Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-06-20 / 25. szám

130. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1943. esküvel va1ó megerősítését, amikor is mindig a vallásos szempont volt az irányadó. Az eskübizonyítást Mózes törvényei is tartalmaz­zák, mert kötelességükké tette a zsidóknak az igazság­szolgáltatás bizonyos eseteiben, hogy tisztázzák magu­kat: esküt tegyenek az Űr előtt. (II. Mózes 22:11.) (IV. Mózes 5:19—22.) Sőt maga Isten is jónak látta, hogy a pátriárkának1 tett ígéretét esküvel erősítse meg (I. Mózes 22:16; Zsid. 6:13—20.) és mert Isten magánál fellebbvalóra nem esküdhetett, önmagára esküdött. Igaz ugyan, hogy Máté 5:33—37 szent evangé;­­liomi rész azt tartalmazza, az Úr Jézus tanításaként, hogy ne esküdjetek se az égre, se a földre, se a ti fejei­­tekre: ez a tilalom azonban tudós egyházi férfiak ma­gyarázata szerint »csak a zsidók között az esküdözés­­nek kifejlődött tarka rendszerét, ami Isten nagy ne­vének állandó kárával járt, akarta megfékezni s bi­zonyára csak az írástudók által bevezetett mesterséges iesküdözésekre és minden szíre-szóra elhangzó' fogad­kozásokra vonatkozott«. Hogy az Úr Jézus nem akarta érinteni az igazság kiderítésére és a fogadalom megerősítésére szolgáló esküt, amit II. Mózes 22:11 szerint Isten rendelt, kétségtelen abból (Máté 26:63), hogy amikor a fő­pap azzal szólította fel Jézust »az élő Istenre kény­­szentelek téged, hogy mondd meg nekünk, ha Te vagy-e a Krisztus, az Istennek fia?« Jézus nem habo­zott maga sem esküdni. Az esküt az apostolok is elismerték azzal a lé­nyükkel, hogy az általuk hirdetett igazságok valódi volta mellett gyakran hivatkoznak Istenre (II. Kor. 11: 31; Gal. 1: 20.). így tisztában vagyunk azzal, hogy az eskü egv­­házjogilag elfogadott, törvényes és szükséges eszköz az egyház építésének munkájában. Az egyház építő munkásai a presbiterek is, akik­nek ez a minősége a szent Biblián és az egyházi tör­vényen alapul. A presbiter, nyelvünkben görög eredetű, idegen szó, magyar jelentése öregebb, vén, a presbitérium tehát így fordítható magyar nyelvre, az öregebbek, a vének tanácsa. Úgy vélem azonban, hogy ezek a jelzők nemcsak az életévek ama magasabb számát jelentik, amikor már az életerők jóformán elhasználódtak, ha­nem az alkalmasság tekintetében vonatkoznak az érett, komoly, fenkölt gondolkozás, rátermettség, szellemi és erkölcsi magasabbrendűség, az élet és munkakedv teljessége, az elmélyült hit által való egyházszeretet, főként az Úr Jézushoz való hűség gazdag tapasztalata által kialakult és szerzett ékes tulajdonságokra is, még akkor is, ha az életévek alul maradnak is az öre­gebb és vén meghatározás számszerű mértékén. Azért szükséges pedig, hogy ily férfiak álljanak az élen, mert a presbiter és összességében a presbi­térium, mint egyháztanács az egyházi élet szíve, szív­verése, hajtó ereje s kell, hogy összetételében teljes értékű legyen, mert csak így felelhet meg hivatásának s csak ez által van biztosítva az egyház emelkedése, felvirágzása s csak így építhetjük Isten országát. (Folyt, köv.) — Érettségi találkozó. Felkérem azon volt iskolatársai­mat, akik 1903-ban a pápai református kollégiumban velem együtt tettek érettségi vizsgálatot, szíveskedjenek lakásuk címét velem sürgősen közölni. A találkozó folyó, évi szep­tember hónap 12-én lesz. Pápa, 1943 június 12. Ólé Sándor. református lelkipásztor Pápa, Horthy Miklós főutca 6. ®@3®®®®@®®®®®®®@®®®®®®®§®®«®®®®®®s®®iS®s | VEGYESEK I ®®®®®S®®®®®®®®®®®S®®®@®®S®!P®®S®@®!S:sSg®ffi — Dr. Matoltsy Sándor m. kir. kormányfőtaná­csos, a belsősomogyi egyházmegye gondnoka tartotta az előadást az Anyák napján, melyet a kaposvári Lo­­rántffy Zsuzsanna egyesület rendezett. Előadásában alapos tanulmányban foglalkozott az egykével. Egyet­len orvosság szerinte a testi és lelki megújulás, vagyis vállalni akarása és tudása annak, ami elől eddig kitér­tek azok, akik gyermektelenül élnek. A magyar miiltból kell példát vennünk ehhez a hősi elhatározáshoz. Ki kell keresnünk családi őseink közül azt a legközelebbi nagyszülőt, vagy dédszülőt, aki még sokgyermekes volt, azt kell magunk elé mintaképül állítani és követni őt az új magyar generációk világrahozatalában és fel­nevelésében. — Meggyőződéssel hangoztatta, hogy a háború után feltétlenül elkövetkező új világban csak akkor fogja hivatását betölthetni a kis magyarság, ha az új magyar anyatípus kitermelődik és ez ismét be­népesíti a most gyermeksírástól és kacagástól csendes hajlékokat, falvakat, iskolákat és megerősíti a magyar­ság életfáját, amelynek még további évezredekig da­colnia kell az idők viharával. Olyan lesz ez az új anya­­típus, amely Istenben hisz és bízik, tehát ajándéknak tekinti a gyermeket, amely öntudatosan fogadja el Isten ajándékát a haza javára, a magyarság fennma­radásának biztosítására és amely nem irtózik a gyer­mekáldással járó terhektől és megpróbáltatásoktól, így és csakis így fog győzni a magyarság minden küzdelmében. — A nagy gonddal összeállított műsor­ban szerepelt Varga Gyula, vallásoktató lelkész sza­valókórusa, mely a fiú és leánygimnázium növendé­keiből alakult. — Tanííógyűlés. A Pápai Ref. Egyházmegyei Tanítóegyesület f. hó 10-én tartotta évi rendes köz­gyűlését Pápán, a ref. elemi iskolában. A gyűlésen jelen voltak: Végh János esperes, Kiss Zoltán tanügyi bizottsági elnök, dr. Pongrácz József theologiai igaz­gató, több lelkész és az egyházmegye tanítói csak­nem teljes számban. Császár Ede pápai ref. ig.-tanító a nemzeti gondolat ébrentartásáról, a nemzeti egység­ről, a nemzet fegyelmezettségéről, a tanítóhiány okai­ról és annak orvoslásáról beszélt. Peti Sándor tapolca. fői tanító titkári jelentése után Csákváry Ferenc ta­kácsi tanító tartott emlékbeszédet a hősi halált halt Somogyi István volt takácsi tanítóról. Az utazás haszna a földrajztanításról címen vitéz Gyimóthy Lajos ba­­konvszentkirályi tanító értekezett; Űaczó Sándor pápa­­dereskei tanító pedig »A szülői értekezletek a ref. iskolai nevelés szolgálatában« című tanulmányát ol­vasta fel. Mészáros Lajos pápai tanító a pénztári je­lentést, Páhány János dákai ig.-tanító a gyámoldai jelentést terjesztette elő. A gyűlés a Himnusz hangjai­val ért véget. — A komáromi Tímóíheus árvaház tavaszi konfe­renciáját június 24-én, csütörtökön tartja a komáromi árvaházban. (Timótheus palota. Érsekújvári útv) A konferencia csak egy napos lesz. Élelmét mindenki hozza magával, — Programm a következő: 1/29-től 10 óráig Bibliakör. 10—12 óráig előadások: A hit hősei. Az imádság hősei. A türelem hősei. A szeretet hősei. 12 órakor ebéd. 2—5-ig előadások: A szenvedés, a harc, az igazság hősei. Asszonyhősök. Szájhősök. Ve­gyes hősök. A konferenciát d. u. 5 órakor fejezik be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom