Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-01-19 / 3. szám
Ötvenkettedik évfolyam. 3. szám. Pápa, 1941 január 19. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.----------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK----------------------------------TM—-— FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ | TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A magyar református nő történeti szerepe a román uralom alatt* (Folyt, és vége.) De ugyanezt a lelkiséget látjuk a nép egyszerű gyermekei között is. Egyik faluban a harangozó roskadozó háza helyébe kis új házat emelt az éveken át félrerakott fillérekből. Alig költözött be, egy napon, míg a mezőn dolgoztak, három éves kis fia a pajtásaival felgyújtotta a házat és teljesen leégett. Elképzelhetni a család kétségbeesését, hogy a közeledő tél hajlék nélkül találja őket. A református papné összehívta a nőszövetség tagjait, hogy mit beszéltek, mijt határoztak,; mellékes. Egy hónap múlva a kis ház ismét állt, mint a nőszövetség ajándéka. Egy másik faluban át kellett építeni a templomban a karzatot. A Nőszövetség azonnal munkába állt. Egy nap alatt begyült a szükséges anyag és pénz, — a presbitériumnak csak az volt a dolga, hogy megindítsa az átalakító munkát. Méltán mondja tehát a püspöki jelentés, hogy a Nőszövetség tagjaival úgy dolgozhatunk az egyházban, mint a presbiterekkel. Megemlítem a görgényi református papnét, akiről egy budapesti előkelő úrinő azt mondta, »ha református papné eszményt kellene választanom, az az erdélyi görgényi papné volna«. Ez a nő a legcsodálatosabb j munkát végzi egyházában. Megszervezte a faluban a ! szövőházi ipart, melynek készítményeit vásárokon árusítja, rendelésre szállítja, kezdve az egyszerű vásznon, a.női ruhákon át az abaposztóig mindent szőnek aszszonyai, ezzel a kereseti forrással megelőzte a kivándorlást. Mint gyermektelen asszony elvégzett egy gyermekápolási tanfolyamot, hogy az anyáknak tanácsadással, egy betegápoló tanfolyamot, hogy a betegeknek segítséggel szolgáljon. Van kis házi patikája a szegények részére. Rendez téli főzőtanfolyamokat, hogy a falusi asszonyok megtanuljanak a szűkös viszonyok között is ízletesen főzni. Vezet vasárnapi iskolát, bibliaköröket asszonyok és leányok részére. Foglalkozik iratterjesztéssel. A legszegényebb gyermekek részére saját konyháján ingyen ebédét főzet a leánvszövetség tagjaival a Nőszövetség költségén és a téli felruházást is a, Nőszövetség tagjaival maga intézi és mind a mellett kitűnő gazdaasszony. Háza a tisztaság és ragyogás mintaképe. És ezenkívül mennyi példát tudnék felhozni a családok életéből egv-egy női élet odaszentelésére. Gondolok egy fiatal özvegyre, aki a vasúttól elbocsátott fivéreinek családjára költötte minden keresetét, * Részlet a Pápai Református Leányegyesületben elhangzott előadásból. melyet nehéz szolgálattal szerzett. Naponta csak kétszer evett, hogy ebédjét és vacsoráját a két nélkülöző családnak juttathassa. Hányszor láttam főzni félmarék puliszkát, .hogy a kenyeret a kis rokon .gyermekeknek adhassa. S ez nem ídeíg-óráig tartó segítség volt, hanem hosszú, nehéz esztendők terhe, egészen a bécsi döntésig. Végé-hossza nem volna az egyén és az öszszesség áldozatai felsorolásának. Még csak arra akarok rámutatni, hogy sokan akik arról az intenzív munkáról hallanak, melyet a Nőszövetség Erdélyben kifejt, úgy gondolkoznak, hogy ott talán több a jövedelem, könnyebb az élet. Mert nem ismerik a helyzetet. Megmondhatom, hogy az átlag jövedelem még a felénél is kevesebb, mióta idegen uralom volt Erdélyben. Bármilyen magasrangú tisztviselő volt valaki, a legmagasabb nyugdíj 90—100 pengő, de pl. tanító, tanár özvegye csak havi 30 pengőt kapott. Természetesen, hogy ugyanakkor az oláh tisztviselők úgy a fizetés, mint a nyugdíjnak 3—4—5-szörösét kapták. Az egész református egyház államsegélye évenként 3,000.000 lei volt, de ugyanakkor 2i/2 millió leit fizetett ki a román óraadóknak a román és francia nyelv tanításáért a református iskolákban. Mint a püspöki jelentés mondja, ez a segély egy csöpp a tengerben. A székely háziipart az idegen uralom megölte, az erdőket a lakosság kezéből kivette, a magyar kézen levő földet kétszeres, vagy sok helyen háromszoros adóval sújtotta. Az önálló iparengedélyt a magyaroktól megvonta, csak segédi minőségben szabad dolgozniok. Honnan jönne tehát a több és jobb jövedelem. Naprólnapra szűkebb térre szorult a magyar életlehetőség s.amí még jellemző az erdélyi lelkiségre, még ebben a nyomasztó küzdelmes életben sem lehetett hallani panaszkodást. A panasz és a koldulás ma is ismeretlen foglalkozás az erdélyi magyar előtt. III. r. Az a csaknem hárommillió lei, amit a Nőszöyetség évente összehozott, nem a ládafiában nyugvó banikból kerül ki, hanem a mélyen leszállított életszínvonal még mélyebbé tételéről, amit a püspöki jelentés így jellemez: »Az adakozás növekedése a Nőszövetség érdeme, mely az adakozás gondolatát a keresztyén élejtgyakorlat előterébe állította. A székelyudvarhelyi konferencia bizonyságot tett arról,, hogy a református női társadalom elitje a gyülekezeti diakonia szolgálatban teljes szívvel-lélekkel hajlandó résztt venni s elhárít magától minden kísértést, mely a nőszövetségi munkát nem speciálisan krisztusi szolgálatnak kívánja tekinteni, hanem mellékes, világias egyesületeskedésnek«. Ez a néhány szó mindent megmagyaráz. Az ideigvalóknak elhagyása és az örökkévalóknak előtérbe
