Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-01-26 / 4. szám
16. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1941. meleg szavakkal emlékezett meg országunk megnagyobbodásáról és az országgyarapító Kormányzóról. Meghatottsággal említette me^g a lemondott Nagy István esperes 18 évi szolgálatát s annak érdemeit, javaslatára küldöttség hívta meg a templomba a megválasztott úi esperest, akit a gyülekezetek valamennyi érvényesen leadott szavazata ültetett az esoeresi székbe. Labanc László, az új esperes megjelent a gyűlés színe előtt és megtartotta esperesi székfoglalóját. Megemlékezett a választás egyhangű voltáról, amelyben Isten akaratát is látja. Nagy szükségét látja annak, hogy kijelentse, hogy vallásossága és életének t'heologiai irányát a Biblia szabja meg, ügy, amint azt a Heidelhergi Káté élőnkbe adja. Szükségesnek tartja, hogy az egyházi ügyek intézésénél az összetartás, békesség, ügyszeretet vezessen minden pásztort. Az ifjúság vezetését és lelki épülésének munkáját mindennél fontosabbnak kell ítélnünk. Legyenek egy akarattal a pásztorok a haza oltárának való áldozattételben is. A haza üdve és felemelkedése, vagy pedig gyásza és eleste mindenkor mindnyájunk dicsekedése vagy szégyene. Szeressük ezt a hazát., ezt a mi közös édesanyánkat mindhalálig való hűséggel. De legyünk hűségesek híveinkkel való törődésben s éreztessük meg minden hívünkkel, hogy min álunk résztvevő szívre találhatnak. Hangoztatta ezekután az úi esperes, hogy a békesség embereként jön. Erre törekedett teljes életében. Nem szeretné azonban, ha bárki is az ő békességre igyekezését úgy értené, hogy ő mindenbe ’ beleriyugvó Dobzse Lászíó, vagy mindenkinek igazat adó fejbólintó Bálint volna. Az egyházi életben mindenkinek becsülettel és szorgalommal kell munkálkodni^, viszont olyant .nem kíván senkitől sem, amit ő maga el nem végez. Első akar lenni az egyenlők között, de ezt úgy értelmezi, hogy a szolgálatban és munkában kíván első lenni. A nagyhatású esperesi székfoglaló után az üdvözlések következtek. Az egyházmegye lelkészi kara nevében Kovács Sebestény József perőcsénvi lelkipásztor szólt. A róm. kath. egyház nevében Monsberger Ferenc kerületi esperes, aki Mátéffy Viktor prépost képviselő kíséretében jelent meg, igen meleghangú beszédben üdvözölte Labancz Lászlót, akivel 24 év óta együtt dolgozik és soha semmiféle harc, békétlenség nem merült fel e hosszú idő alatt. A barsi ref. egyházmegye nevében Czeglédy Pál esperes, aki dr. Nagy Béla egyházmegyei gondnok kíséretében jelent meg, mondott baráti üdvözlő szavakat. Bars, Hont vármegye nevében Sáska Dezső alispán szólt és hangsúlyozta a közigazgatás és az egyház egymásrautaltságát és együttműködésének áldásait. Az egyházmegye tanítói kara nevében Cseh Péter szokolvai ig. tanító, a s.-lelkészi kar nevében Dómján Aladár perőcsényi s.-lelkész a nagymarosi jpartestület nevében Gelánvi Dáftiel, a Nagymaros és vidéke Hitelszövetkezet és az evangélikus egyház nevében Pauer Jenő mondott meleg köszöntő beszédet. Végül a nagymarosi presbitérium nevében Takács Mihály gondnok,, a leánykor nevében Patakfalvv írma szólt és szép fehér szekfű csokrot nyújtott át szeretett 'lelkipásztorának, végül Takács Erzsébet elemi iskolás lányka mondott köszöntő verset. Labancz László esperessé választásával egyéb egy-házmegyei tisztségek is megüresedtek, amelyeknek betöltésére leadott szavazatokat a közgyűlés számba vette és megállapította, hogy az egyházmegyei lelkészi főjegyzői tisztségre Antal Zoltán balassagyarmati lelkipásztor választatott meg; egyházmegyei lelkészi tanácsbiróvá Kövy Árpád losonci másodlelkész választatott meg; egyházmegyei stb. pénzkezelővé Nyirő Károly pilismaród lelkipásztor választatott meg. Az egyházmegyei közgyűlés egyházmegyei lelkészi számvevővé Antal Zoltán, tanügyi bizottsági elnökké Nyirő Károly lelkipásztorokat választotta meg. Az egyházmegyei tanács tagjává Kovács Sebestyén József, póttagjává dr. Makay Sándor lelkipásztorokat választotta meg. Antal Zoltán, Kövy Árpád és Nyirő Károly a gyűlés színe előtt letették az esküt, mely után az egyházmegye tagjai meleg szeretettel köszöntötték őket. Az egyházmegyei gyűlésen az egyházmegye majdnem valamennyi alkotó tagja részt vett. Egyházunk világi kitűnőségei közül ott láthattuk Pálvi Pál ny. •főispánt, Sáska Dezső alispánt, Tarnay Kálmán gyárigazgatót, dr. Daróczy Gusztáv ügyvédet, Pauer Jenő ny. főerdőtanácsost, dr. Dános Tivadar ügyvéd, egyházmegyei ügyészt, Petrovics Béla földbirtokost, Papy József gyári főmérnököt, a megjelent vendégek között pedig első helyen kell említenünk dr. Nagy Béla barsi egyházm. gondnokot, Mátéffy Viktor prépostplébános, képviselőt, Monsberger Ferenc rk. esperest a nagymarosi rk. egyháztanács elnökségével együtt, Vadas Rezső járási főszolgabírót, Tóth Lajos ipolvsági községi jegyzőt stb. Egyházmegyei gyűlés után száz terítékes közebéd volt, amelyen Labancz László a Kormányzóra, dr. Fodor Vilmos az új esperesre, Pályi Pál Nagy István volt esperesre, Antal Zoltán a rk. egyházra és megjelent képviselőire, dr. Dános Tivadar a barsi i egyházmegye elnökségére, Kövy Árpád a közigazgatás megjelent képviselőire, Nyíró Károly az új esperes családjára mondott felköszöntőt, végül Mátéffy Viktor Labancz Lászlót köszöntötte, akiben mindig a keresztyén és magyar gondolat becsületes harcosát látta. Befejezésül Labancz László dr. Fodor Vilmosra emelte poharát. Ezzel a nagymarosi esperesbeiktató nap véget ért. De nem ért véget az a szeretet, amellyel az esperes és családja az egyházmegye minden egyes tagját fogadta és amellyel az egyházmegye minden egyes tagja új esperese iránt viseltetik. Nagy István öröké jó kézbe került. Nagy István itt hagyta egyházmegyéjének békességszeretetét, ezt Labancz László átvette. Adja Isten, hogy a drégelypalánki egyházmegye, mely az egyház legkisebb egyházmegyéi közé tartozik, az új esperes szolgálatával tényező legyen, mint volt a múltban is, amely tényező belső ereje és missziói készsége, népének egyház- és templomszeretete által a legnagyobb egyházmegyék lelkiségével és értékével vetekedik. Antal Zoltán. —--------------------------------------------------------------------------------------t* KÖNYVISMERTETÉS IV *4) Vásár helyi János: Számadás. Tanulmányok, cikkek, előadások. Minerva Rt. kiadása. Kolozsvár, 1940. »Az ötven év határán átlépve, önvizsgálatot tartottam és számbavettem törekvéseimet, bizonyságtételeimet« — írja Vásárhelyi János Előszavában. Ennek a kötetnek természetesen nemcsak az ötvenedik év adja meg a megjelenésre való jogosultságot, hanem sokkal inkább az összegyűlt mondanivalók kényszere. A Számadás tanulmányai, cikkei, előadásai az erdélyi püspök Partiumában nagyrészt már megjelentek és elhangzottak, s most, hogy mi is olvashatjuk ezeket az írásokat, értjük, hogy Makkai Sándor több mint fele-
