Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-05-03 / 18. szám
Ötvenharmadik évfol 19. szám. Pápa, 1942 május 10 A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS .................. Helyben KÖZLÖNYE ... MEGJELENIK MINDEN VAS AH aj*.* * _______------ ----------------------------— FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK -----——— —— FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÓMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A mennybemenetel. Emberi természetünkből fakad, hogy görcsös erővel ragaszkodunk e földi világhoz. Ezerszer és ezerszer hallottuk már, hogy Isten nemcsak testből, hanem lélekből is formált bennünket, mégis sokszor elfelejtjük. Hogy testünk Van, — ezt jól megőrizzük tudatunkban, de hogy lelkünk is van, ezt nagyon sokszor kiejtjük emlékezetünkből. A legtöbb ember azt hiszi, az élet arra való, hogy a test szolgálatába állítsa. Dolgozik, küzd, harcol, hogy a test számára minél több földi jót megszerezhessen. Arra azonban kevesen tudnak és akarnak időt szakítani, hogy befelé, önmagukba 'is tekintsenek, hogy meghallják a belső én, a lélek szavát, amely folyton int, figyelmeztet bennünket, hogy ne csak a földre irányozzuk tekintetünket, hanem emeljük fel a magasságba, a menny felé is. Krisztus megalázta magát, mikor emberi formát vett magára s elhagyta az eget és alászállott a földre. S ez a megaláztatás végig kísérte rövid földi életén. Mindenkit szeretett s mégis gyűlölték. Mindenkivel jót tett, mégis gúnyolták, csúfolták s keresztfára feszítették. S bár nagyon szerette az övéit, mégis mindenekfelett szerette az Istent, bár tudott könnyeket hullatni hazájáért, mindig érezte, hogy ez a föld csak ideiglenes szállása s örökkévaló otthona a menny. Sokszor mondta tanítványainak, hogy elmegy és helyet készít számukra amaz örökkévaló hajlékokban. S áldozócsütörtökön visszatért a mennybe a tökéletes szeretet. Tanítványai vele voltak, égre függesztették szemeiket még akkor is, mikor felhő takarta el szemeik elől s hallották a két férfiú hangját: »Mit állótok, nézvén a mennybe? Ez a Jézus, aki felviteték tőletek a mennybe, aképen jő el, amiképen láttátok őt felmenni a mennybe«. Ez a nap tehát Krisztus Urunk megdicsőülésének a napja. Az apostoli hitforma is azt tanítja: felment a mennybe, ott ijje az Atya Istennek Jobbján, onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat. Mig tart földi életünk, elkerülhetjük a Krisztussal való találkozást. Ám ha letettük terheinket, porsátorunk öszszeomol s a léleknek meg kell állnia az örök Bíró előtt. És ekkor nem kerülheti ki senki a Krisztus tekintetét s meghallja mindenki az Örökbíró ítéletét, mely könyörülő és irgalomteljes lesz azokhoz, akik a lélek szavára hallgattak s Isten útjain jártak, de kérlelhetetlen azok iránt, kik a testiség törvényei szerint éltek. Isten nem mondja soha, hogy ne becsüljük meg a földi életet, hisz »jó a mi szemeinkkel nézni a napot«, — de folyton figyelmeztet bennünket, ne merüljünk el a világi jók keresésébe^ mert aki vet a testnek, a testből arat veszedelmet, aki pedig vet az ő lelkének, a lélekből nyer örök életet. Mi az örök élet? Kivetkőzni a testből, hogy éljünk többé nem mi, hanem éljen bennünk az Úr Jézus Krisztus. S akiben Krisztus él, azok tudják, e föld csak ideiglenes szállásunk s valódi hazánk, a mennv. S mintahogyan Krisztus visszavágyott a mennyei Atyához, a hitben élő ember is vágyik kivetkőzni a romlandó testből, hogy feíöltözhessék a romolhatatlanba s megjelenhessék Isten atyai színe „előtt. S aki felölthette magára a mennyeiek ábrázatát, az áldozócsütörtök napján boldogan néz a menny félé, mert hite izemével látja az Atya Isten jobbján ülő Krisztust s tudja, hogy a Megváltó helyet készít az ő számára is ama hajlékokban, ahol az igazak fénylenek, mint a nap. Boldog, hogy Krisztus kihullott vérével tisztára mosta őt, s méltóvá tette arra, hogy lakosa lehessen a mennyek országának. Szilassy Sándor. A presbiteri szervezet fejlődése a magyarországi református egyházban.. A presbiteriális szervezet szempontjából igen fontos a XVII. század. Ebben a században elsősorban tekintetbe kell vennünk az 1626-ban alkotott komjáti kánont, valamint a Oeleji—Katona-féle kánonokat. A komjáti kánonok szerint a püspököt a lelkipásztorok választják, de a választás érvényességéhez a nép hozzájárulása is szükséges (1, 4, 5, 7. kánon). E kánon harmadik szakasza beszél ugyan presbiterekről,, Je ezek alatt .még az eklézsiák lelkipásztorait kell érteni. A Geleii—Katona-féle kánonokat Erdély DÜSDÖke készítette. Általában azt mondhatjuk, hogy ez elvi állásfoglalás a puritánizmus és az independentizmus ellen. A 64. kánon mégis expressis verbis kimondja, hogy nincs kifogása az ellen, ha valahol már vannak presbiterek. Kálvinnál négy lényeges eleme .van az egyházi élettevékenységnek: lelkipásztorok, tanítók, presbiterek és diakonok. A Geleji-kánonok éppen ezen szervek tevékenységét szabályozza részletező gonddal. Oeleji igen közel áll a tiszta és hamisítatlan presbiteri felfogáshoz. Hét szakaszra oszlik a kánon. A VI. szól a presbiterekről. A presbitereket választás útján állítják hivatalba, fedhetetlenek é„3 igaz hitűek legyenek. Kötelességük: 1. a gyülekezet tagjainak életére és magaviseletére felvigyázni, 2. inteni, 3. ha szükséges a féktelenkedők ügyét az egész presbitérium elé vinni, »kik az egész egyházközséget képviselik (representant)«. A presbiterek feladata továbbá a vagyoni ügyek intézése, a szegények gondviselése, az egyházi épületek, templom, iskola, papi lak,
