Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1941-04-13 / 15. szám

Ötvenkettedik évfolyam.

15. szám.

Pápa, 1941 április 13.

DDBÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

__ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ___________________----------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK-----------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMŰNK AT ÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

Az élet harmata;

Ézsaiás 26 :19.: „Megelevenednek halottaid és holttesteik felkelnek: serkenjetek fel és énekeljetek, akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata.“

A húsvéti öröm igaz megértői és értékelői csak hívő emberek lehetnek. A hívő ember nem egyszerűen elfogadja a húsvéti tényt, hogy Krisztus feltámadott a halálból, hanem ebben a hitbizonyosságban él, küzd, szenved, szomorkodik, sír és vigasztalódik. Ráteszi egész életét arra, hogy a feltámadott Krisztus meg'győzte a bűnt éjs a halált és hogy általa minden lehetséges a hívőnek. Akinek a hite csak annyi, hogy elhiszi azt. hogy van Isten, van másvilág és hogy azok az igazságok, melyeket Isten a bibliában kijelentett örökkévaló igazságok, anélkül,, hogy azok befolyásolnák és megszentelnék életét, örömét, bánatát, áz még nem hívő ember, akármennyire annak mondja is magát. A hívő ember tudja, hogy magában nyomorult;, erőtelen, tehetetlen báb, amit ide-oda hány a tanításnak szele és a sors kegyetlen játéka. A hívő ember egész tisztán látja, hogy élete olyan, mint a virág, amely a maga szépségét, színpompáját akkor tudja kibontani, illatát szétárasztani, ha Isten kiárasztja rá a nap meleg sugarait és felüdíti reggeli harmattal. Ilyen üdítő harmat az imádság (200. dics.), a bűnbánat könnye (153. dics.), a békesség (CXXXIII. Zsolt.), Isten igéje (V. Mózes 32:2), a szeretet (Hoseás 6:4) és az élet harmata a feltámadás bizonyossága és az örökélet hite (Ézs. 26:19).

Ez a harmat hull husvét reggelén bánatban sorvadó szívre, a bűn perzselő hevében meghervadt lélekre és a gyűlölet hevétől lihegő, bűntől elvakult emberiségre: én vagyok a feltámadás és az élet, aki énbennem hisz, ha meghal is él az. Megelevenednek halottaid és holttesteid felkelnek, mert harmatod az élet harmatja.

Isten egyik legnagyobb csapása az lenne, ha bezárná az ég csatornáit, vagy nem adna füvekre., fákra, virágokra hajnali harmatot és elvonná a lélek világfából az élet harmatát; a húsvéti bizonyosságot. Ahol ez a harmat hiányzik, tönkremegy a léleknek minden szépsége. Húzza az ember az igát, míg bele nem szakad, t temeti egymás után kedveseit,, míg saját porsátora is össze nem omol; nincs más eszménye, mint hogy minél nagyobb és fehérebb legyen a hamar elfogyó kenyér, minél édesebb a röpke öröm és minél ragyogóbb saját dicsőségének hamar hervadó koszorúja. Vannak emberek, akiknek nem teher az élet és vérző szívüket meggyógyítja az idő, akik játszi könnyedséggel veszik a váltakozó eseményeket, a szerencsét megragadják, a balszerencsét megátkozzák, akik élnek egyik napról a másikra anélkül, hogy különösebb felelősséget hordoznának lelkűk mélyén, nekik az élet vásártér, melyen a becsületet és a szeretetet úgy adják, veszik, mint a zsibárusok a vásári portékát. De hogy a boldogságot nem ismerik, annak ők maguk a bizonyságai. Azután vannak becsületes emberek, akik minden igyekezetükkel azon fáradoznak, hogy kötelességüket híven elvégezzék és amennyire tőlük telik, embertársaiknak is javára legyenek, de emellett sivár a lelkűk világa és ebben a sivatagszerű légkörben elhervad a békesség, az igazi öröm, a szeretet és a hit, mert nem hull rá az élet harmata. Igazi békessége és boldogsága csak azoknak van, akiket napról-napra felüdít a fegyelem éltető harmata: nincs itt az Úr, feltámadott!... Jézus él!

Nem azért támadott fel a halálból, hogy megmutassa kezein és lábain a sebhelyeket, hanem hogy minden sebzett szívet meggyógyítson és minden megkötözött lelket feloldozzon. Azért támadott fel, hogy bizonyossá tegyen arról, hogy a mi halottaink is megelevenednek és a mi holttesteink is felkelnek. íme, a feltámadás nem költemény, vagy szép hasonlat a tavasz (ébredéséről és az isteni értékeszmék elpusztíthatatlanságáról, hanem történeti valóság: Jézus sírból való kijövetele, a kétnapos halál által félbeszakított élettevékenység újra megkezdése most már nemcsak isteni hatalommal, hanem valóságos isteni jelleggel is. Jézus agyongyötört, dárdával átszúrt testébe visszatért az élet, lecsukódott szemei újra beszédesen ragyognak, elnémult ajaka újra tanít és áld. Feltámadott. Minden úgy történt, ahogy előre megmondotta. Elkövetkezett a gyászos nagypéntekre a reménytelen szombat után az élet harmatát hintő husvét reggele.

A mindenható Isten olyan bizonyosságot adott ebben a tényben önmagáról és Jézus Krisztusról, ami felülhalad minden emberi értelmet és amelyhez hasonlót az emberiség elképzelni sem tudott. Aki azt merte mondani, hogy a természeti világ rendje mellett is lehet és van feltámadás, sőt hogy ő maga harmadnap fel fog támadni, kivégezték csúfos, kínos kereszthalállal, hogy többé senkit se hitessen és senki se beszéljen róla. Ámde Krisztus feltámadott. A lerontott templom harmadnapra megépült, mert az Isten eleve elhatározását ember nem keresztezheti és amit az Ur akar, azt ember nem akadályozhatja meg. Krisztus azért támasztotta fel a halálból, mert a bűneset után Isten felvette világprogrammjába, hogy ha leikéből lelkedzett teremtménye az első Ádám esete miatt halálnak halálával hal meg, a második Ádám által, ki lön megelevenítő szellemmé, az ő szavára kijöjjön a koporsóból az élet feltámadására. Jézus Krisztusban lesz teljessé a hit és valósággá a prófécia: megelevenednek halottaink és holttesteink felkelnek.

Ezért hirdetjük a megfeszített és feltámadott Krisztust. Nem adatott az emberek között más név, ki