Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1942-08-09 / 32. szám

148. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 942 N tus tanulókkal, akár sokgyermekes családok betele­pítése által, akár pedig árvaház alapítása útján. Oíi, Uram, segíts most... A presbitériumban elhangzottaknak hamar hire fu­tott a. gyülekezetben és az egyik javasolt megoldási mód lelkes visszhangra talált. László Jánosiné egyház­­tag mindjárt másnap megüzente a lelkipásztornak., hogy hajlandó az árva//áz részére telket adományozni, Baracsi Lajos pedig pénzadományt ígért. Ez a két üzenet úgy érkezett, mint isteni újjmutatás a további teendők felől. A telepítés hosszabb időt kívánó bo­nyolult feladat és bár az egyházra nézve anyagi meg­terhelést nem jelentene, leküzdhetetlen akadálya az, hogy pillanatnyilag Orciban üres ház nincs, mert a gazdátlanul maradt házakat sorban elfoglalták a he­­költöző róm. kát. telepesek. Néhánv évvel ezelőtt is meghiúsult a telepítési kísérlet. A segítség pedig most sürgősen szükséges, mert az új iskolai évre már üres maradhat az iskola. A lelkipásztor követte a nyert útmutatást és levelet írt dr. Kiss Ferencnek, az Országos Református SzeretetszÖvetség ügyvezető igaz­gatójának. A levél sorait megelőzi egy rövid imádság: Óh, Uram, segíts most, óh, Uram, adj most jó elő­menetelt] (Zsolt. 118:25.) M.ert csak Isten segíthet, ha néki tetszik, áldott eszközei által. A levél azt a kérelmet és kérdést adta elő, hajlandó volna-e a Sze­rété tszövetség egy 24 gyermekes árvaházat fentar­­tani Orciban, ha házhelyet és épületet ad a gyülekezel? hozatni, szükség van Orciban a munkás kézre« — mondotta egy idős, tapasztalt ember. »Soha életemben nem voltam ilyen boldog, mint most, hogy adakoztunk az árvaházra. Adjon maga is, Juli néni, majd meg­látja, milyen boldog lesz« — szólott egy jómódú fiatal asszony. (Folyt, köv.) B. Major János. lelkipásztor. í s ?®@®®®®®®®@®®®®®®®®@®®®®®ö»)®®í? @b®® -x I VEGYESEK § @®®@®©®®®@@®S®®®®SSSÍ?Xe ;efSSS@®S®B®g®; — Dicsérő elismerés. Az 1941—42. levente ki­képzési évben a levente kiképzés fáradságos és magasz­tos munkájában kimagasló eredménnyel való működé­sükért elismerésben részesültek egyházkerületünk követ­kező tanerői: vitéz Kovács Lajos, Mester Gábor és Borbély Sándor pápai ref. gimnáziumi tanárok, Kulcsár Gyula somogyszobi, Tóth György belegi, Moharos László őriszentpéteri, Mészáros Lajos pápai, Laczó Sándor pápadereskei és Fekete Béla fehérvárcsurgói ref. ggjemi iskolai tanítók. — Gyászhír. Részvéttel értesültünk, hogy vitéz Szalóky Lajosné szül. Farkas Lidia, vitéz Szalóky Lajos csökölyi ig. tanító, egyházkerületi képviselő és zsinati tag felesége 47 éves korában július 26-án meghalt. Te­metése 28-án volt nagy részvét mellett. A hátramara­dottak gyászában igaz részvéttel osztozunk. Sofia nem voltam ilyen boldog! Feszült várakozás napjai következtek: mi lesz a válasz, amely eldönti az őrei egyház jövendőjét? Ez alatt a lelkipásztor sorba látogatta a gyülekezetben az összes családokat. Minden családban feltárta az is­kola és egyház helyzetét, és feltette a kérdést: lenni vagy nem lenni? Az eredmény csodálatos volt: min­den család kivétel nélkül a legnagyobb határozottság­gal fejezte ki, hogy az egyház és iskola fennmaradá­sát kívánja és ennek biztosítása céliából tőle telhetőén adakozni kész árvaház építésére. Megindult az ado­­tnányok felajánlása. Az árvaház építése egyszerre szívügye lett az egész gyülekezetnek. A méternyi ma­gas, de már a lucskos télvégi napokban olvadó hóval borított utcán nagy bajjal járkáló lelkipásztor látoga­tásait állandóan fokozódó izgalommal figyelte a gyü­lekezet és szinte óránként kértek jelentést az elért eredményről. A felajánlott nagy összegű adományok híre futótűzként terjedt el a községben és buzdított másokat is hasonló áldozatkészségre. Minden egyes után felszállt a szívekből a fohász: Hála Istennek;! Nagy reménységgel nyilatkoztak a hívek a Szeretet­­szövetségről. Ismerték jól ezt az áldott szervezetet, megalakulása óta. Tíz éven át az őrei református hívek is rendszeresen beszolgáltatták szerény adományaikat a SzeretetszÖvetség fenntartására és a gyülekezeti irat­­terjesztés keretében évenként minden csatád ingyen megkapta a SzeretetszÖvetség naptárát. A naptárt buz­gón olvasgatták és tökéletesen tájékozódtak a Szere­­te'tszovetség minden munkájáról. »Lehetetlen, hogy a SzeretetszÖvetség elhagyjon bennünket« — volt az ál­talános vélemény. »A mi öregjeink kepés aratással keresték a kenyeret az uraság mezején, és mégis fel­építették az iskolát — mi most aratókat fogadunk'és "mégis átadnánk azt, amit ők szereztek? — hangzott egy fiatal férfi nyilatkozata. »Ha nem lenne kész idejében az árvaház, én hajlandó vagyok1 2—3 árvát ide fogadni magamhoz, megfér itt az én unokámmal, jut neki ennivaló és ruha is. Telepeseket is kellene — Az újtestamentumi tudományoknak két híres művelője húnyt el mostanában. Dr. Hűek Albert az egyik, aki a synoptikus evangeliomok ismert kiadója, Synopsisa több mint 50 ezer példányban forog köz­kézen a világ protestáns theologusai között. A másik Lietzmann Hans berlini egyetemi tanár, aki 1875-ben Düsseldorfban született, 1900-ban az ókori egyháztör­ténet magántanára a bonni egyetemen, 1905-ben jenai egyetemi rkívüli tanár, 1908-ban ugyanott rendes tanár, 1924 óta berlini egyetemi tanár. Az Ember Fiá-ról írt tanulmánya 1896-ban jelent meg. Legismertebb mint a Handbuch zum Neuen Testament szerkesztője, e válla-1 latban ő írta a Római levél, az Első és Második Ko­­rinthusi levél, valamint a Galata levél magyarázatát. I 1920 óta ő szerkesztette mindmáig a Zeitschrift für die neutestamentliche Wissenschaft folyóiratot. Az ókori egyház történetéről írt nagyszabású munkájának meg­írása foglalta le utolsó éveit. A veszprémi egyházmegye lelkészegyesülete július hó 21-én tartotta évi rendes értekezletét Vesz­prémben. A 63. dics. 1. versének eléneklése s Németh János buzgó imádsága után Szűcs József elnök mon­dott megnyitó beszédet, melyben kitért az egyházi élet aktuális kérdéseire: a lelkészválasztási törvény több oldalról követelt revíziójára, amire kevésbbé van szükség, mint a szigorú betartására, a nyolc osztályú népiskola kevés tudományt nyújtó, az iskola tekintélyét laláásó, a gyermekeknek csavargásra a’kalmat adó rend­szeréről, a törpe gyülekezeteknek a magyarság szem­pontjából is káros megszüntetéséről, a »kirakat« lelki­­pásztori munkáról, a lelkipásztori hivatás lelkiismere­tes betöltéséről, az egyetlen megtartó igazságról, a Jézus Krisztusról. Majd hivatkozva arra, hogy 20 esz­tendő óta tölti be a lelkészegyesület elnöki tisztét, azon óhajának adott kifejezést, 'hogy szeretné azt le­tenni s le is mond róla. Értekezlet a lemondást nem fogadta el. Egyhangú lelkesedéssel és bizalommal kérte elnökét az elnöki tiszt további betöltésére. Dr. Benedek Sándor a magyar ref. egyház egységének

Next

/
Oldalképek
Tartalom