Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-06-20 / 25. szám
öfvennegyedik évfolyam. 25. szám. 'Pápa, 1943 június 20 A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ____________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: GYÖRY ELEMÉR PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ í TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK & W % Horthy Miklós 'jf ^ ^ -Sfe ^ 4Z* ,á2-Kormányzó Urunk, isten kegyelméből 75 éves. 75 esztendő még egy nemzet életében is számottevő idő. Az emberek között ritka az, akinek Isten ennyire nyújtja élete fonalát. Mi, reformátusok, azonban az élet értékét nem az évek számával mérjük, hiszen sokszor „olcsó levésnek hasztalan soka“ a jellemzője egy életnek. Az életet a belső tartalom, a végzett szolgálat minősége határozza meg. Kormányzó Urunkat évtizedeken át nevelte isten államfői feladatának hűséges teljesítésére, hogy mint Magyarország Kormányzója oly módon felelhessen meg kötelességének, ahogy azt, Isten jóvoltából, országlása eddig lefolyt idejében boldog örömmel szemlélhettük. Alkotókészsége, bölcsesége, erős akarata, bátorsága, lángoló hazaszeretete, a szenvedések égető füzében csak mindig mélyebbé való istenfélelme és rendíthetetlen hite gazdag kincse minden magyarnak ezekben a próbára tevő, nehéz időkben. Áldjuk Istent, hogy nekünk adta Öt és forró imádság száll szíveinkből, áldja meg továbbra is, hogy küldetését teljesen betöltse és az ezeréves országhatárokon belül igaz békére vezethesse hálás nemzetét. Fény nevére, áldás életére! Dr. Pongrácz József. A presbiteri eskü jelentősége. Irta és a pápai egyházmegye presbiteri konferenciáján előadta Domokos Sándor ny. törvsz. elnök, a soproni egyház főgondnoka. Áldott és Istennek tetsző dolog volna, ha vérünkké válnék az Úr Jézusnak (Máté 5:37) és Jakab apostolnak (5:12) ama tanítása: »Legyen a Ti beszédetek ágy, úgy, nem, nem« és illetve »Legyen a ti igenetek igen és a nem nem«, mert ez a minden kétségtől merítés egyenes igaz beszéd, a tiszta lelkiismeret, a valódi jellem szava, amely további megerősítésre nem szorul. Sajnos, az igaz és őszinte beszéd ellen követik el az emberek a legtöbb bűnt s mert ezt tudjuk, az állított tények valóságában és az ígéretek teljesítésében csak úgy bízunk, ha azt szent fogadással, a felettünk álló mindenható, örök és bölcs Isten szent nevének felhívásával erősítjük meg. Ez a megerősítés az ieskü. Az eskü tehát általában, valamely nyilatkozatnak vagy ígéretnek ünnepélyes keretek közt való megerősítése az Isten nevére való hivatkozással. Istent hívjuk lanuúl valamely állításunk igaz, vagy valamely ígéretünk kötelező volta mellett s arra, hogy ígéretünket becsületesen betartjuk, kötelességünket pontosan teljesítjük. Valamely állítás bizonyítására vonatkozó esküt állító eskünek, az ígéret megerősítésére vonatkozó esküt ígérő eskünek nevezzük. Az egyházjogban, a polgári és büntetőjogban még számos fajtája volt és van az eskünek, amelyek a jelen előadás keretében nem tartoznak, mégis különösebb érdekességénél fogva megemlítem a tisztító esküt, amely egyházjogilag alperesnek a félig-meddig sikerült bizonyítás alól való menekülésére szolgált, büntetőjogilag pedig a terheltnek a kellően alá nem támasztott gyanú alól való tisztázását célozta. Az eskü érvényéhez három kellék szükséges: 1. Az eskünek teljes belátással és szabadsággal való letétele, 2. az igaznak megváltására és az ígéret tökéletes betöltésére irányozott akarat és 3. hogy esküt érvényesen csak igazságos ügy felett lehet tenni: nem szabad tehát, hogy az eskü a vallás, az erkölcsiség, a kegyelet ellen irányozott legyen, vagy egy harmadiknak jogsértésével járjon.. A legrégibb korban megtaláljuk az esküvel való bizonyítást: vagy kijelentésünknek, vagy ígéretünknek
