Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1941-02-09 / 6. szám

Ötvenkettedik évfolyam.

6. szám.

Pápa, 1941 február 9j

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

_________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.________________________------------------------------------------------FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK--------------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉGL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

A református házasságkötések.

irta cs a belsősomogyi egyházmegye Csurgó-alsóvidéki Lelkészi Körének november 12-én Rinyahosszúfaluban tartott presbiteri konferenciáján felolvasta: Horváth József rinyaújlaki preoráns

igazgató-tanitó.

(Folyt, és vége.)

a A házasság másik fajtája a vegyesházasság. Fájó szívvel mondom ki, hogy az utóbbi időben nagyon elszaporodott az ilyen házasságok száma. S ha vizsgálom az okát, sok mindenre kell gondolnom. Gondolhatok a vallásos nevelésben való hiányra, az esetleges anyagi, társadalmi előnyökre és még egyéb okokra is.

Nem állítom én azt, hogy vegyes házasságok nem 1 elletnek boldogok, mert ha házasságuk a szeretet jegyében köttetett, boldogok is lesznek. De állítom, hogy a szeretetből kötött tiszta házasságnál sohasem lehet boldogabb. Súlyos félreértéseket okozhat a vegyes házasság a gyermekek vallásos nevelése körül. Akarva, nem akarva a vallásos nevelés terén félreértések keletkeznek, ami miatt sok keserű íz marad ä házastársak szájában, szivükben tövis, mely egyre mélyebbre hatol s akkor okoz fájdalmat, amikor a legkisebb fájdalom is kétszeresen fáj.

Vegyes házasoknál felmerül a reverzális, a megegyezés kérdése a gyermekek vallását illetőleg. Szomorúan tapasztaljuk, hogy a megegyezés sok esetben kárunkra van s egyházunkat gyökerében támadja meg az egyházunkra nézve káros megegyezés. Igen sokszor 'kíméletlen harc előzi meg az ellenfél részéről a megegyezést. Rábeszélés, fenyegetés, kitagadas, földi és mennyei boldogság elvesztése. Egyetemes egyházunk hosszú időkön át türelemmel várt, várta, hogy a kíméletlen harc elcsitul majd1 s győz a belátás. De mikor a panaszok egyre szaporodtak, rájött arra, hogy türelemmel e kérdést tisztázni nem lehet, használta a védelem eszközeit. A védekezés eszközei közül az 1868. évi LXVÍII. tc.-hez való visszatérést kívánta, mely a vegyes házasságból születendő gyermekek vallására nézve úgy rendelkezik, hogy a fiú az apa, a leány az anya vallását követi. Szomorúan állapítjuk meg, hogy legfőbb törvényhozó testületünk kívánsága nem talál kellő meghallgatásra s a reverzális körüli harcok tovább folynak. Ennek kiküszöbölésére aztán megtorló intézkedéseket is hozott zsinatunk. 1937 dec. 11-én tartott ülésén egy utasítás kiadását rendelte el, mely a sérelmes megegyezés esetén a követendő eljárást meghatározza.

Meghozzák-e ezek a rendszabályok az eredményt, még nincs eldöntve, de hiszem és vallom, ha követ? kezetesen végrehajtjuk és nem tekintünk az esetleges érzékenységekre, hasznos gyümölcsöt teremnek egyházunk számára. A reverzális körüli védekezésben nagyobb gond fordítandó a vallásos nevelésbe, a református öntudat fejlesztésére, református őseinkre való hivatkozásra, akiknek szép és boldog házasságuk kell, hogy követendő példaképpen álljanak fiaink és leányaink előtt.

Az együttélés harmadik faitáia a vadházasság. Ne időzzünk itt sokáig, elintézem e kérdést azzal a kijelentéssel : komoly református ember nem él vadházasságban! Nem alacsonyítja le magát azzal, hogy nem bír eltartani feleséget s nem lesz oly gonosz, hogy eltartatja magát egy nővel.

Felteszem most azt a kérdést: miért látunk annyi sok boldogtalan házasságot? Sok okot sorolhatnék fel, a sok ok közül csak néhányat említek mint olyanokat!, melyek a mi népünknél is fellelhetők.

1. Első ok és ez a főok: hogy a házasulandók nem keresik a iövéndőbeliiüket. Igen sokszor csak úgy találomra kelnek egybe. Talán jó lesz, gondolják. Sokan a szülők közül elfelejtik gyermekeik életében felhasználni az alkalmakat, melyekben ránevelnék azokat, hogy jövendőbeli élettársukat keressék. Idvezítőnk azt tanítja: »aki keres, talál«. Ha a házasulandók a szülőkkel együtt imádságban állhatatosan kérnék Istent, mutassa meg élettársukat, bizonyára meg is lel| nék azt. El hát az ötletszerű házasságoktól, jöjjön helyükbe a kereső, komoly házasság! Isten áldása nem fog elmaradni a boldogság megadásában sem.

2. A boldogtalan házasságkötések másik okát a vagyonnak első helyre tevésében látom. Ritkán történhetik meg, hogy szegény, de erkölcsös leány módos fiatalember felesége lehessen, viszont nem lehet gazdag leány férje sem igen egy becsületes, szorgalmas, de szegény ifjú. A vagyon szeretetében és összegyűjtésében élhetetlenek az emberek. Nem baj, ha fiatal életek mennek kárhozatba, csak növekedjék a vagyon. Pedig de sok gazdag házasság szétválással jár! De sokan kapják a tanácsot., ha egv kis félreértés van az ifjú házasok között: hagyd ott, megélsz a magadéból! S hogy az ilyen különváltak egvrésze, de még törvény szerint egyek, milyen erkölcsi életet élnek, arról e helyen beszélni sem szabad. El ettől a házasságtól is! A vagyonnál drágább értékű javakat — lel ki jóság, hit, szeretet, tisztaság, becsületesség, munka, szorgalom, erkölcs — keressék az ifjak és szülők!

3. Hiba a házastársak közötti nagy korkülönbség. E hibából az úgynevezett közép- és felső osztályojki gyermekei kerülnek sokszor boldogtalan házasságba. Fiatal leány férjhezmegy magaskorú emberhez s a férfikoron túl lévők elvesznek leányuknak való hajadont. Nagyon gyakran megesik az ilyen házastársaknál, hogy csak az anyakönyvben lesznek már feleségek és férjek. Alacsonyabb néposztályoknál igen gyakori a csaknem gyermekkori házasság. S mire a tulajdonképpeni házas korba érnének a házastársak, észre