Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-12-13 / 50. szám
254 oldal. DUNÁNTÚL! PROTESTÁNS LAP 1942 műve. Milyen jó nekünk ebben a hitben élnünk, a koporsó mellett ezzel a hittel megállanunk. Ez legyen a vigaszunk és boldogságunk. Imádkozzunk! Harc az ifjúságért. Hiszen az egyház már régen felismerte ezt az igazságot és régóta harcol az ifjúságért! — hangzik az ellenvetés. Az egyház már régóta ifjúsági munkát is véglez és a statisztika azt bizonyítja, hogy majdnem minden gyülekezetben él és működik a KIÉ. És mégis az ifjúságnak olyan kicsi töredékét tudja ezen a munkán keresztül az egyház valóban összetartani és a maga munkájába: az egyház és a nemzet újjászületéséért vívott nagy harcba beállítani. A számok a statisztika mögött üres keretek, lélek nélküli egyesületek állanak nagyon sok helyen. Egyesületek, amelyekben nincs élet, vagy ha van is, csak‘ haldoklás az. Az ifjakban nincs tűz, nincs lelkesedés, nincs meg az a lobogó lángolás, az az érdeklődés és nagy akarás, az az áldozatvállalás, amit minden vezető látni szeretne és amely nélkül nem lehet diadalt aratni sem hadseregekkel a csatamezőkön, sem ifjúságunkkal az fégyházban és a nemzetben tornyosuló létkérdések őserdejében. Mi az oka ennek az élettelenségnek? Az, hogy nem érkeztek el a vezető és vezetettek a lelkek találkozásáig. Az, hogy a módszer a fontos és nem a lelki front kiépítése. Hogy a módszertől várnak min- i dént a yezetők és nem látják meg, hogy az ifjúságért nehéz harcokat kell vívnunk, hogy az ifjúságot először meg kell hódítani; nem módszerrel, nem programmal, nem ragyogóan kiállított műsorral, pompásan felszereít KIE-otthónokkal, szórakozásokkal, dörgedelmes prédikációkkal, hanem a szeretetűnkkel! Ez 'áz első lépés, ez az alapja minden ifjúsági munkának: a szeretetünket kell először elvinnünk ifjainkhoz! Mert emberi gyarlóság ugyan, de mindig így is volt és mindig így is lesz, — hogy az ifjúság a vezető személyén keresztül nézi magát a munkát. A vezető szeníéryén fordul meg a munka sikere, a vezető az, aki egy ifjúsági egyesületet felvirágoztathat vagy eltemethet. Ezért roppant nagy a felelősség, mely villain-1 kon nyugszik. A mai ifjúságért mi vagyunk a felelősek. Tudunk-e úgy élni, úgy imádkozni, Krisztustól erőt kérni, hogy leromboljuk a bizalmatlanság válaszfalait, melyek ott meredeznek ifjú és vezető között? Mert ezek a válaszfalak igenis léteznek, ez a bizalmat-í lanság igenis megvan minden új vezetővel szemben! És ezt nem lehet elintézni azzal, hogy az ifjúnak kötelessége a »tiszteletes úr«-ral szemben bizalmasnak lenni. Kivel szemben lenne bizalmas, ha még a lelkészével szemben sem az! — intézte el ezt a kérdést egyik kollégám. Ne felejtsük el, hogy ez nem is olyan magától értetődő. Hiszen mi magunk sem tudtunk és nem is tudunk akárkivel szemben bizalmasak és őszinték lenni, akárki előtt a szivünket kitárni, ha nem ismerjük az illetőt, akármilyen ’lelkész, vagy akármilyen rangú ember legyen is! Az ifjú pedig különösen bizalmatlan. Még szülője előtt sem mond el mindent. Egyedül egy valaki van, akinek szava aranyat ér számára, aki előtt nincsenek titkai, akitől tanácsokat kér és akibe bellekapaszkodik: a barát! Ha azt akarjuk, hogy mi legyünk az a valaki, hogy mi és rajtunk keresztül Krisztus irányítsa az ifjú életét, akkor mindenek előtt keresnünk kell a barátságát. De nem úgy, hogy egyszerűen kihirdetjük, hogy ekkor és ekkor otthon vagyok, aki akar, jöhet hozzám; hogy kifiiggesztünk egy táblát az ajtóra: Nyitva 5—7, vagy Fogad d. u. 5—5. Az ifjú nagyritkán fogja megtenni az első lépést. Nekünk kell érte mennünk! És még így is csalódások fognak érni. Hányszor kell megtapasztalnunk, hogy hiába megyünk közéjük, bezárkóznak előlünk, az udvarias feleleteken kívül nem kapunk tőlük semmit! Mert az az egyszerű munkás ifjú a tanult embert látja bennünk, annak a középosztálynak egyik képviselőjét, amelyik már annyiszor megalázta, amely mindig lenézte és amelytől r— érzi — nagy szakadék választja el. Először csak azt fogja mondani vagy gondolni közeledésünkre: hivatalból tesszük, nem szeretetből, nem barátságból, nem őszintén. A hivatalos barát pedig senkinek sem kell, mert nem igazi barát! Sokszor kell újrakezdeni, sokszor kell csalódni, de nem szabad abbahagyni! Legyünk ott közöttük, mikor az egyesületbe jönnek, de menjünk ki velük az utcára is! Ne szégyeljünk velük kezet szorítani és utána ne az legyen a gondunk, hogy hol tudnánk minél előbb kezet mosni! Ne szégyeljünk velük végigmenni az utcán, még akkor sem, ha »előkelő« ismerőseink és barátaink meglátnak a rongyos ruhájú és kérgeskezű munkásfiúval. Ne szégyenük még akkor sem, ha megszólnak érte! Menjünk el az otthonukba, a munkahelyükre, legyünk ott a szórakozásaiknál, menjünk el velük a moziba és ne szégyeljük, hogy csak egyszerű helyre telik a pénzükből és a világért se akarjuk alamizsnával segíteni, hogy hátrább, mégis előkelőbb helyre ülhessünk velük! Az ifjúért bizony még a kocsmába is el kell menni, nem azért, hogy mi is melléjük telepedjünk, hanem azért, hogy őket onnan kihozzuk! Legyünk ott mindenütt velük, hogy meggyőződhessenek a szeretetünk, a közeledésünk, a barátságunk Őszinteségéről! És ez a kitartó munka nem fesz eredménytelen. Ha egyet megnyertünk, már nyert ügyünk van, mert az elsőt követi ma^d a második és így lélektőllélekior kiépíthetünk egy olyan lelki közösséget, egy olyan lelki frontot, melynek . alapja a szeretet cs amelyre rá lehet építeni az ifjúsági munkát! És ez a nagy küzdelem megéri a fáradságot, mert nincs szebb és boldogabb tudat, mint amikor az ember vissszakapja tőlük azt ,a szeretetet kamatostul! A magára hagyott, árva fiatal lélek nagyon hálás tud lenni., ha látia, hogy törődnek vele, ha látja, hogy »tanult« emberek keresik barátságát és megbecsülik őt, az egyszerű munkás ifjút! Az ilyen megnyert lelkekkel lehet azután komoly munkát végezni! Kaposvár. (Folyt, köv.) Szabó Sándor s.-lelkész @ S S @® ® (®® ®®®® IS ® 3 VEGYESEK 1 M ® — A püspöki állásra beérkezett szavazatokat dec. 11-én d. e. 10 órakor Budapesten, az Egyetemes Konvent irodájában bontotta fe! a kiküldött bizottság, melynek tagjai voltak dr. Balogh Jenő • egyházkerületi főgondnok úr elnöklete alatt dr. Szász Károly egyházker. tanácsbíró, dr. Lázár Andor egyházkerületi tanácsbíró, Labancz László esperes és dr. Tóth Lajos gazdasági tanácselnök. Főgondnok úrnak a püspöki hivatalhoz érkezett sürgönye szerint a beérkezett 576 érvényes szavazatból 521 esett Győry Elemér egyházkerületi lelkészi főjegyzőre, akit így a bizottság az egyházkerület megválasztott új püspökének jelentett ki. A rádió este mondta be az eredményt. A választással lapunk vezető , helyén foglalkozunk.
