Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1941-01-26 / 4. szám

Ötvenkettedik évfolyam. 4. szám. Pápa, 1941 január 26. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP._________________________----------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK -----------------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Magyar sorskérdések* Mindaz, ami egy nemzetnek életében történik, nem lehet és nem is közömbös sem a nemzet egye­teme, sem annak egyedei szempontjából. Ha a sors keze á kedvezés, a felemelkedés kocsijára ültet egy nemzetet s viszi a megdicsőülés magas ormai felé, vagy nevén szólít egy népet s felültetve a megpróbál­tatás fekete fogatjára, rohan és száguld vele az ínség és próbák kietlen szigete felé: láthatóvá válik egy nemzeten, hogy hol és merre jár. Ha a közösségen ez nem nyugszik is, de testet ölt az öröm, avagy szomorú­ság a nemzet vezetésre hivatott egyedein. Milliók aludhatnak, de egyesek átélik egy nemzet sorsát. An­nak jó vagy rossz oldalát. Nézzünk szembe néhány magyar sorskérdéssel. Nagyhatalom voltunk s most kis nép vagyunk. Egy­kor irányítottuk a dolgokat, most gyakorta a dolgok irányítanak minket. Egykor lesték gondolatunkat, aka­ratunkat, most gyakorta megesik, hogy mi hajtjuk meg fejünket mások gondolata, akarata e1 ott. Két néptenger közé vagyunk ékelve.Két nagy nép kisugárzásának sátora alatt élünk. Ez a tény érezteti velünk hatását. Ütkö­zőnek és ütköző utasának lenni majdnem mindig kényelmetlen dolog. Mindenesetre kényelmetlenebb, mint Pulmann-kocsi utasának lenni. Egy kis népnek önmagának kellett irányítani magát, akkor amikor négyszáz esztendő alatt ettől elszokott. Pedig felnőtt . korban nehezebben megy a járni tanulás, mint gver- ! mekkorban. Elszakított és idegenbe vándorolt magyar- ■ Ságunkat nem állt és nem áll módunkban kielégítő módon pásztorolni. Pedig a világ minden nagy metro­polisában ezrével vannak kivándorolt magyarok. Mi­lyen szédítő erőfeszítést kell végeznie a még mindig csonka anyaországnak azért, hogy a kivándorolt ma­gyarok második nemzedékének ajkán ne némuljon el a magyar szó. Rettentő sors az, hogy nem tudjuk ki­elégítő módon táplálni őket. Nagy erős és hatalmas nemzeteknek nem okoz különös és legyőzhetetlen aka­dályt fajtájuk pásztorolása még a világ legtávolabbi zugában sem. Felekezeti széttagoltság. Annyira, hogy sokszor még a magyarságunkban sem tudunk egyek lenni. Pedig keresztyénségünkben is több a közös vonás, mint az, ami elválaszt. Megoldatlan szociális kérdések népe vagyunk. Történtek lépések és cseleke­detek a szociális gyógyulás érdekében, de messze még az út odáig, hogy szociális téren megérkezzen az a nemzet oda,, ahová meg kell érkeznie. . Mi lesz a magyarság sorsa? Mi a biztosíték arra, hogy e népnek még jövendője van? Hogy még nem végezte be hivatását? Ezek a ma égető kérdései. * Szabó Imre budapesti esperesnek a kőszegi ref. egyház Magyar estjén elhangzott előadásának vázlata. Istennek nem közömbös, .hogy legyen-e .magyar! Minden nemzeti alanyba — magyarba — Krisztust kell beleoltani. Vadócba kell rózsát oltanunk, hogy szebb legyen a föld. Isten addig, amíg egy népre szüksége van, addig nem hagyja el azt a népet. Ä történelem is ezt mutatja. Istennek pedig szüksége van Közép- Európában a magyarra, de csak akkor, ha a magyar nép az övé. isten kevesekért tartja a sokat. Sodomában 10 percentért megtartotta volna Isten a népet. De a 10 percent sem volt meg! Illés próféta boldogan jelenti az Úrnak az általános bálványimádás közepette: van még néhány ezer ember, aki nem hajtott fejet a Baál­­nak. Isten e kevesekért könyörült meg a sokon. Sok évszázaddal ezelőtt egy hajó úszott a Földközi tenge­ren keletről nvugat, Róma felé. Útközben kitör a vihar. Mindenki elveszti a felét. S ekkor felemelkedik valaki az utasok, illetve foglyok közül: Pál, az apos­tol, s mondja: ne féljetek, nem veszhet el a haió* mert reám még szüksége van az Úrnak. És nem vesz­tek él. Pál apostol egyedül volt a titkos percentszám, akinek kedvéért megtartatott a többség. Mohi. Mohács. Trianon... Szomorú állomásai a magyar történelem útjának! És a próbáltatások kö­zött is áll és él a magyar! Minden katasztrófát kihe­vert, mert megvolt a titkos percentszám benne, akikért Isten megtartotta. Mi lesz holnap? Mi lesz a jövő próbái között? M.egtartatik a magyar addig, amíg meg lesz benne a titkos percentszám, azok, akik minden körülmények között Isten mellé állnak! Mert Isten kevesekért tartja a sokat! A drégelypalánki református egyházmegye rendkívüli közgyűlése. A drégelypalánki református egyházmegye 1941. évi január hó 16-án rendkívüli közgyűlést tartott Nagymaroson, melynek keretében iktatta be állásába úi esperesét, Labancz László nagymarosi lelkipásztort. A beiktató közgyűlést istentisztelet előzte meg, (melyen a Zsolt. LXII1. 7. verse alapján Antal Zol­tán balassagyarmati lelkipásztor hirdette az Igét. Az egyházmegyei gyűlésekkor szokásos urvacsoraosztás ágendáját Kövy Árpád losonci másodlelkész végezte, aki Böszörményi László losonci s.-lelkész segédkezésé­­vel a gyűlésen részt vett alkotó tagoknak és a nagy­marosi gyülekezet szép számban megjelent tagjainak úrvacsorát osztott. A rendkívüli közgyűlés Kovács Sebestyén József perőcsényi lelkipásztor és dr. Fodor Vilmos 'egyház­­megyei gondnok elnökletével alakult meg. Dr. Fodor Vilmos elnöki megnyitójában hálás és

Next

/
Oldalképek
Tartalom