Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-01-31 / 5. szám
24. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1943. Külföldi egyházi élet. 2. Anglia egyházi élete nagyon is a háború jegyében áll. A methodistáknak még a nyáron tartott évi nagygyűlésén az elnöki megnyitó beszédben nagyon heves kijelentések hangzottak el. Nézzünk ezek helyett azokból a keresztyén szavakból, amelyek a szeptember harmadikai „nemzeti imanap“-on szálltak el a rádió hullámain is. A Westminster-apátság templomában tartott esti tiszteleten jelen volt a kormány is, itt hangzott el a következő békeima : „Ó népek Istene, aki már a próféták által megígérted azt a napot, amelyen a háború fegyverei a béke szerszámaivá változnak át, kérjük add meg nekünk, mielőbb ennek az Ígéretnek beteljesedését. Távolitsd el a gonoszság régi gyökereit, törd szét az önzés, bizalmatlanság és félelem láncait, szabadíts ki a mostani zűrzavarból, s végy be minket a te országod egységébe és igazságába.“ Szeptember 26-án az Alberí-Hallban volt hatalmas népgyűlés, amelyen Cripps mellett Canterbury és York érseke voltak a vezérszónokok. Mint a Kirchenblatt írja: Mindhárom szónok Anglia szociális bajaira tapintott rá, hangsúlyozva, hogy azok ellen minden eszközzel küzdeni kell. Canterbury érseke kijelentette, a „legyen meg a Te akaratod, mint mennyben, úgy a földön is“ — összeegyeztethetetlen a nyomortanyák, munkanélküliség és olyan oktatásügy megtörésével, amelyben a vallástanítás nem kap kellő helyet. York érseke elsősorban a lakásmizériával s annak az ember testi és lelki fejlődésére gyakorolt káros hatásairól beszélt. Sir Strafford Cripps azt hangsúlyozta, hogy minden keresztyén ember kötelessége a szociális viszonyok megjavításáért síkraszállni. Az egyházra súlyos felelősség háramlik a világban, mert a lélek erői nélkül nem fehet reformot csinálni. Felhívta az egyházat, hogy ilyen szellemben irányítsa a népet, de azért ne politizáljon. A miniszter szavaiból különösen kiemelhetők ezek: „Politikai életünkben nagyobb szükségünk van bátor keresztyénekre, mint bármikor“. Cripps másnap Bristol egyik templomában prédikált; hasonló szellemben beszélt valahol lord Halifax, hogy szociális újjászervezés csak keresztyén alapon történhetik. Az érsekek (s általuk az egyház) politikai szereplése pro és contra visszhangot váltott ki. A Times igy nyilatkozott: „Nagy ígéret a nemzet jövője szempontjából, hogy az egyházak készek befolyásukat közös erővel latba vetni, hogy az országban uralkodó, szociális bajok orvosoltassanak“. A kormány egyik katholikus tagja viszont kifogást emelt mondván: „Nem az egyház dolga olyan kérdésekben avatkozni, amikhez semmit sem ért“. Heteken át folyt a szó-e tárgyban. A sajtóvita eredményét az ökumenikus mozgalomból is jól ismert Dr. Oldham foglalta össze egy folyóiratban, s többek közt ezeket mondja: „Politikai beszédet még nem követett mostanában annyi hozzászólás, mint ezt. Egy tábori lelkész azt írja levelében, nincs kétsége affelől, hogy az Albert-Hall-i gyűlés még a legszürkébb polgárt is sokáig -foglalkoztatni fogja. Az érsek beszédéről a nép olyan rétegeiben is beszélgettek, mégpedig helyeslőleg, amelyeknek különben nincs kapcsolatuk az egyházi élettel. Pedig a beszédben lényegileg nem volt semmi új, s nem voltak benne az államot felforgató javaslatok. A keltett nagy érdeklődés magyarázatát ezért másban kell keresni. Mégpedig abban, hogy a nép ösztöne mindjárt megértette s örömmel fogadta az érsek beszédében levő kijelentést, hogy az egyház nem ragaszkodik okvetlenül a Statut quo-hoz. Szorosan véve ebben nincs semmi új. De sokan úgy gondolták az anglikán egyházon kiviil, és belül is, hogy az egyház hozzá van kötve a hagyományos társadalmi rendhez. Magától értetődik azonban, hogy a keresztyén vezetőembernek még a látszatát is el keli kerülnie annak a veszélynek, mintha (egyik kritikus szerint) tekintélyileg csatlakoznék világi ügyekben egy vitás véleményhez. Senki sem hangsúlyozta ezt erősebben, mint maga az érsek. De épp ilyen világos az is, amit a The Economist hangsúlyozott, hogyha az egyház vezető férfiai elhanyagolják szociális felelősségüket a kultúra mostani váltságában, ez egyértelmű lesz szellemi tehetetlenségük bevallásával. A. C. Pigu professzor pedig arra mutatott rá, hogyha az érsektől elvitatják azt a jogot, hogy a gazdasági rend területén felmerült kérdésekben nyilatkozzék, mivel nincs meg á szükséges szakképzettsége, akkor ezt a tilalmat ki kell terjeszteni a lapokhoz beküldött levelek Íróira és a politikusokra, akik közül a legtöbben kevesebbet értenek a társadalmi rend kérdéséhez, mint az érsek. Az illetékes körök kritikája ezért nem is annyira az ellen irányul, hogy az érsek hozzá szólt ehhez a kényes ügyhöz, mint inkább az ellen, hogy ebben a kérdésben kritikusai véleménye szerint téves véleményt hangoztat.“ Az angol egyházi életből említést érdemlő esemény a British Council of Churches megalakulása, melynek első nagy tanácskozása szeptember végén volt. Ez a szövetség Nagybritánia összes keresztyén egyházainak (kivéve a róm. kath. egyházat) hivatalos szerve. A tanács tagjainak száma 112; elnöke a canterbury érsek, főtitkára A. C. Craig. Az első tanácskozáson megbeszélték az új egyházi alakulás feladatait: egyesülési törekvések, az egyházak nemzetközi baráti munkája, keresztyén család] élet és nevelés, a nép gondozása a háborús gazdaságban, falusi egyházközségek kiépítése, népmissziói hetek rendezése, az egyházak szociális felelőssége. 3. Oroszország. A Kirchenblatt a Chinch Times nyomán számol be az orosz egyházi állapotokról. A helyzet a háborús viszonyok folytán enyhült. Sztálin reálista politikus, akit hitbeli és lelkiismereti okok nem befolyásolnak. Egyetlen célja ma az országot megmenteni, s ezért készséggel fogad minden szövetségest, igy az egyházat és vallást is. Ezért az „istentelenek propagandáját egy idő óta megszüntették, az orosz hadsereg altisztjeinek, tisztjeinek s a leendő hivatalnokoknak nem kell vizsgán igazolniok, hogy vallásellenes szempontból megbízhatók. A harctéren nyilvános istentiszteleteket tartanak, az ikonokat újból szabadon árusítják. Szünetel az „istentelenek mozgalma“ is, s az államra átkapcsolt „Élő egyház“ kedvezményezése is megszűnt; Sztálin pedig kész együttműködni Szergij moszkvai metropolitávai. Új templomokat ugyan nem lehet megnyitni (80.000-ből 4500 szolgálhat ma egyházi célt), nincsenek kolostorok, s a klérus alig egytized része a réginek. Máshonnan olvasunk arról, hogy a szovjetviszonyok folytán kialakult katakomba-vallásgyakorlat ma is él. Egy pap pl. mint borbély járja a falvakat, hajat vág és borotvál, s amellett áldoztat is. (Folytatjuk.) T. D. — Népfőiskolái tanfolyamát az idén is megrendezi a pápai református főiskola a mezőgazdasági szakiskola közreműködésével. A tanfolyam február hó 1—5. és 8—12. napjain este fél 7-től 8 óráig lesz a kollégium fizikai termében. Összesen 30 előadást tartanak időszerű tárgyakról.
