Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-05-03 / 18. szám
88. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1942. ■temető felügyelete és jó karban tartása. A 99. kánon elismeri, hogy az egyházi életben a lelkipásztorok és a világiak egyenlően jogosult tényezők, mégis, sem a zsinat, sem Geleji nem illeszti be szervesen az egyházi életbe a presbiteri intézményt, mert nálunk a nép még nem érett meg annyira és főleg a fejedelemnek voltak aggodalmai a megvalósításra nézve. Eltekintve most az egyébként annyira fontos Geleji-kánonoknak a presbitériumra vonatkozó végzéseitől, meg kell állapítanunk, hogy mégis jóval a szatmári zsinat és a Geleji-kánonok elkészülte előtt megalakult Pápán az első magyar református presbitérium. Ezzel a kérdéssel többen foglalkoztak. így Révész Kálmán a Prot. Szemle 1892. évfolyamában a 419. lapon: A presbitérium legelső nyomai hazai ref. egyházunkban. Ugyancsak ő ehhez a cikkéhez kiegészítő adatokat közöl a Dunántúli Prot. Lap 1894. évfolyamában a 748. lapon. Pokoly József a Prot. Szemle 1901. évfolyamában: Az első magyar ref. presbitérium keletkezése és szervezése. Végül Thury Etele: A dunántúli református egyházkerület története I. k. 177. s köv. lapokon. \ Révész Kálmán szerint a magyarországi református egyházban nem annyira külföldi minta után, mint belső fejlődés folytán jöttek létre a presbitériumok, még pedig plyan városokban, melvet földesúri hatalom alá nem vetett polgárok laktak. Ha pedig volt földesúr, az részben maga kezdeményezte a presbitérium felállítását. így történt Pápán is, ahol Kanizsay Pálffy János Török István földesúr pártfogásával és támogatásával megalkotta az első magyar református presbitériumot. A tiszáninneni presbitériumok — írja tovább Révész Kálmán — erősen hivatkoznak a dunántúli presbitériumokra. Lorántffy Zsuzsannának Klobusiczky András 1655 június 4-én Pozsonyból ezt írja: Pápán Török István uram vette be vala az presbitériumot. Révész közli még Nagymaróczi Balázs kiskomáromi lelkész Lorántffv Zsuzsannához intézett levelét 1650 szeptember 20-i dátummal. Ebben a levélíró véleménye szerint Kanizsay Pálffy János Pápán in anno 1612-ben kezdte és indította meg a presbitérium szervezését. Pálffy 1629-ben püspökké választatott. 1630 június 18—19. napjain zsinatot tartott Pápán. E zsinat rendelte el, bizonyára az új püspök kezdeményezésére az egész kerületre nézve kötelezőleg a presbitériumok felállítását. Révész Kálmán a Dunántúli Prot. Lap 1894. évfolyamában egy, az előzőt kiegészítő cikket írt, melyben némileg helyesbíti azt a nézetét, hogy nem annyira külföldi minta után jöttek létre hazánkban a presbitériumok és azt írja, hogy az a körülmény, hogy Pálffynál a Heidelbergi presbitériumról írott könyv volt használatban, valószínűvé teszi, hogy ő a pápai presbitérium szervezésénél a heidelbergi mintát követte. ahol ő különben ifjú korában tanult is. Révész a pápai presbitérium felállítását 1615-re teszi. Pokoly József Dávid Ferenc nyomán azt írja, hogy a magyarországi protestánsok egyházi szervezete a csehmorva atyafiak szervezetére utal. A nagyobb egyházi szervezeteket a papság kollégiuma igazgatta. Az egyes gyülekezetek igazgatása pedig a lelkész, a községi elöljáróság, illetőleg a városi magistratus között oszlott meg. A XVII. század első felében már találunk olyan igazgató testületeket, melyek a mai presbitériumainkkal sokban megegyeznek a gyülekezeti működést illetőleg, választásuk is a hívek mandátumán alapszik. (Folyt, köv.) Az egyházkerületi közgyűlés felhívja az összes kebelbeli lelkipásztorokat, hogy minden testi és lelki erejük megfeszítésevei építsék egyházunk falait, erősítsék bástyáit, mindig szem előtt tartva, hogy az Isten igéje, s annak mind alkalmatos, mind alkalmatlan időben való buzgó hirdetése és a bizonyságtevő keresztyén élet alkothatnak olyan erősséget^ mit a pokol kapui sem tudnak megdönteni. Azért korábbi határozatainak megismétlésével nyomatékosan felhívja az összes lelkipásztorokat a vasárnap délelőtti istentisztelet mellett a vasárnap délutáni és a hétköznap reggeli istentisztelet megtartására. (1941 nov.-i közgyűlés 31. pont.) t KÖNYVISMERTETÉS * I ^.............. - -Dr. Imre Lajos: Ekkleziasztika. Az egyház élete és szolgálata. A Coetus Theologorum — Református Theologusok Munkaközösségének kiadványsorozata, 2. sz. Budapest, 1941. 228 1. A legújabb theologiai tantervben egy újabb tantárgy szerepel s ez az ekkleziasztika, amely az egyház életével és munkájával foglalkozik. Ennek megfelelően tárgya nem is »az egyház, mint történeti tényező, nem is mint jogi vagy szociális alakulat, nem is mint a szentek közössége a maga elvontságában«, hanem »az egyházi élet, az az élet és munka, ami az egyházban ma folyik«. így ez a tantárgy »az egyház mai helyzetére, az egyháznak a jelen világban való munkájára s azokra a feladatokra« terjeszkedik ki, »amelyeket az egyháznak az ige szolgálatában most kell elvégezni«. A tanterv elkészítőit az a szándék vezette, hogy »a gyakorlati theologiai tanulmányokban megállapított elveket az egyházi munka mai követelményeiben mutassa be«, hogy így a theologiai hallgatóknak — amint az Előszóban is olvassuk — »theologiai tanulmányaik és az egyház jelen élete kérdései között a kapcsolat világosabban álljon előttük, hogy azok, lakik a theologiai tanulmányok folyamán megismerkedj nek az Ige szolgálatának alapvető követelményeivel, I lássák azt is, hogy ez a szolgálat milyen feladatokat I állít eléjük abban az egyházban,, ahol szolgálnak, annak mindennapi életében, a világban elfoglalt helyzetében s azokban a gyülekezetekben, ahol az Igét hirdetniök kell«. (3. 1.) Ezekből következik, hogy az ekkleziasztikának a gyakorlati theologia minden disciplinájával kapcsolatban megvan a maga szerepe és feladata. Többek között az igehirdetés elméleténél, a homiletikánál a jelen helyzet feladatait, az igehirdetés mai akadályait, nehézségeit, valamint azokat a lehetőségeket kell keresnie és feltárnia, amelyek részben hátráltatják, részben elősegítik az igehirdetés munkáját és eredményét a mai korban és a mai ember életében. így mehetnénk azután tovább. Most csak az egyházjoggal kapcsolatban arra akarunk rámutatni, hogy »az ekkleziasztika — szerző szerint is — itt az egyházjogtan tudományosan megállapított elvei alapján arról tájékoztat, hogy az egyház jelen helyzetében a világban milyen helyet kell az egyháznak elfoglalnia, hogyan lehet az egyház ma az Isten izenete, hirdetője és képviselője^ az egyház, mint szociális közösség milyen viszonyban van a Társadalmi élet egyéb 'szerveivel, a közösségi, élet más formáival és milyen viszonyban kell lennie, hogy hivatását a jelen világban betölthesse, tehát, hogyan le-Dr. Madar Zoltán.
