Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-06-22 / 25. szám
126. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1941. tott a gyakorlatban is abból, amit Kálvin elméletileg tanított. Azonban még e rendtartás szerint sem választja például a presbitereket a gyülekezet, hanem a pásztorok javaslata alapján a kistanács választja és a választást a nagytanács erősíti meg. A presbiterek hivatalba lépésük alkalmával esküt tesznek. Egy évi szolgálat után a kistanács vagy véglegesen — életfogytig megerősíti őket hivatalukban,, vagy pedig elbocsátja.27 A presbitereknek kötelességévé tétetett az (erkölcsökre felügyelni, a fegyelmet fenntartani. A kijelölt családokat is látogatniok kellett. A presbiterek kollégiumát konszisztóriumnak nevezték. Ez hetenként egy városi szindikus elnöklete alatt ülést tartott. Fegyelmi és házassági ügyek egy részében bíráskodott. Azonban,, ha az úrvacsorától valakit eltiltott, ezen ítéletét be kellett jelentenie a tanácsnak. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk Bertheiler esetét. Bertheilert a konszisztórium eltiltotta az úrvacsorától. Ő jogorvoslatért a tanácshoz fordult, de azj az eltiltást helybenhagyta. Egy idő múlva Bertheiler ismét a tanácshoz fordult, amelyik most már Kálvin minden tiltakozása dacára is megengedte, hogy Berthelier az úrasztalához járuljon. Egy nagy elvi kérdésről volt itt tulajdonképen szó: jogerős-e a presbiterek kollégiumának ítélete, vagy pedig meg kell azt erősíteni a világi hatóságnak? Mai nyelven megfogalmazva: van-e autonómiája fegyelmi ügyekben az egyháznak? Berthelierék az Ordonnance ecclesiastique azon pontjára hivatkoztak, hogy az úrvacsorától eltiltó ítéletet be kell jelenteni. Ezt ők úgy magyarázták^ hogy jóváhagyás végett. Kálvin ellenben azon az állásponton volt, hogy a bejelentés nem végső fokon való jóváhagyás végett szükséges, hanem az ius advocatiae céljából.28 Kálvin álláspontja győzött. 1557 nov. 12-én határozatot hozott a nagytanács, melyben kimondja, hogy az excommunicatio megvetőit be kell jelenteni a kistanácsnak azért, hogy azokat száműzzék és ezáltal a konszisztórium tekintélyét és az egyházi törvény erejét fenntartsák.29 Ettől kezdve Kálvin mindinkább igyekszik füg- j getleníteni az egyházi hatóságot. Kivitte, hogy 1560 február 9-én rendelkezés adatott ki, hogy a presbiterjelöltek nevelt a gyülekezet tudtára kell adni. Egyrészt azért, hogy a presbiteri tekintélyt emeljék, másrészt azért, hogy az esetleges kifogásokat a jelöltek 'ellen meg lehessen tenni. Ezzel legalább részben meg Jett mentve a »gyülekezeti elv«. Ha az »oszlopreformátoroknak« eddig, — habár vázlatosan előterjesztett nézetéből és álláspontjából a szervezkedést illetőleg az ősprotestáns elveket röviden össze akarjuk foglalni, akkor ezt a következőkben tehetjük meg. 1. Az összes jogok alapja a gyülekezet, 2. az egység csak egy ország (állam) határain belül van meg, 3. az összesség képviselete soha sincsen csak egy személyre bízva.30 27 K. B. i. m. 47. o. 28 Dr. Bartók Gy. A ref. egyházak presbiteriális szervezete. 35. o. 29 u. o. 30 II. Helv. Hitv. XVII. r. 62. s köv. o. K. A. i. m. 142. o. (Folyt, köv.) Dr. Madar Zoltán. Külföldi egyházi élet. ( A »Kirchejnblatt für die reformierte Schweiz« május 29-i számában néhány kisebb cikkben ismerteti a svájci, franciaországi, angliai protestáns egyházi élet fontosabb mozzanatait. Úgy véljük, szolgálatot teszünk olvasóinknak, ha az ott elmondottakról rövid beszámolót nyújtunk. 1. A svájci egyetemek theologiai karai konferenciára gyűltek össze Gwatt am Thunersee-ben május 10—12. napjain. Ez volt második országos konferenciájuk, amelynek áldásait érezve elhatározták, hogy évenként megtartják legalább addig, míg a háború tart. Az összejöveteleket minden reggel istentisztelettel kezdték, a záróistentiszteleten úrvacsorát is vettek. Az előadások közös témája volt: »Hogyan hirdetjük az igét a mai embernek?« Előadott Lie. Mischer W. bázeli lelkipásztor, D'Espine Fi. genfi és Brunner Fi. zürichi professzor; naponként egy előadás volt, amelyet az egész napót igénybevevő megbeszélés követett. A főtémát a három előadó úgy osztotta meg, hogy az első az igehirdetés tartalmáról, a második annak formájáról, a harmadik pedig feladatáról és céljáról szólt. Az ejőadások rövid tartalma a következő. a) Az igehirdetés egyetlen tartű1 ma a megfeszített és feltámadt jézus Krisztus, mint Istennek testté lett igéje. Nem a mi témáinkat fejtegetjük tehát, hanem Isten szól a hirdetett igén keresztül, s magát mutatja meg Jézus Krisztusban. Nem Istenről beszélünk, hanem Isten beszél az igében, de csak akkor, ha az ige, Jézus Krisztus velünk és bennünk van. b) Az igehirdetés formája a bizonyságtevés, azaz nem szónoklás, nem rétorikai minták követése, hanem annak az embernek természetes beszéde, aki egészen rábízta magát Istenre, aki azt ígéri, hogy a prédikátoron keresztül hallatni fogja az ő igéjét. Az igehirdető továbbadja a prófétákhoz és apostolokhoz elhangzott isteni igét; szolgálata abban áll, hogy hallgatói számára az ő egyéni helyzetükben személyessé, személyükhöz szólóvá teszi Isten igéjét tanító, prófétai és apostoli (misszionáriusi) formában.. c) Ha az igehirdetésben Isten szól, célja csak az lehet, amit Isten akar. Isten pedig az ő dicsőségét akarja abban, hogy megváltja a világot. Isten munkája az üdvtörténet: leszáll 'az emberhez, hogy felemelje. Ezt a leszálló és felemelkedő mozgást végzi az igehirdetés is: a megtérésre hívással megmutatja az elbukott embernek nyomorult voltát, a megtörtént kijelentéssel Krisztussal pedig a folyton történő váltságot. Az igehirdetés célja tehát a váltság hirdetésében Isten dicsőségének felmutatása és szolgálata. 2. Francia hittestvéreink országos gyűlést tartottak május 6—8-án Ales városában, a megszállt területek is küldtek képviselőket; ott volt a nálunk is jól ismert Boegner Márk, az országos egyháztanács elnöke is. Említést érdemel a »nemzeti szolidaritás alaptőké«-jének megteremtése; hittestvéreink kétmillió frankot gyűjtöttek össze a szükséget szenvedő gyülekezetek megsegítésére.. A megszállt területen öt templom és két gyülekezeti ház vált rommá, s tizenöt templom és tizenkilenc gyülekezeti ház rongálódott 'meg súlyosan. Ezenfelül huszonkét gyülekezetben nincs lelkipásztor, nem számítva a hadifogságban levőket és az elmenekült es hazatérésük engedélyezését váró lelkipásztorokat. A keresztyén ifjúsági egyletek, amelyeknek az i egyházzal való szorosabb kapcsolatát a fennebbi gyű
