Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1942-08-09 / 32. szám
Ötvenharmadik évfolyam. 32. szám. Pápa, 1942 augusztus 9----------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ------------------------------“----------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA ţ FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A 75 éves Béthel. Nemrég ünnepelte csendben a németországi Bethel, az európai kontinens legnagyobb belmissziói intézete, alapításának 75. évfordulóját. Méltó, hogy erről az eseményről megemlékezzünk e lap hasábjain rjészben azért, mert több, most is szolgáló magyar lelkipásztor nyert döntő hatást ebben az intézetben, ítészben pedig azért, mert alig van olyan intézet a világon, melynek keletkezése és mai küzdelmes, diadalmas léte annyira az evangéiiom csodája lenne, minit Béthelé. Németország északnyugati részében, Westfáliában, a teutoburgi erdő lábánál, Bielefeld tőszomszédságában épült Béthel. Nem egyszerre keletkezett. Kicsi mustármagból fejlődött terebélyes fává. 1867 őszén a mai modern kór ház város helyén csak egyetlen szalmatetős ház állt, melyet kegyes bielefeldi kereskedők vásároltak epileptikus betegek részére. Az első öt évben Simon Frigyes lelkész és Unsold János vezették' és fejlesztették az intézetet. Az 1872. év fordulatbii jelent Béthel életében. Ekkor vette át a vezetést Bodelschwing Frigyes, egy csodálatosan mélyhitű, törhetetlen akaraterejű lelkész. Miniszter fia. Volt gazdatiszt, bányász, kőtörő, theologus. Heteken át élt csavargók között álruhában. Otthon volt a legfelsőbb körökben és ismerte a "betörők életét is, de mindenütt megmaradt az evangéiiom alázatos szolgájának. Hívő lélekkel és nagy emberismerettel kezdte meg munkáját. Tudta, hogy eszköz a élete: épít ugyan, de á téglát Isten adogatja a kezébe. Ügy nőttek a házak a földből, mint a gomba. Végig koldulta egész 'Németországot. Mikör 1910 április 10-én meghalt, a mai helyén ott állt a világ egyik legnagyobb belmissziói intézete. ü Béthel állam az államban. Külön közigazgatása van, melyet az alapító Bodelschwing fia, volt birodalmi püspök, a hitvalló egyház mai élharcosa yezet. Az intézetnek van diakónus- és diakonisszaképző-intézete, több temploma* áruháza, több ezer hold földje, vizvezetéke, műhelyei, nyomdája, iskolái, külön távbeszélője, temetői, sőt valutája is, az ú. n. Béthel-pénz. A házaknak bibliai nevük van. Ilyenek: Nazareth, Siloah, Nebo, Gaza, Libanon, Kapernaum, síb. áz egész intézetnek átlag hat-inyolcezer lakója van. Az elmúlt 75 év alatt 21.582 beteget ápoltak. Béthel a szenvedés és halál városa, melyben az élet legszánalmasabb elesettjei élnek: epileptikusok és elmebetegek. Az elmúlt 75 évben átlag csak epileptikus 2200 volt az intézetben naponként. Az elmúlt lévek egyikében 250.000 epileptikus rohamot számoltak meg, ami azt jelenti, hogy minden harmadik^ percben egy beteg élet és halál közt lebeg. Ezek élete sokkal megrazóbb, mint az elmebetegeké, mert az utóbbiak nagyobb része nem tud betegségéről, de az előbbiek — különösen a betegség kezdetén — világosan látják életük tragikumát. Értelmük nem Jiomályosul el, csak a betegség későbbi stádiumában. Élő halottak, akik tudják, hogy soha nem mehetnek vissza régi munkahelyükre és szeretteikhez. Béthel látszólag olyan, mint egy nagy temető, ahol reményeket, vágyakat, célkitűzéseket, élő embereket temetnek el. De sok kettétört földi élet roncsaival találkozhatunk ott-. — Az egyik házban él egy leány.Szülői és 'főiskolája nagy reménysége volt. Stipendiummal utazott Amerikába. A hajón epileptikus rohamot kapott. Visszahozták. Most Béthelben várja a halált. A másik házban, a többi közt, egy fiatal hegedűművész lakik. Pár éve már Berlinben hangversenyezett. Egy csomó újságot QjTZ, melyben úgy írnak róla, mint a jövő nagy művészéről. Egyszer hangverseny közben rohamot kapott és most Béthel egyik konyháján edényt mosogat. Ezer és ezer ilyen megszakadt életet találhatunk az intézetben. Béthel mégis az öröm és az élet városa, — hangozzék bármily furcsán. Aki először megy oda, azt hinné, hogy ott gyülölség, kétségbeesés és örök zúgolódás honol. Aki pedig hosszabb időt töltött ottv szere tetet , megbékélést és belső csendességet tapasztat a betegek életében, mert naponként találkozik az evangéiiom csodáival. Nyomorék testekben bűnökön diadalmaskodó lelkeket talál; a megváltott és üdvösséget talált lélek győzelmét a test felett. Béthelben két orvosságot használnak: Isten igéjét és a munkát. Bodelschwing mondotta: »Az evangéiiom és munka a legjobb orvosság betegeink számára«. Minden étkezés után, reggel, délben és este áhítat van. Minden héten bibliaóra és .minden vasárnap istentisztelet. A diakónusok és diakonisszák az evangéiiom lelkét hordozzák alázatosan betegeik között • és életükkel, ’bizonyságtételeikkel aaz elesettek figyelmét az örökkévalóság felé irányítják. A Krisztusban megbékélt lélek azonban nem lehet tétlen. Isten előtt senki sem lehet annyira beteg, hogy mentesítve lenne a szolgálat alól. Viszont senki sem lehet olyan erős és egészséges, hogy ne szorulna rá embertársai szolgálatára. A könnyebb betegek szántóföldön, kertészetben, könyvkötészetben, cipész-., asztalos- és ’egyéb műhelyekben dolgoznak. A gyengébbek staniolpapirt hajtogatnak. Még a legelesettebbnek, egy 24 éves, süketnéma és vak leánynak, aki akkora, mint egy 3 éves gyermek, és aki születése óta ágyban fekszik, megvan a maga szolgálata, melyre a mostani vezető, Bodelischwing tanította meg bámulatos türelemmel. Ha látogató jön hozzá — évente több ezer — a párnája alól elővesz egy perselyt és addig nem engedi ely míg az nem adakozik. A betegek között munkaközösség alakul ki. Céltévesztett életük új értelmet nyer; r r r Dtjv' " ^ tk imnn a iff ír TIT 0 f ¥ t* |j p Főt. és mélt. Medgyasszay Vince püspök úrnak || | , |Í Helyben. A DUNA _____________________________________________ TALOS KÖZLÖNYE