Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-02-08 / 6. szám
Ötvenharmadik évfolyam. 6. szám. Pápa, 1942 február 8 ..........................................................,^a*-tiWtíS2Ta:' MÉb'GYASSZAY VINCE PÜSPÖK-------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOSTHÉOL ÖISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ | TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK „A liberális szellem a református egyházban.“* Márkus Jenő könyve egy régi mulasztást pótol: egységbe foglalja, feltérképezi a magyar református lelki-szellemi élet kétségtelenül legélesebben támadó korát. A reformátori theologia offenzívája óta minden valamire való theologus, lelkipásztor kötelességének érzi, hogy üssön egyet a XIX. század theologiáján, amelynek minősítő jelzője: liberális; bár nem egy esetben kénytelen észrevenni a figyelő, hogy a husángragadást csak a divat és a szellemi sodródás motiválja. Jó, ha egy-egy ilyen munka akad a kezünkbe, mint amilyen Márkusé is, amelyik tudományos alapossággal, a távlat tárgyilagosságával méri le e kor negatívumait és a kevésbbé ismert, pedig vitathatatlan érdemeit. A liberalizmusnak, mint szellemi magatartásnak, alapvetését az ember' „legyetek olyan, mint Isten“ — ősvágyában kell megjelölnünk — kezdi fejtegetését Márkus, a lelkiismeret szuverén uraságában. Ennek a liberális őselvnek az ember vallásos képzeteivel való összeötvöződése a hegeli idealizmusban történik meg, amely a megistenülés állapotát a gondolkodásban vélte meglelni. Schleiermacher, Baur, Strauss, Feuerbach, Schweizer és Biedermann theologiájában csak a színezés és a nomenklatúra más és más, a motívum változatlanul egy: a — bocsánat a kifejezésért — hurnanocentricitás. Náluk az ember a minden dolgok mértéke. A bűnnek reformátori értelmezését nem vállalják; a liberálisok theologiájában a bűn csupán hajlamtól eredő esemény, morális „cselekedet“, hiány. Krisztus nem az egyszeri és egyszersmíndenkori kijelentés, hanem mindannyiszor, valahányszor az univerzum, a nagy mindenség szemlélete közben egy belső megvilágosodásban volt részünk, vettük a kijelentést. Ez a theologia nem tud a különös gondviselésről, ha ezen a ponton van valami mondani valója, az semmivel sem több, mint a luciferi mechanika: a gép forog és az alkotó pihen. Csoda nincs — hirdetik *a liberálisok — az egyetlen és tökéletes csoda a — természet. A hit, illetve a liberális theologusok kedvenc, újsütetű kifejezésével élve, a vallás — nem isteni tett, hanem emberi — éni képesség, az öntudatból kielemezhető arravalóság. Ebben a vallásban az ember emelkedik fel Istenhez, ami más szóval azt jelenti, hogy a vallás lényegét alulról-felfelé vezető úton ismerhetjük meg. A vallás az „én öntevékenysége“, akárcsak a megváltás, amely az emberi természetben rejlő erő, az emberben megnyilatkozó szellem abszolútsága által lehetséges. A Krisztusban adott keresztyénség nem a vallás, hanem egy vallásrendszer* Világnézeti tájékozódás Márkus Jenő disszertációja nyomán. sornak csak egyik, ezidőszerint kétségtelenül legnagyobbszerübb, de véglegesének nem tekinthető állomása. A Biblia nem írott ige, hanem, mint a hit történeti kifejezése : történeti okmánygyűjtemény és mint ilyen, kutatásoknak alávethető. A kijelenthető ige — Krisztus — személyét illetőleg az „isteni“ természetkifejezés hellén fogalom, amit a mai nyelv fogalmával kell helyettesíteni. Tehát Krisztus istensége helyett ezt kell mondani : Eszme. Az Eszme támadott fel és ez él és hat ma is; tehát nem Krisztus, hanem az Eszme az örökkévaló. Hogy ez a theologia a Szentháromságot logikai abszurdumnak minősíti, az már észszerűen következik az elmondottakból. — Ebből az elnagyolt vázlatból is láthatjuk, kogy a „liberális theologiának legfontosabb magyarázó elve és egyúttal egyik legnagyobb tévedése, az isteni és az emberi szellem azonosít tása“. A liberális theologia az ok-okozati elvet átvitte a teremtő-teremtmény síkra s ezzel elárulta, hogy Istennel és emberrel, mint egyenlő erőmennyiségekkel számol. A keresztyénséget a korszellemmel akarták igazolni s közben nem vették észre, hogy fordítva történt: a keresztyénségnek kellett a korszellemet igazolnia. Sokat beszéltek az egyház reformációjáról és semmibe se vették az egyén reformációját. Hitdolgokban az észt tették meg legfőbb fórumnak. Annyira akarták a szabadságot, hogy elvesztették azt. A magyar liberális theologia az 1860—í890 közötti években élte virágkorát, tehát egy jó félszázaddal a nyugati eszmeáramlat után. A unió-vitában már kezdi ugyan felmutatni a csecsemő leendő oroszlánkörmeit, de a maga „vallástudományi“ apparátusával csak a Ballagi szerkesztette Protestáns Egyházi és Iskolai Lappal indul el mozgalmas, harcos pályáján. (Folyt, köv.) — A salgótarjáni Lorántffy Zsuzsánna Ref. Nőegylet tagjai Tarnay Kálmánná elnöknő és Szüts Istvánná alelnöknő vezetésével 1941 december hó 14-én tartották „Karácsonyi Vásárjukat“ a szegény gyermekek és családok segélyezésére. A vásár tiszta bevétele: 1500 P volt, amely bevétel mutatja azt a nagy erkölcsi és anyagi sikert, amellyel a város társadalma a szorgalmas asszonyi kezek munkáját támogatta. — A székesfehérvári Ref. Nőegylet karácsonyi segélyezésre kiosztott 31 pár cipőt, 7 fiú-, 22 leányruhát, 350 kg. tűzifát, 32 családnak csomagot (ruhanemű, liszt, lencse), 20 családnak pénzt, 50 kg. nullás lisztet, szeretetcsomagot a kórházi betegeknek, raboknak, 876 P értékben. A gyülekezet önkéntes adományából befolyt karácsonyra 671 P. Többen hoztak lisztet, babot, ruhaneműt. A Felmayer cég adott 30, a Márffy cég 23 méter flanellt. A nőegylet 100 pár érmelegítől küldött a katonáknak. nflfilílffwni nnAmTT^v-íitq , ^ ^ Főt és mélt. Medgyasszay Vince püspök úrnak L1 kJ il 1 A DUNÁT Helyben. ALOS KÖZLÖNYE
