Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-01-19 / 3. szám
12. olda DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1941. állítása. Ezt tanulta meg az erdélyi asszony. Erre gondol, mikor orsó pereg kezében a rokka vagy erdélyiesen guzsaly mellett s azt számítgatja, hogy tavasszal hány sing vásznat vagy hány törülközőt adhat a Nőszövetség által létrehozott kolozsvári kórháznak, vagy a marosvásárhelyi, szászvárosi stb. árvaháznak. Erre gondol, mikor szegényes, kis udvarán összeszedi a tyúktojást, azt számítgatja, hogy az árából hány leit adhat templomra^ .iskolára, aggmenházra vagy épen iratterjesztésre. Ezzel a hitével és magatartásával vívta ki a férfi nagyrabecsülését, tiszteletét és hódolatát, mert tud bízni bennük, tud építeni az ő hűségükre és kitartásukra. Tudja, hogy nem ideig-óráig tartó lelkesedésről van szó, nagy fellobbanás és kevés kitartásról, hanem komoly imádkozó és áldozatos munkáról. Felteheti valaki azt a kérdést, hogy minden erdélyi asszony ilyen? Bizonyos közösségeknek, legyen az egyház, nemzet vagy bármi más tömörülés, nem az a néhány beletévedt egyén adja meg a jellegét?, aki képtelen eszmei kapcsolatba lépni a kitűzött céllal, hanem a többség átütő ereje. így vannak ott is néhányan, akik lemaradtak. Akik tán azt hiszik, hogy a felszabadulás után az élet ott folytatódik, ahol 1919- ben megszakadt, mint ahogy nálunk is vannak ilyen visszasiránkozók. De ezek száma elenyészően csekély. Az erdélyi nő teljes öntudattal néz szembe a jelen forrongó eseményeivel; tudja, hogy csak akinek van hite és bátorsága szembe nézni a viharral, csak az állhat meg a nagy orkánban, mely most végig söpör az (egész világon, mert a legtöbb erdélyi női lélek tűzben megpróbált arany! Dr. Pongrácz Józsefné. (r* .. , =T^ is KONYVISMERTETES A l*«/. ■■ ..— —íA) Kegyelem és Élet. D. Kapi Béla m. kir. titkos tanácsos, evang. püspök könyve. A Dunántúli Evangélikus Lelkészegyesület remek koszorút font gz evangélikus egyházkerület kiváló püspökének, D. Kapi Béla titkos tanácsosnak homloka köré azokból a virágokból, melyek Kapi Béla szívéből sarjadtak. Kegyelem és Élet címen két hatalmas kötetben, 1117 oldalon kiadta a tudós püspök eddig nyomtatásban még meg nem jelent beszédeit, tanulmányait. A könyv a karácsonyi szent ünnepek előestélyén látott napvilágot, mint drága és értékes ajándék a könyvbarátok, a protestáns egyházi és a magyar nemzeti irodalom számára. Úgy vagyunk ezzel a grandiózus munkával*, mint világvárosok nagy képtáraiban a nagy mesterek alkotásaival. Nem tudunk betelni a lelki élvezettel. Minden egyes darab előtt meg kell állnunk, mert mintha hangja lenne, mindegyik megszólít és magához bilincsel. Ha igazán meg akarnánk ismerni Kapi Béla legújabb munkáját, minden egyes darabjával külön kellene foglalkoznunk, vagy legalább is az összefoglaló címek szerint (A keresztfa árnyékában, Istentől Istenhez, Irattassék meg a következő nemzedéknek, Felhőn át fénylő csillagok, Hegyek és mélységek, A jkereső ember, Világosságot láttató világosság, Irányító a kormányrúdon) kellene ismertetni ezt a mesterművet. Minthogy erre nincs hely, azért ezzel az írással nem is a szó szoros értelmében vett könyvismertetést akarunk adni, mint inkább azokat az impressziókat szeretnénk elmondani, melyeket nyertünk olvasása közben, hogy ezáltal másokat is buzdítsunk: lépj be te is ebbe a csodálatos képtárba, nem sejtett lelki élvezetben lesz részed, gyarapodik ismereted, tudásod; ha más theológiai állásponton vagy is egyes kérdésekben, mégis tisztul világnézeted, erősödik keresztyén öntudatod. Ebből megismered Kapi Bélát: a szív emberét, a munka szerelmesét, a szolgálat apostolát, a rendkívüli tudású és széles látókörű ideológust, tudóst, a nagyszerű írót. De egyszersmind előre figyelmeztetjük az olvasót, hogy nem valami könnyű olvasmányt vesz kezébe, amit jő ebéd után díványon fekve lehet olvasni, hanem olyan komoly munkát, amit csakis meditálva lehet tanulmányozni, de aki ezt teszi, az gazdagodik általa. A Kegyelem és Élet különféle műfajokat tartalmaz. Találunk benne 16 nagyünnepi és 52 vasárnapi prédikációt, alkalmi és gyászbeszédeket, elmélkedéseket, előadásokat, theológiai, esztétikai és társadalomtudományi tanulmányokat és szemelvényeket 25 évi püspöki jelentéseiből, de mindegyikben ugyanaz a lélek * szólal meg, mely mindenben Istent keresi és kívánja szolgálni. Akár hittant tételt fejteget, akár társadalmi problémát boncol, akár igét hirdet szószéken vagy koporsó mellett, akár nemzeti életünk kérdéseit veszi vizsgálat alá, mindenütt az Ige szövétnekét emeli magasba és lámpást tart a kereső ember elé. Figyelmét semmi sem kerüli el. Felfigyel egy röplapra, a szegény sóhajtására, az árva könnyének koppanására, munkatársainak tépelődésére, a gondjaira bízott gyülekezetek küzdelmeire., a magyar nemzet nagy megmozdulásaira, létkérdéseire, — igen megható a soproni népszavazás előtt mondott prédikáció — s mindegyikhez van szava úgy, hogy vígasztal, erősít, épít, irányt mutat, elindít és cselekvésre késztet. Kapi Béla maga Is kereső, kutató lélek, aki abban talál teljes és tökéletes megnyugvást, hogy ezen a világon Isten akarata érvényesül. »Minden Ő tő’e való és minden javunkra szolgál.« Az isteni gondviselésbe vetett hit ez, a hegyeket mozgató hit a Kegyelem és Élet alapja, Kapi Béla erőforrása és szolgálatának iránytűje. A Kegyelem és Élet minden egyes darabjából kicsendül, hogy szerzőjének egyedüli életcélja a szolgálat, könyvét is azért engedte kiadni, hogy szolgáljon vele. Rendkívüli munkabírású ember. Fáradhatatlan ember, aki szolgálva bejárta egész egyházkerületét s kinek nevét szolgálata külföldön is ismertté tette. A nagy mű első kötetében három beszédet is találunk, melyet Lipcsében, Kopenhágában és Wittenbergben mondott el evangélikus világgyűlések alkalmával. De megérzik az is minden írásán, hogy nagy felelősséget érez hazájáért, egyházáért, minden testvéréért s minden szóért, melv elhagyja ajakát. A szociális feladatokkal kapcsolatban írja: »A szociális munka nemcsak az államra, az egyházra és az emberi közösségre jelent nagy felelősséget, hanem az egyes emberre is.« Ezt a felelősséget Kapi Béla elsősorban magára vonatkoztatja. Személyes élettapasztalat szólal meg ebben a megállapításban is: »Ha igazán értékeled Jézust és az Ő munkáját, akkor pillanatnyilag sem vesztegelsz«. Nagyon helyesen látta meg, hogy az élet igazi értékének megállapításához a keresztvénség vezet el. »Amint szükségképen téves következtetésre jutnak el mindazok, akik az élet értékét magának az életnek és az embernek értékelése szerint akarják megállapítani, úgy .helyes eredményre kell eljutni mindazoknak, akik az élet és ember értékét Istenben keresik. Az élet értékét az állapítja meg, hogy középpontjában az élet-ajándékozó, az élet-fenntartó és az élet
