Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-06-22 / 25. szám
194!. DUNÁNTŰLI protestáns lap 127. oldal. lés megvalósítandónak határozta, országos »biblia-táborit rendeztek Pomeyrol-ban, Provence-ban. A tábor zárószava üzenetnek van szánva az összes ifjakhoz, s többek közt ezt mondja: »A Biblia tanulmányozása nagy felfedezést hozott nekünk: a Szentírás felfedezését. Jobban megértettük a Biblia időszerűségét... a Biblia egész és egységes voltát, az Ó- és Új-szövetség elválaszthatatlanságát... Ne húzódozzatok a biblia-tábortól! Higgyük szilárdan, hogyha komolyan vesszük Istennek a Bibliából felénk hangzó igéjét, mindnyájan egyek leszünk.« 3. Angliában lezajlottak a májusban szokásos vallási, külmissziói, jótékonysági nagygyűlések. S újból gyűlést tartott az az egyházközi munka, amely három hónappal ezelőtt tíz pontban foglalta egy új keresztyén társadalmi rend alapjait. Május 10—11-én foly le az újabb nagygyűlés egy nagy londoni mozgóképszínházban: a canterbury anglikán .érsek és a westminsteri katholikus érsek elnökölt, s valamennyi felekezet küldött képviselőt, és adott felszólalót. A nagygyűlés tárgya a nemzetközi keresztyén életrend, és Anglia keresztyén életrendje volt. (Erről semmi közelebbit nem közöl forrásunk.) Hogy a hivő a háborúban is meg tudja őrizni keresztyén lelkületét, idézi a lap Weather head lelkipásztornak a City Temple elpusztulása után mondott beszédének pár mondatát: »Ha azt állítjuk, hogy Isten csak velünk van... nagyon tévedünk, isten bizonyára nem akarja a németek világuralmát, de nem akarja az angolok világuralmát sem. Isten azt akarja, hogy az egész világ egyetlen családdá legyen. Nekünk azért kell imádkoznunk, hogy Isten tervei mielőbb és minél maradandóbban megvalósuljanak.« T. D. t KÖNYVISMERTETÉS H ^ ') Magyar irodalmi ritkaságok. Szerkeszti Vajthó László. Lili. szám. Bessenyei György Társasága. Tanítványaival sajtó alá rendezte dr. Horváth Endre. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Olyan kort érünk, amikor az emberiség ébredni látszik, amikor a világot bódító liberálizmus és individualizmus hegyei lassanként mindinkább ködbevesznek s mind többet és többet hallani ezt a szót: szolgálat. A telkedben gyűjtsd a kincset, mondj le a dicsőségről és szolgálj a közösségnek. Ilyen szolgálatféle Vajthó László vállalkozása is: kiadni, hozzáférőnetővé tenni a régi magyar irodalom értékes alkotásait, ritkaságait. Egyikből-másikból alig pár példány található múzeumokban. Ezeket Szorgalmas kezek lemásolva ismét közkincséivé teszik a magyar szellemi életnek. Szétszórva az ország különböző helyein támadnak Vajthónak ezek a névtelen katonái. Egy-egy nemeslelkű tanár vagy igazgató vezetésével diákok^ diáklányok dolgoznak a magyar jövőért. Legtöbbször valamilyen aktuális, helyi vonatkozású tárgyat vagy köjtőt keresnek a vállalkozók. Mivel állhatna elő a Pápai Ref. Nőnevelő Intézet? Gondolom, ez volt az első legnagyobb gondja e lelkes seregnek is. Sajnos, pápai vonatkozású tárgyat nem találtak. Hanem úgy látszik, a pápai lányok fiatalos életkedvvel a daliás, b,écsi testőrgárda felé néznek. Vagy valami más is vezethette őket? Bizonyára. A Bessenyei Társaságából nem ez az első kiavány e sorozatban. Összesen már hat kiadvány jelent |meg a Társaság tagjainak munkáiból (ebből öt a Bessenyei munkája). Vájjon mi ennek az oka? Semmi más, mint a kor rokonnak érzi magát a Bessenyei korával. Bessenyei kora is forrt, a lelkek forrongása volt az a kor. Tenni, tenni valamit a magyar ugarért. Szolgálni, szolgálni a magyarságnak. 1711-ben elnémult a magyar géniusz. Nincs író, nincs költő. Az egyetlen, akit az irodalom számontart, Mikes, külföldön ^ismeretlenül él. A fiatal magyar nemes ifjú, Bessenyei mint bécsi testőr veszi észre nemzete elmaradottságát. Tanulv dolgozik, ír. Lázit mindenkit a munkára. Elsősorban a testőröket. De sok a visszhang az országban mindenütt. Az öreg Orczy is sóhajtozik: »Még fenttartom a reménységemet, hogy a jelenvaló idő is honnan-onnan egy Gyöngyösit elkövet, ki a hazánk nyelvit szeretőknek Parnassus hegyére utat mutat« — írja Bessenyeinek. Bessenyei azt sajnálja, hogy »a nagy elmék elrejtik magokat és az olyak, mint akik Markálfot, álmoskönyvet másolnak, nyomtatva terjednek hazánkban« (ponyva). »Öntsön ki már egyszer az észtenger árkából, a Nílus és tegye termékennyé a magyar Egyiptomot.« Barcsai Ábrahám tisztán látja a költészet óriási feladatát: „Ha szolgálni kívánsz szegény nemzetednek, Kérlek temjénezzél egyedül ezeknek. Kövesd munkáidban Linus testvéreit, Kik lanttal fogták el emberek sziveit.“ Mint költők,, művészek nem a legjobbak ezek az ifjak, de az a lendület, törekvés, szolgálni akarás példátlan a magyar szellem történetében. Az a kis közös kötet, amit 1777-ben Bessenyei György Társasága címen kiadtak, mind erről tanúskodik. Bessenyei a fejők. »Láttalak, Gyuri, az őrszobában felébredni és a német derekaljról felugorván Lukanust fényes tarsolyodból kihúzni... acélban, sisakban öltözve a Duna és a Tisza között való népeket Keve nyelvén tanítani... Fúdd hangos sípodat, ébreszd fel zsibbadt érzékenyiSégünket;. én majd a mekkai koporsó felé vezetvén vasas seregemet, Duna partján megállók és onnét kettőztetem furulyádnak győzelmes hangjait...« — írja Barcsay Bessenyeinek. Dolgoznak, mert tudják, hogy az az igazi hazaszeretet. ».Ki szereti jobban hazáját: az-é, ki ahhoz vonzó hivségétül elragadtatván, érte minden szempillantásban halni akar, vagy az, ki annak nyugodalmára értelembül dolgozik?« íme egy idézet és egyúttal a kor legnagyobb szellemi problémái között vagyunk vele: az aufklerizmus és a romanticizmus harcában. Megszólal toliunk alatt az akkori legmodernebb magyar tudományos kutatás kritikája is: „Sajnovics jármától ójjuk nemzetünket, Ki lappóniából hurcolja nyelvünket.“ Legnagyobb kincsünk a magyarságunk: „E szegletkövön fekszik szabadságunk, Különben bizonyos, higyjük el rabságunk.“ (a scythaöntudatról.) A kötetben levő latin versek is mind a magyar szellem harcosai. Szluha Demeternek Bessenyeihez írott latin verse esztétikailag is magas igényt mutat, midőn Bessenyei stílusát a purus jelzővel illeti. Magát épen ezt a verset magyar fordításban is közli a kis füzet s ezáltal egy kis helyi jelleget igyekezett a könyvnek kölcsönözni, mert a verset a 'kollégium ismert klasszikafilologusa, dr. Földy József tanár fordította találó, költőin nyelven. (Kár, hogy egypár sajtóhiba van benne.) Az idézetekből és e pár sor ismertetésből is lát
