Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-01-31 / 5. szám

ötvennegyedik évfolyam.

5. szám.

Pápa, 1943 január 31

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

' ___ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ______________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK----------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

Konfirmációi előkészítés a Vili. osztályban.

Irta és a belsősomogyi református egyházmegye valláspedagógiai szemináriumában előadta: Szabó József alsósegesdi lelkipásztor.

A XIII. század káté irodalma meglehetősen szegénynek mondható, aminek magyarságunkban van a magyarázata. A bécsi udvar a reformátusságban a magyarságot nyomta el, a jezsuita kezekben levő állami cenzúra, a »rebellis« magyarokban ellenfelét némította el. Az elnyomatás, a sok külső és belső baj miatt szenvedő magyar református egyház lelkipásztorai sokszor anyagi gondokkal küzdenek. Sokan létfenntartásuk anyagi eszközeivel törődve, elhanyagolják lelkipásztori és katechétai kötelességeiket. Szinte hálásan kell fogadnunk az 1777-ben megjelent (augusztus hóban kiadott) »Ratio Educationis« rendelkezéseit, melyek a lelkészeknek kötelességévé teszik, hogy necsak a templomban, hanem az iskolában is foglalkozzanak az ifjúsággal, a kátétanítással. A Ratio Educationis egyetemlegesen egységesíteni akarta a közoktatásügyet, vele együtt a hitoktatást, az önállóságukban megsértett protestánsok részéről nagy felháborodással és tiltakozással találkozott ugyan, de mégis több évi harc után arra indította őket, hogy e tervezetet szellemében, de autonómiájuk megvédése mellett megalkossák a maguk didaktikai rendszerét, amely után szinte minden iskolának megjelenik a kátéja. Látzai Szabó József pápai, majd sárospataki ref. theol. tanár fordításában megjelenik a hannoveri superintendens Koppe kátéja. Vele párhuzamosan egyidőben Magyarországon a kantiánizmus képviselője, a racionalista Mándi Márton István pápai ref. főiskolai tanár tollából megjelenik a »katechézisek kritikája«. Nem sorolom fel, igen sok időt venne igénybe, — a XIX. században megjelent kátékat és a kátétanítási módszeres utasításokat. Somogybán majdnem minden tanítói könyvtárban megtalálható Szele Miklós kér. vallástanítás módszertana c. munkája, melyet minden évben, minden lelkésznek, s.-lelkésznek, ref. tanítónak kötelezőleg at kellene tanulmányoznia. Ehelyett hadd hívjam fel hallgatóim figyelmét néhány felekezet felfogására a kátétanításra vonatkozólag. így a görögkeleti egyház Magyarországon használt, hivatalosan szentesített felfogása szerint kettő »a kátétanítás célja: Isten megismerésében az egyház tanai és a "hagyományok ismerete, — azok megtartása, ami által a hívő Isten iránti kötelességeinek eleget tehet és üdvözölhet«. A római kath. hivata-, talos felfogás szerint: »a hitigazságoknak minden mást kizáró Isten és az Egyház tekintélyére támaszkodó előadása, a gyermek egészen kiskorában, amikor a tekintély alapján a gyermekek azt elfogadják és szellemi fejlődésük foka szerint előadott kátéanyag hatására Isten és az emberek előtt tökéletes keresztyé-' nekké vállhatnak.«

Kálvin felfogását ismétlem: A kátéchéták mindenek felett Isten szeretetére és a bűn gyűlölésére tanítsanak. Közelebbről a kátétanítás célja: a hitvallástétel.

A kátétanítás ezután kötelezőleg az elemi Vili. o.-ban lesz. Ideje hat hónap. Ezzel kell megbarátkoznunk. Figyelembe kell venni a gyermek serdülő korának valláslélektani változásait. Illyés Endre szerint: földművelő népünk vallása évszázadokon keresztül telítve van az Ószövetség elemeivel. Krisztus nem áll hozzá olyan közel, emberi vonásai eltörpülnek az isteni mellett. Közvetlenségről szó sincs. Vele váló misztikus közelségben szektárius megmozdulást lát. Egyébként is ellenszenvvei néz minden pietizmust. Általában jellemzi a józanság és predestinációhit. E mellett van a lelke mélyén valamelyes mágikus őspogány vallásosság. A falusi gyermek erkölcsi felfogását az utilisztikus (hasznossági elv) értékelés jellemzi. A falusi gyermek keveset tanul, kevés kulturális hatás éri, igen szegényes a szókincse, rosszul bánik a fogalmakkal. Különbség van a serdülő fiúk és serdülő le,ányok képessége közt. A falusi gyermek környezete: család, udvar, istálló, időjárás, természet. Az iskola szellemére tanítójának, lelkészének vallásossága döntő befolyással van.

Konventi jegyzőkönyveink minden egyes évben foglalkoznak a kátétanítással, jele ez annak, hogy nincs egységesen, egyetemlegesen kialakult felfogás. Gyakran váltogatják egymást a konfirmációi kátétankönyvek. Helytelen dolog. Tóth Ferenc, Kiss József, Apostol, Patay és még néhány forog használati közkézen egyházmegyénkben. Egyik kevésbbé érthető, másikat még a tanító lelkész sem tudná pl. Apostol-félét máról holnapra szószerint megtanulni. Konvent most tudtommal a Patay félét írja elő. Felfogásom szerint alkotni kellene egy világos, érthető, kálvinista felfogású, biblikus kátét, és azt legalább 50 év alatt nem lehetne változtatni, hogy ezzel is kifejezésre jutna a gyermek és szülője előtt, hogy a ref. egyház hitigazságai változatlanok, Krisztus ma és mindenkor ugyanaz. Milyen jó hatással van, ha a szülő hallja odahaza gyermekétől tanulni azt, amit 30—40 évvel azelőtt ő is ugyanúgy szószerint tanult. Lehet pedagógiailag vitázni mellette és ellene: de én kötelezővé tenném a szószerinti betanítást, hogy álomból felébredve is a gyermek tudja azt. Hogy a betű ne öljön, azon másként kell segíteni. Az anyag közlésében, amint alább látjuk majd. A földrajzanyagot, Dunántúl hegyeit, vagy Magyarország folyóit elmondhatja a gyermek többször és másként saját szavaival, de a szókincsekben szegény gyermek hitünk változatlan igazságait igenis szószerint tanulja meg, theologiai meghatározásokat nem lehet magunk szavaival az értelem megváltoztatása nélkül elmondani. Ehhez szükséges a gyermek szellemi színvonalához alkalmazkodó jó káté könyv. Változik e világ, de a református egyház, a Krisztus nem változhatik. (Folyt, köv.)