Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-11-14 / 46. szám
240. oldal DUNÁIMTÓL! PROTESTÁNS LAP 1943. megy, nem rólunk, hanem a ránkbizott egyházi javakról van szó. Ez mind igaz egy kicsit, de épen azért veszélyes, mert csak kicsit igazság, azaz féligazság. Ne elegyedjék az egyház világi dolgokba, de a vfilág dolgait mérje fel kérlelhetetlenül az ige mérlegén és szeretetet tanúsítson a megtérőkkel, az üzenetre hallgatókkal szemben, de soha ne alkudjon meg a megátalkodottakkal, a gonoszságukkal, érzéketlenségükkel. Az egyház semmiféle anyagi előnyökért, semmiféle emberi jóindulatért nem mondhat le igazi feladatáról, mert különben méltán éri az írás ítélete; »Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a Jót gonosznak, ,akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik és teszik a keserűt édessé s az édest keserűvé«. Ézsaiás 5:20. Az érdekeit néző egyház, amelyik mindenkinek eleget akar tenni, Istennek nem tehet eleget s az a jézusi ítélet is éri, amit Ő így fejezett ki: »Jaj nektek, amikor minden ember jót mond felőletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik«. Lk. 6:26. A jóság nem megalkuvás és a megalkuvás nem jóság! A »jő fiú«-vá lett egyház lehet nagyon hatalmas, de lényegében domestikálódott s Ikra iránti engedelmességét megtagadta. Ennek a domestikálódott állapotnak szörnyű következményei ;nehéz időkben váb nak egészen világossá. Az anyag és földi méltóságok segítségével emelkedő egyház olyan, mint a tört lábú és törött gerincű ember, akit járógépbe tettek. Amíg a gép, azaz a kedvező körülmények, megvannak, éppen úgy, vagy különbül jár, mint az egészséges, ám mikor a gép, az anyagi segítség, a befolyásos barátók elmaradnak, összecsuk'lik és nagy lesz annak romlása. Mert fövényre, fhtóhomokra épített ház az ilyen egyház és nem Isten ígéreteinek seha meg nem változó kősziklájára. (Folyt köv.) Negyven éves érettségi találkozón a pápai templomban. Alapige: Jn. 17:6-9, 19. és Jn. 18:19—21. K. Gy.! A legtöbb templomban feltűnő volnav hogy az Úrnak 1903ük esztendejében érettségizett 68 ifjúnak egy kis töredéke szíve hálájának bemutatására egy egész istentiszteleti órát elkér a gyülekezetétől. A pápai templomban nem feltűnő. A pápai szent gyülekezet egybeforrt a Kollégiummal, féltő szeretettel óvja és kíséri tanulói pályájukon diákjait; neki öröme, ha visszajönnek, ha 40 év múlva, ha kevesen, ha kevesen jönnek is vissza, a Kollégium diákjai. Mégis most, amikor a mi visszatérésünk alkalomé szerűvé teszi az istentiszteletet, Istentől bocsánatot, a gyülekezettől elnézést kérünk. Nem a magunk ünneplésére, hanem Istennek a Kollégium életében munkás szeretetének hálás emlegetésére óhajtjuk ez órát szentelni. E törekvésünkben legyen velünk a jó Jsten segedelme! I. A Kollégium. Már az a kedves keresztyéni vonatkozás, amelyben a Kollégium a pápai templommal és a benne élő gyülekezettel áll, mutatja a Kollégium, illetőleg most kiváltképpen a kebelében való gimnázium Istentől kiválasztottságát és kedvességét. Kell a középiskolák között egy egv iskolafajnak lennie és éppen a gimnázium az,, ,amely tantárgyait nem az egyes életpályákon való hasznossága, hanem a tudomány szempontjából tanítja. Mégis, bármennyire óhajtjuk, hogy a gimnáziumnak ezt a célját ne bántsa senki, ha ez a cél csak önmagáért volna, méze vagy mérge, ha mindegy volna, — nem lehetne az a kedves összeköttetése templommal és jgyülekezettel. Non scholae, se vitae discimus — tanította a mi iskop' Iánk, de ebben a-Tanításban ott volt a meggyőződés, hogy a Judás az ég virága, Isten akarata és hogy van általános tudás, melv .nem az ekének va:s*y Jíalapácsnak, nem a boltnak, vagy az irodának áll a szolgálatában, hanem ,mint a lámpa az esti szobánkat,, fénybe vonja az életünket. Vitae discimus! Tehát nem a rontás ördögének, hanem a tökéletesség Istenének. A tudománynak ezt az Istentől valóságát tanítja Jézus, mikor Ján. 7:16-ban ezt mondja: »Az én tudományom nem az enyém, hanem azév aki küldött engem«. Ezt a meg világosi tó tudományt nevezi az Isten létére reávezetőnek, mikor a következő versben így szól: »Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti a«, tudományról, vájjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?« Istentő eredő, Istenhez vezérlő értelmében a tudománynak mondja Jézus a mi iskoláinknak: »Elmen vén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket — tanítván ő'taet, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek: és ímé én ti veletek vagyok a világ végezetéig«. M.t. 28:19—20. Ezért van a mi iskolánknak drága közössége templommal és gyülekezettel, sőt sok gyülekezettel. Vele volt Jézus minden napon. A történelem sokszor reszketve írta a krónikáját. Séllyei István és Kocsi Csergő Bálint nem aggodalmaskodott: »megtadatott nekik abban az órában, mit mondjanak«. Árva ekklézsiák a maguk sorsánál is inkább siratták a Kollégium 1752-ik évi történetét: a Kollégium meghajolt az Ür akaratán és kiitta a keserű poharat. Él az, akivel Jézus van minden napon! És én hallom, amint a századok diákjaival egybefoglalva ml fölöttünk is mondja a drága Kollégium Isten elölt a jézus szavát: »Megjelentettem a te nevedet az ein| bereknek, akiket e világból nékem adtál: tieid vaiáj nak és nékem adtad azokat; és a te beszédedet megtartották. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled' van, amit nékem adtál: mert ama beszédeket, amelyeket nékem adtál, ő nékik adtam.« II. Miket beszélt nekünk a Kollégium? Sokszor a szülő hiába beszél a gyermekének. Divatos, tavasz színeivel festett fiatal hízelgő, bár szeretete, mint külső színei, tovalibbenők, hamarabb célt ér. A szülő kér, parancsol, int, fedd, sír, — hiába. A szülő, ha a fia jóságáért imádkozik —, ezt géni hiába. Minden gimnáziumnak szép az élete. A tudományért, amit tanít. De ennek a gimnáziumnak szebb a tudománya, mert ez — imádkozik. Halálos meggyőződése, hogy egyetlen élet van csak a világon, az Isten .szent Igéje szerint való. Embereket akar nevelni, akik ennek az életnek a szolgálatában útra vezetik az eltévedtet. Krisztushoz a bűnöst, reménységre, kinek szeretetét összetörte csalárdság vagy múlandóság. Mennyi gyermeki és kjjiíi gyarlóságot kell erővé szentelnie, hogy ilyen embereket, nevelhessen. Gálvaraboknak, elárvuló ekklézsiákra könnyek között visszatekintő prédikátoroknak, kenyerüket és otthonukat vesztett lelkészcsaládoknak hősi fényképét és mindenekfelett a Gecsemánét és Golgothát kell felmutatnia, hogy ifjakat ettől a gályától eltanácsoljon, vagy az