Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-07-18 / 29. szám

146. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1943. tanítói, akik a lelkekben lerakják a fundamentumot, akkor mi, lelkipásztorok a tetőt levegőre építjük. Szeretnénk, ha a második vád lelkipásztor-testvé­reink lelkében szeretetteljes kéréssé oldódnék fel. A kérés pedig ez: küldjünk ifjakat a tanítói pályára! Keressük fel középiskolás növendékeinket és hassunk oda, hogy ezen az úton induljanak el Krisztus szol­gálatára. Gondolkozásra késztet, hogyan fogy évről-évre a pápai állami tanítóképző-intézetben a ref. vallási! nö­vendékek száma! A jövő iskolai évre már csak négy ifjú küldte iel kérvényét, kik közül hármat vett fel a tanárikar. Pedig alig van intézet, ahol olyan kedvezmé­nyeket élveznének a növendékek, mint itt. Az évi tan­díj 100 pengő. A bentlakásért (élelmezéssel együtt) az évi ellátási díj 500 pengő. A szegénysorsú és jó­­lelőmenetelű tanulók nagy kedvezményekben részesül­nek. Az egyházkerület minden évben 1200 P segélyt oszt ki a tanítónövendékek között. A pápai gyülekezet is felkarolja őket. Minden évben tanul itt egv-két növendék, akik pápai családoknál kokvián (sorkoszton) élnek. Sőt az utóbbiak lakbérét is előteremtettük. Lassan azonban nem lesz kit segíteni. Ha így apad a tanítói pályára lépők száma, akkor a volt pápai re­formátus tanítóképző-intézetben nem lesz egy ref. vallású növendék sem. Küldjétek fát, iiogv faraghassunk nyilakat! Pápa. Bognár Károly vallásoktató lelkész. A barsi református egyházmegye közgyűlése. (Folytatás és vége.) Közgyűlés megnyugvással veszi tudomásul a jelen­tést az egyházi és iskolai élet rendes menetéről, a hívek áldozatkészségéről, az egyházi adók rendes idő­ben való beszolgáltatásáról. Fájdalommal állapította meg azonban közgyűlés, hogy mutatkoznak aggasztó jelenségek is népünk éle­tében. Tapasztalat szerint minden háborús megráz­kódtatás kezdetben önmagába szállásra és a lelkiek felé vezet. Azután jönnek a megélhetési gondok, ké­sőbb a gazdasági konjunktúrák, a »fekete piac«, és a lelkek közönyösekké lesznek, elfásulnak. Az első világ­háború vége felé is élvezethajhászási hullám borította el a határországot. Ma is időszerű a belügyminiszter intelme azokhoz, akiknek pénzük és lelkűk van e vére­sen komoly időkben léha mulatozással kihívni a sok gonddal és megpróbáltatással küzdő tömegek, de minden jó érzésű ember ítéletét is. Közgyűlés fájda1« lommal veszi tudomásul, hogy már ma is városainkban tömve vannak a szórakozási helyek, a színház- és mozi­jegyekért szinte kézitusát vívnak az emberek, falvaink­­ban pedig ezzel párhuzamosan ijesztő mértékben ter­jed az alkoholizmus, aminek megdöbbentő példája, hogy pl. egy 800 lakosságú község lakossága saját ter­mésű borán és pálinkáján felül 60.000 P értékű szeszt fogyasztott el egy év alatt. Ez olyan jelenség, amely anyagi és erkölcsi vonatkozásban nagy veszedelmet jelent népünkre, amely szomorú jelenség mellett szót­lanul nem mehetünk el. Kívánatos volna, ha az iskolán­­kíviili népművelési bizottság minden községben prog­­rammjába -venné az alkoholizmus elleni küzdelmet. Közgyűlés felkéri a lelkipásztorokat, tanítókat, pres­bitereket, hogy igehirdetésükkel, pásztori szolgála­tukkal, példaadásukkal, tiszta, józan és imádságos éle­tükkel világoljanak a hívek előtt. Közgyűlés tudomásul veszi, hogy a felsőpéli gyü­lekezet presbitériuma mint fegyelmi bíróság 13 egy­­h,áztag ellen súlyos fegyelmi ítéletet volt kénytelen hozni, mivel a korszerinti templomi ülésrendnek nem engedelmeskedtek. Közgyűlés megelégedéssel tudomásul veszi, hogy újbars - marosfalva - kiskoszpiályi gyülekezetünkben a nyugalom és a rend helyreállott. Megnyugvással veszi tudomásul közgyűlés, hogy Nagysalló és társegyházai között évtizedeken át tar­tott ellentéteknek, viszályoknak egyházmegyei bíró­ságunk múlt évi ítélete végetvetett, mellyel a társult gyülekezeteket, egységbe olvasztotta s egyházközség új szervezeti szabályrendeletét elkészítette, mely jóvá­hagyás végett mai közgyűlésünk napirendjén szerepel. Közgyűlés szeretettel időzött lélekben a horhii és zólyomi gyülekezeteinknél s fájdalommal értesült mindkét gyülekezet és jelenlegi lelkipásztoraik súlyos helyzetéről. Közgyűlés köszönetét fejezte ki mindazon refor. mátus családoknak, akik egyházmegyénk gyülekeze­teiben a multév nyarán megosztották otthonukat és kenyerüket az erdélyi szórvány-magyarság református gyermekeivel, úgy hogy ezek átlagban 4—5 kg. test­súly gyarapodást értek el. A nyaralás végén valamennyi gyermek ajándékot is kapott a vendéglátó családok­tól, volt olyan is, aki lábbelit, sőt két-három teljesen új ruhát is vihetett haza. Közgyűlés arra kéri gyüle­kezeteinket, hogy ezt az áldásos összeköttetést erdélyi testvéreinkkel a jövőben is tartsák fenn, sőt bővítsék! Közgyűlés tudomásul veszi, hogy az egyházmegei missziói lelkészi állást az egyházmegyei tanács meg­szervezte, a díjlevelet megállapította s mindezt az egy­házkerületi közgyűlés is jóváhagyta. Közgyűlés fel­hatalmazza az elnökséget és az egyházmegyei taná­csot, hogy a missziói' lelkész szolgálati szabályzatán nak elkészítése és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisz­térium előzetes engedélyének beszerzése után az állást töltse be ideiglenesen. Közgyűlés hálás elismeréssel vette tudomásul, hogy a kiskoszmályi árvaház ez évben is folytatta ál­dásos munkáját, most már Léván, jelenleg az egyház­megye épületében. Közgyűlés azon óhajának ad ki­fejezést, hogy ezen intézményünk mihamarább saját épületében folytathassa áldásos munkáját. . Közgyűlés megállapítja, hogy a missziói mun­kákra jótékony hatással voltak a Léván és Zselizen rendezett presbiteri és ifjúsági konferenciák, az árva­házunk által Léván, Kiskálnán, Üjharson, Farnadon rendezett körzeti, a szódói, garammikolai ifjúsági kon­ferenciák, a pozbai, barsbaraskai, sárói gyülekezeti napok, a hontfüzesgyarnia'ti KIE^iap. Közgyűlés a missziói munkákkal kapcsolatban szeretettel hívja fel gyülekezeteinket és azok vezetőit a Darányi Diákház mozgalomra kérve, hogy ezen áldásosnak ígérkező, magasztos cél támogatása érdekében teremtsék elő a szervező-bizottság elgondolása szerint minden gyüle­­ikezet lélekszáma után fejenként 1 P hozzájárulást téglajegyek eladásával, vagy ünnepélyek, előadások ren­dezésével. Egyházmegyénkben érsekkétyi és farnadi gyülekezeteteink megmutatták, hogy ez nem lehetetlen, amennyiben lélekszámúk szerint tőlük várt támoga­tásnál jóval magasabb összeget küldtek be a Darányi Diákházra. Közgyűlés örömmel veszi tudomásul, hogy vár­megyénk dr. Hetényi Rezső alispán úr kezdeménye­zésével és hathatós támogatásával a Darányi Diák-

Next

/
Oldalképek
Tartalom