Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-08-09 / 32. szám
1942 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 147. oldal. Az orei ref. egyház árvaházat épít. Egy kis dunántúli gyülekezet haldoklása. — Négy református tanuló az iskolában. — 124 lélekből álló gyülekezet 16.500 pengős költséggel árvaházat épít. — Az árva gyermekek betelepítése folytán az egyház megújul. Kétszáz éves mali. Mikor a parányi Őrei református egyház haldoklásáról és a református magyar jövendőért hozott nagy áldozatáról beszámolunk, ennek a valószínűtlenül csodálatos történetnek a kezdetén szinte oda kívánkozik a toliunk alá: Egyszer volt, hol nem volt... Mintha mesét írnánk. A Somogy megyében, Kaposvár szomszédságában fekvő kis Őrei község több mint 600 éves múltra tekinthet vissza, de életéről csak 1734. óta vannak közelebbi adataink. A török hódoltság korában elpusztult és lakatlanná vált községbe báró Orcz;y István 1734-ben telepített le új lakosokat, akik reformátusok voltak. így az őrei református egyház 208 éves múltra tekint .vissza. Küzdelem ia vallásszabadságért. Az őrei református gyülekezet már 1735-ben behozta az első előkönyörgő tanítót, név szerint Kajtor Gergelyt és megkezdik az istentiszteletek tartását az iskolában. Imaházat a betelepülés után 9 évvel^ 1743- ban építenek. Nem sokáig tart a gyülekezet öröme, mert már két év múlva, 1745-ben a vármegye kiüldözi az előkönyörgő tanítót, sőt 1751-ben az imaházat is lebontatta. A vallás szabad gyakorlása 1745- től kezdve 41 éven át szünetel. Csak 1786-ban, II. József király türelmi rendeleté után öt évvel szűnt meg az elnyomatás. A türelmi rendelet ugyan 100 család kimutatásától teszi függővé ß vallás szabad gyakorlását, Orciban pedig ebben az időben csak 35 család volt, 287 lélekkel, de az a kis gyülekezet a földesúr,. a vármegye és a királyi tanács külön engedélyével mégis megválaszthatta első lelkipásztorát, Kaposi Jánost, 1786-ban, és hozzá foghatott a templomépítéshez. A község földesura^ báró Orczy Lőrinc pártfogásával támogatta a gyülekezet kérelmét. Építést gyarapodás. Azt a telket, amelyen a templom és a mostani lelkészlakás épült, báró Orczy István ajándékozta 1734- ben, míg az iskola és a tanítói lakás részére új telket ajándékozott báró Orczy József 1789-ben. Az Orczy bárók, mint a 'község földesurai az építési anyag egy részével is segítették az egyházat^ egyébként a gyülekezet a lelkész- és tanítói lakást, a temlomot és az iskolát, valamint a melléképületeket saját erejéből építette fel. Az első iskola épült 1734-ben, az imaház 1743- ban, a lelkészlakás 1787-ben, az üj iskola 1790-ben, a templom 1792-ben. Azóta mindegyik épületet újraépítették és többször renoválták. ; Pöo/o-os egyházi adó. A templom és iskola, továbbá a iiplkészi és tanítói állás fentartása a gyermektelenség miatt, ami 1887. óta fokozódó mértékben apasztotta, a gyülekezet lélekszámút, az állandóan csökkenő lélekszámú egyházra folyton emelkedő, évről-évre súlyosabb terhet rótt. Az 1941. év végén már a gyülekezet mindössze 46 családból állt és 124 lelket számlált. A 46 család 550 kát. hold földterületen gazdálkodik, vagyis egy család átlagos földbirtoka 12 kát. hold. Á község határának többi része, 1250 kát. hold, a Magyar Kegyes Tanítórend birtoka. A református adózók állami egyenes adója 1864 P, egyházi adója a pénz- és terményadó beszámításával 1677 P. így az egyházi adó az állami egyenes adóhoz viszonyítva kereken 90o/o-ot tesz ki. A gyülekezet zúgolódás nélkül vállalta ezt a rendkívül magas adóterhet, mert szivén visélte egyháza és iskolája fenmaradását. Mindazáltal előre látható volt, hogy a gyülekezet fokozatos kihalása következtében rohamosan emelkedő egyházi és iskolai terhek miatt a gyülekezet rövidesen kénytelen lesz önállóságáról lemondani. Elkerülhetetlennek látszotE hogy a legközelebbi személyi változás alkalmával a lelkészi állás nem lesz többé betölthető, de a gyülekezetnek maradék erejével legalább a tanítói állás további fentartását biztosítania kell. így, bár szükebb keretek között, de még egy ideig folytatható az egyházi élet. A templomot még látogathatja a megmaradó néhány református család, és a meglévő vágy '.születendő néhány református gyermek nem marad református nevelés nélkül, s zabad zsákmányul a beszivárgás útján lassan terjeszkedő róm. katolikus hódításnak. Kialakult az a helyzet, hogy ha már a'lelkészi állást a lövőben nem tarthatja is fenn a gyülekezet, legalább a tanítói állás fennmaradása létérdeke az egyháznak, mert ha már református tanító scítt rész a községben, akkor végképpen megszűnik itt minden református élet. Akikhez az időknek vége ólérkezett. Az egyház ^és iskola elnéptelenedésének szomorú következményeit élőre látta a gyülekezet, níégis váratlanul érte és. megdöbbentette a veszély, mikor mint fájdalmas valóság bekövetkezett. Áz iskola fentartását a múltban az tette lehetővé, hogy az uradalmi cselédek és a községbe betelepedett róm. kát. családok gyermekei benépesítették az iskolát. Az 7941 — 42. iskolai évben az őrei ref. iskolában 57 tanuló közül 50 volt tóm. katolikus, csak 7 református, utóbbiak közül 4 a községből, 3 a pusztáról való. A Kegyes Tanítórend ez év február havában — bár a ref. iskola működése ellen panaszuk soha bem volt — felsőbb egyházi hatóságának utasítása folytán arról értesített, hogy a róm. kát. tanulókat nem járathatja tovább református iskolába, hanem kénytelen, vagy községi, vagy róm. kát. iskola felállításáról gon* doskodni. Ugyanakkor kérdést intézett az egyházhoz, hogy milyen feltételekkel volna hajlandó iskoláját átadni községi iskola céljára. A presbitérium február 24-én mély aggodalommal és komoly megfontolással tárgyalta a kérdést. Nyilvánvaló lett, hogy a róm. kát. tanulók távozása a református iskola végét jelenti, és hogy az iskola megszűnése rövidesen maga után vonja az egész egyházi élet elsorvadását is. Megrendülve hallgatták a gyűlést bevezető ige olvasást: I. Kor. 10:11—13. Egy-, szerre intés és ígéret hangzott az isteni üzenetből... az időknek vége elérkezett... de hű az Isten... aki a kimenekedést is megadja majd. A presbitérium egyelőre megszabta a feltételekét, amelyek mellett az iskolát átadná a községnek, természetesen kikötve mindenkor egy református tanító alkalmazását. (E tárgyban az egyezkedés az uradalom túlzott anvagi követelései miatt utóbb meghiúsult és a községi iskola felállítása céljából hosszú, bonyolult, még ma is folyamatban levő küzdelem indult meg, amelyet itt ismertetni nincs alkalmunk1.) Már ezen a gyűlésen rámutatott a lelkipásztor arra, hogy kívánatos volna az iskola benépesítése reforma-
