Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-11-16 / 46. szám
Ötvenkettedik évfolyam. 46. szám. Pápa, 1941 november 16 DDNÁNTŰLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _________________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.___________________________________------------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MED;GYASSZAY VINCE PÜSPÖK-----------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I PŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Imádság egyházkerületi közgyűlés előtt 1941. november 12.-én. A mi könyörgéseink hálaadással jelennek meg Te előtted mi Urunk, Istenünk e helyen, hol tisztünk szerint való szolgálattételre gyűltünk össze a Te nevedben. Hisszük Uram, hogy a Te békességed, mely minden értelmet felül halad, most is megőrzi szívünket is, gondolatainkat is a félelemtől és csüggedéstől, mikor próbáltatások vasvesszeje suhog felettünk. Légy áldott a hitért, mely bizonyossá tesz a Te megtartásod felől, még ha zúgnak is körülöttünk a vizek s szinte lelkűnkig csapdosnak azoknak hullámai. Áldott légy, hogy adtad nekünk Krisztust, a Te egyszülöttedet, veszendők megmentőjét, tántorgók gyámolát, elesettek felemelőjét, aggódok biztosságát, szenvedők vigasztalóját, setétségben élők világosságát, tudatlanok bölcsességét, kárhozottak váltságát, halottak megelevenítőjét. Áldott légy, hogy tettél minket örök rendelésed szerint a Te Fiad testének élő tagjaivá, a mi bűneink által bezárt, de az Ő keresztjének kulcsával előttünk ismét megnyitott mennyország boldog örököseivé. Áldott légy, hogy adtál nekünk e földön is hazát, örökségképen való lakóhelyül, azt ezer éven át megtartottad, földjét termékenyítetted, szenvedők könnyei, -hősök vére által megszentelted, bűneinkért összetörted, de irgalmad balzsamával immár sebeit gyógyítgatod, kegyelmed aranyláncával a széthullott tagokat egymás után összefűzöd, erőit sokasítod, fegyvereit élesíted, s a ránk szakadt élet-halál küzdelemben diadalról diadalra vezérled. E fegyverekért és ezeknek hordozóiért, édes magyar véreinkért könyörgünk szívünk teljességéből mindenekfelett Hozzád, óh Seregeknek Ura Istene. Hassa meg könyörgésünk egeidet és küldd el angyalaid seregét messze napkeletre tábort járni hőseink körül, hogy az áldozat ne legyen felettébb való s a kivívott diadal boldogsága ne fúljon az érte kiomlott vér özönébe. És bocsásd ki bezárt kalitkájából hamar az áldott béke fehér galambját, hadd érintse meg szárnyával a hatalmasok szívét és értesse meg velük, hogy ez a föld nem az övék, hanem a Tied, a Te törvényed pedig az egymás eltűrése és a jó akarat. Kegyelmed támogassa és fokozza az itthon küzdők lelki és testi erőit, hogy tudjanak szolgálni, bízni, tűrni, lemondani, nélkülözést és szükséget is szenvedni egy szép és boldog jövő reménységében. Te törölgesd le a vértanúinkért titkon és nyíltan hulló könnyeket áma Lélek által, kit a vesztesek és gyászban ülők vigasztalására Fiaddal együtt elbocsátottál. Mélységes alázattal hajtjuk meg fejünket előtted, mikor lélekben ama két koporsó mellett megállunk, melyekben a Te országod terjesztésére elválasztott, a mi látásunk szerint nagy buzgósággal szolgált, s a szolgálatból éppen most visszahívott testvéreink megtört porrészei pihennek, — az egyik a testvér tiszáninneni egyházkerület fejének leesett koronája, messze innen, a másik, a mi gyermekeink szelíd lelkű, hozzád vezérlő pásztora, itt e város falai között. Kérünk Uram, adj megtöretett testüknek áldott békét, csendes nyugodalmat békével megáldott csendes magyar földünk kebelében, a hozzád tért lelkeket ítéld meg kegyelmed szerint és adj nekik örökkévaló boldog lakozást egeidben. Áldd meg egyházunkat, hogy maradék nélkül töltse be hivatását és derűben, borúban legyen országod terjesztője, lelkek pásztora és egyesség kötele. Áldd meg ezt a mi mostani összejövetelünket és szolgálatunkat óhajtott sikerrel, hogy tanácsaink bölcsek, végzéseink célravezetők, ítéleteink igazságosak legyenek és ezek által hozzunk mi is egy-két parányi követ a nagy templom falainak emelésére, mely a szegeletnek ama fején épül öröktől fogva az ítéletnek napjáig. Hallgass meg minket, a Te szent Fiad, az Ur Jézus nevében kérünk. Ámen. Dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok megnyitó beszéde a dunántúli egyházkerületnek 1941. évi november hó 12-én tartott ülésén. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Világtörténelmi események dübörögnek nemcsak Európában, de sokfelé földünkön. Csak a mindent tudó Úr Isten látja a jövendőt. Jelek mutatkoznak azonban arra, hogy ezek az események rövidebb-hosszabb idő múlva évtizedekre, talán évtizedek során kihatnak majd hazánk jövendőjére is. Magyar reformátusok között nem szükséges hangsúlyoznom, hogy családunk, gyermekeink jövője és élete mellett éppen ez a kérdés az, ami bennünket legjobban érdekel. Hisz' sokan vagyunk, akik nem azzal törődünk, mi lesz egyénileg mi velünk, de annál inkább sokszor gondolunk arra : mi vár nemzetünkre ? E tekintetben pedig vigasztaló, hogy több új esemény reménységgel, sőt bizalommal tölthet el minden magyart. A Mindenható szárazföldünknek erre a jelentős, de sok veszedelemmel járó pontjára rendelte a magyarságot, de már a világ fundamentumának felvettetése előtt bizonyára kijelölte nemzetünknek történelmi küldetését is. Ő tudta, mi lesz a magyar reformátusságnak nemzeti, egyházi és művelődési hivatása. Nekünk most feladatunk felismerni, hogy e sorsdöntő esztendőkben és a jelenlegi világhelyzetben mi a magyarságnak és különösen mi a reformátusságnak hazafias kötelessége ? Mindenekelőtt az, hogy szemben sok aggodalmaskodó, sőt kétségeskedő honfitársunknak kishitüsé-
