Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-12-06 / 49. szám
ötvenharmadik évfolyam. i, 1942 december 6 Harc az ifjúságért. Vasárnap este van. Szűkre szabott szobám n4,gy fala közt még sosem volt ekkora vendégjárás, mióta kíváncsi szemeimmel először végigpásztáztam. Négyen i üljük körül a kicsi asztalt. A másik három egyszerű, dolgozó ifjú: iparos- és kereskedő segédek. De ez most egyikünknek1 sem jut eszébe. Ott ülünk egymással szemben és érezzük, hogy lelkünket láthatatlan kezek kötözik össze a barátság aranyszálaival. Mindegyikünk érzi a pillanat jelentőségét: vezető és vezetettek lelki találkozásának, meleg kézszorításának nagy pillanata ez. Kéthónapi fáradozás, küzködés.. sok csalódás és még több újrakezdés után e'íiött az aratás nagy pillanata: a zárkózott szívek megnyíltak, a bizalmatlanság eltűnt és az egymásra talált lelkekben most kovácsol ódik egy nagy elhatározás egy áldott szövetség, melynek célja: harc az ifjúságért, egyesíteni a magyar ifjak szétszórt erőit egyházért és hazáért! Áldott alkalom volt ez a vasárnap este, amilyet még sohasem éltem át. Senki sem készült rá, csak találkoztunk kint az utcán, beszélgetni kezdtünk, ezt folytattuk aztán kicsi szobámban a nem rég hazulról kapott sütemény roncsai mellett és ebben a beszélgetésben két világ tárult fel: két egymást kereső tábor találkozott. Nagy találkozás volt ez az este, amely találkozás azonban már benne ízzott a lelkűnkben napok, sőt hetek óta, amelyről tudtuk, hogy el kell következnie, mert két hónapi keresés előzte meg. És most ott ülünk szemben egymással és be- 4szélgetünk arról, amit szeretnénk. Â fiúk1 elmondják életüket, nagy árvaságukat, társtalanságükat, keresésüket. Mert a mai magyar ifjúság, különösen városon a kereskedő- és 'iparos ifjúság nagyon magára van hagyva, nagyon árva. Nem a szülőkről van itt szó, hanem azokról, akik után a leikük sóvárog: megértő barátokról,, lelki közösségről, melyben fiatal életük ezer problémáját, ezer kérdését szőnyegre teríthe-i tik és elmondhatják. A lelkűk árva. Pedig ez a lélek tele van nagy tervekkel, nagy akarásokkal. — Elmondják, hogy milyen nehéz az életük a műhelyben, mennyit piszkálják őket a segédek, sokszor a mesterek1 is. Beszélnek nehéz anyagi helyzetükről, a nyomorról, mely odahaza a családban várja őket. Szociális igazságtalanságokról, nemzeti problémákról, mely számukra is éppen olyan világos, fájó és kínzó, mint akármelyik érettségizett és magyarul gondolkodó és érző fiatalember számára. Nagy szomjúság szól minden egyes szavukból: szomjúság a barát, a szeretet, a lelki közösség, a világosság, a tisztánlátás után. Szeretnének belekapcsolódni abba a nemes munkába, s küzdelembe, mely az egyház és nemzet új életéért szólítja táborba a magyar ifjúságot. Szeretnének hasznosak lenni, dolgozni, harcolni egymásért, azért a közösségért, amelybe Isten őket beleteremtette. De egyedül gyengének érzik magukat, szükségük van valakire, íegy közösségre, ahol gyenge erőiket egyesítheti^ ahol lelkűket, tétova, szerteágazó és csapongó akarásukat, terveiket egy nevezőre hozhatják. Keresd a gyűjtőlencsét, mely erőiket perzselő tüzz'é fokozza és gyújtópontba koncentrálja. így keres a mai magyar ifjúság. Mert nem igaz, hogy a ma ifjúsága közönyös, hogy nem törődik semmivel, nem érdeklik egyházának, nemzetének létkérdései, legkevésbbé pedig a saját lelke. Nem, a mai ifjúság lelkét hatalmas erők feszítik, rejtett erők, melyek cselekvésre kényszerítik izmaikat. Csak az a kérdés., hogy ezt az erőt iezi a cselekvést kik és milyen irányban indítják el. A mai ifjúság csak a. vezetőkre vár. Európa sok országában felismerték már az ifjúság hatalmas erejét és feszülő energiáit és ezt ki is használják. Nem célom most a különféle nemzetek1 ifjúsági munkáival és egyesületeivel foglalkozni. Csak arra akarok rámutatni, hogy ebben a nagy versenyfutásban az ifjúságért eddig az egyház majdnem mindenütt lemaradt. Pedig az igazi ifjúsági munka csak itt kezdődik, itt képzelhető él. Á szomjas ifjú telkeknek nem lehet jobb és erősítőbb táplálékot, ételt és italt adni, mint Krisztust! Ha az egyházon kívül koncentrált ifjúság csodákat tudott cselekedni, micsoda világrengető forradalmat, micsoda nagy dolgokat,csodákat vihetne véghez Krisztussal! Kaposvár. (Folyt, köv.) Szabó Sándor s.-lelkész A zalaegerszegi templomszentelés. i. Ritka szép ünnepe volt a zalaegerszegi reformátusságnak november 29-én. Ekkor szentelték fel templomát, mely nemcsak Zalaegerszegnek, hanem a hozzátartozó 183 szórványközség reformátusságának is lelki otthona. Az olyan református ember, aki nagy kiterjedésű ref. tömbben él, el sem képzeli, mit jelent az, hogy 183 község területén végre felavatták az első templomot. Nemcsak templomot, miért az építők Isten szent Lelke sugallatára meglátták, hogy a templom önmagában milyen kevés ott. ahol a gyülekezeti munka különféle ágai folynak. A magános temploim építése lassanként — különösen szórváijyban — időszerűtlenné válik. Nagyon helyes volt tehát az egerszegiek elgondolása,. hogy olyan templomot építsenek egy füst alatt, melyben elfér a gyülekezeti terem ünnepélyek, közgyűlések, evangélizációk tartására, egy nagyobb éterem az ifjúság számára, melyben a vidéki tanulók a yonat indulásáig tanulhatnak, az SDG munka nyugodtan folyhatik, kisebb gyűlés DU Ni ---------"rJ LAP A OUNÁNTÚ .......jnWAI US EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ______________________-------------------------------------------FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK---------------------------------------------rELKLÖS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL pölSKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK
