embertelen harc, mely nemcsak a fegyvernek áll fegyverrel ellene, hanem védtelen városokra tör, templomokat és kórházakat rombol, aggastyánokat, nőket és gyermekeket gyilkol halomra —- azzal a hazug, minden emberi méltóságot megcsúfoló ürüggyel és hírveréssel, hogy egy szebb, emberibb, keresztyénibb és boldogabb jövendő templomának felépülését készíti elő. Gyűlölettel, szebb jövőt kivívni, templomot építeni nem lehet. Ennek a templomnak egyetlen alapköve Krisztus, építési módját és anyagát a felvett szent Ige sorolja fel. Beszéljünk erről. * „Vigyázzatok!“ így int Pál apostol. „Vigyázzatok, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek fia eljő.“ Maga Krisztus mondja ezt. (Máté 25: 13.) Péter apostol pedig így tanít: „Vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint az ordító oroszlán szertejár keresvén, kit elnyeljen.“ Ez ördö g magát Jézust is megkísértette. Sokkal inkább mink et. Egyszer aggodalmaskodásra, csüggedésre, majd erő'\nk túlbecsülésével vakmerőségre, istenkisértésre csá bit. Máskor meg a világ szépségét, gazdagságát, dicsőségét állítja elénk és Ígéri is, ha leborulva imádjuk őt. Vigyázzunk Atyámfiái! Vigyázzunk magunkra, beszédünkre és cselekedetünkre. Az ember szívéből jönnek elő a gondolatok, a gondolatok testbeöltözése a beszéd. Ha a gondolat gonosz, gonosz beszéd fertőzi meg az ajkat is. Azért „Atyámfiái, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jóhirüek, — ha van valami erény és van valami dicséret, ez ékről gondolkodjatok.“ (Fii. 4:8.) És minden mi beszédünk ilyen gondolatok megtestesülése legyen, cselekedeteink pedig legyenek beszédeink bizonyságai. Különösen óvakodnunk kell a kisértések és próbáltatások napjaiban a felettébb való aggodalmaskodástól, a rossz hírveréstől, nemcsak azért, mert a hatóságok ezt tiltják, hanem fajunk és hazánk iránti szent kötelességből, s mert tudjuk, hogy kicsiny tag a nyelv, de nagy erdőt feléget. És az is bizonyos, hogy ennek a világégésnek a végét, kimenetelét és eredményét nem ember, hanem a fő Bölcsesség határozza meg. A jövendő Isten kezében van s ott van a legjobb helyen. Ez a bizonyosság pedig újjal mutat a szent lecke második parancsára: Álljatok meg a hitben! * „A hit a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés“. (Zsid. 11:1.) Tehát nem képzelet, vagy sejtelem, hanem valóságos meggyőződés. De csak az a hit, mely a Szentlélek munkája mibennünk, Istenhez fűz és a Fiúhoz, akit azért küldött az Atya a világra, hogy éljünk Őáltala. Ennek a hitnek óriási erejét maga Jézus jelentette meg: „Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag és azt mondanátok ennek a hegynek: menj innen amoda, — elmenne; és semmisem volna lehetetlen nektek.“ (Máté 18:20.) Tele van a szentírás, de tele van egyházunk és hazánk története is hősökkel, kik „hit által országokat győztek le, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték ; megoltották a tűznek erejét, megmenekültek kard élétől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúkban, megszalasztották az idegenek táborát.“ Az igaz hit a nagy veszélyben sem törik meg, sőt ott válik egetverővé. Minden tekintetben szavahihető emberek írják és beszélik, micsoda csodálatos erővel lángol fel a hit, ott a messze orosz harcmezőkön, a szó szoros értelmében a halál árnyékában küzdő, vergődő magyar testvéreink lelkében ; hogyan áhítoznak Isten és az Ő igéje után még olyanok is, akik itthon nem egyszer közömbösen mentek el az istenháza mellett s a benső,
