Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-10-04 / 40. szám
Ötvenharmadik évfolyam. 40. szám. Pápa, 1942 október 4------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ 8 TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Vitéz Nagybányai Horthy István* Templomaink karzatainak és az erős férfiak padsorainak buzgó látogatói egyre fogynak, a magyar Tejút csillagainak száma pedig szinte napról-napra nő. Minden csillag egy-egy, a drága magyar föld, a boldog magyar családi tűzhely és az Isten nevének imádására szentelt magyar templom védelmezéséhen messze napkeleten hősi halált halt magyar honvéd megdicsőült, mennyekbe felrepült lelke, ragyogó gyémánt ebben az égi koronában. Isten előtt bizonyára egyforma mind. nagyságban is, ragyogásban is. Isten mindeneket javunkra vezérlő végzése engedte meg és rendelte úgy, hogy fiaink és testvéreink a legnagyobb áldozattal, vérük hullásával, életük feláldozásával tegyenek bizonyságot a magyar igazságról; az Ö bölcsesége, igazsága nem a mi mértékünk, hanem a kegyelem mértéke ,szerint ítélkezik, ez az isteni kegyelem pedig egyformán mindenkié, valakik azt á hitnek karjával megragadják. Mi, véges, emberek szívünkön keresztül látjuk és értékeljük a magyar Tejút ez új csillagezreit. Könnyet, egy-egy csepp fájó könynyet hullatunk valamennyiért. De ha egyet a sok közül a nemzet közössége kiválaszt, magáénak tart, s ez egyért ezrek és ezrek könnyzápora kicsordul: ennek az egynek a sugárküllői e könnyzáportól megfényesülnek, ez az egy kiválik, kiemelkedik csillagtársai közül, nagyobbá, ragyogóbbá, tündöklőbbá lesz, eszménnyé, példányképpé, ideállá magasztosul... És azon az augusztus 26-i nagy temetésen, azt az egyszerű fakoporsót az egész magyar nemzet könnyhullatása kísérte el a kenderesi sírboltba. Mikor a most mennyországba repült fényes csillagunk után síró szemmel, fájó szívvel, de egyben diadalmas büszkeséggel nézünk felfelé, lehetetlen észre nem vennünk ott a magyar Tejúton egy másik, csodás fénnyel ragyogó csillagunkat is, a magyar erő, akarat, hit, tudomány és honszerelem fényes csillagát, Körösi Csorna Sándort, ki száz évvel ezelőtt lépett be a megdicsőülés útján a halhatatlanságba, — messze, messze idegenben, mesebeli tündérországbar^, hol fajunk őshazáját és rokonainkat kereste. Az a kenderesi sírboltban nyugvó vértanú arra tanít, hogy a legmagasabb polcon is első a kötelesség, a meg* álkuvást és félelmet nem ismerő szolgálat; az a Dardsillingben pihenő örök magyar pedig annak a beszélő bizonysága, hogy nincs az a szegénység, nyomorúság, fáradság és nehézség, mely az igazi nagyságratörekvés útját elzárhatná az erős lélek előtt, dicsőségre, megbecsülésre és halhatatlanságra vezet ak* Részlet Medgyasszay Vince dunántúli reí. püspöknek az október 22-iki egyházkerületi közgyűlés elé terjesztendő jelentéséből. kor is, ha a kitűzött magas cél elérése előtt összeroskad. Mind a kettő együtt pedig felmagasztaló bizonyossága azon nemzet és faj örökkévaló életének,i melynek fent és alant ilyen fiai vannak. Szárnyas vitézek csillaga. (Oratio nagybányai vitéz Horthy István kormányzóhelyettes, repülőfőhadnagy ur búcsúztatására 1942 augusztus 21-én Stary-Oskolban.) Textus: Ézsaiás próféta kve XL. rész 28—31. versei: „Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Ur, aki teremté a föld határait? nem fárad el és nem lankad el, végéremehetetlen • bölcsesége. Erőt ád a megfáradottnak és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; de akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyük, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!“ Szomorú halotti Gyülekezet, Gyászoló Bajtársak! Akár odahaza a magyar ég alatt, akár itt a végtelen orosz pusztán nézegetjük augusztusi éjszakán a hulló csillagokat, az a gondolatunk támad a néphit alap-i ján, hogy egy embertársunk csillaga futott le az égről. István király napjának hajnalán egy tündökletesen fénylő csillag, a Szárnyas Vitézek Csillaga futott le a magyar égről itt a Don közelében: nagybányai vitéz Horthy István kormányzóhelyettes úr, a vakmerő, bátor, sasszemű vadászrepülőfőhadnagy, életével pecsételte meg azt az apostoli lendületet, amellyel a magyar ifjúság előtt példát adni eljött az orosz háborúba,* hogy lelkes önfeláldozó példájával vonja ifjúságunk lelkét, a modern kor legújabb fegyverneme, a hadi repülés felé. Alig pár napja hangzott el Magyarország Nagy Urának, Kormányzó Urunknak ajkáról a szeretetteljes bátorító üzenet kedves Fiához és Menyéhez, még alig hervadtak el az ünneplés virágai, melyekkel egy ország reménykedő szeretefe köszöntötte kormányzóhelyettesi tisztében, még fülünkben zsong a Szilágyi Dezső-téri templom orgonájának zúgása, mely fjatal pilótatisztek sorfala közt kísérte a boldog nász felé, ime a merész, bátor, egekben járó vadászpilóta öszszetört szárnyakkal itt fekszik előttünk a ravatalon és a távoli békés Magyarország tornyain fekete zászlókat lenget a szél, ősz Kormányzó Urunkkal egy ország szerető népe hajol néma zokogással e gyászravatal felé. Óh, de igaz az Ige: elfáradnak az ifjak, meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. Ez a háború, ez a véres zivatar nem kímél senkit, ál-dozatul viszi a legbátrabbat, a legkülönbet Űs. Nincs közlegény és nincs kivételes méltóság: egyek vagyunk Dtt*t t t\i> Amnnmj ijrj i in Főt. és mélt. Medgyasszay Vince püspök úrnak £ J^ | jj j\ J A C Helyben. HIVATALOS KÖZLÖNYE _____ _____________________________________________________ NAP. ____________________________
