Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1941-06-15 / 24. szám

120. oldal DUNÄNTÜU protestáns lap 1941. istenige által... De vájjon a püspökök, akik közzsina­tot tartanak, nem maga az egyház? Felelet: ők csak az egyház tagjai, mint minden más keresztyén, ameny­­nviben t. i. Krisztus a fejők. Azt mondod: de ők az ecclesia represientativa. Felelet: ilyenről semmit sem tud a Szentírás.12 12 Zwingli Werke. (Folyt, köv.) Dr. Madar Zoltán. Az Országos Zsinat. Május 20-án folytatta tanácskozását az Országos Zsinat Ravasz László dr. püspök és Balogh Jenő dr. főgondnok, titkos tanácsosok elnöklete alatt. Egyházjogi szempontból igen érdekes a zsinat első ülésén elfogadott törvényjavaslat a visszacsatolt keleti s erdélyi területek református önkormányzati testületéinek a magyarországi egyház többi részével való egyesülése végrehajtásáról. Az 1. § az erdélyi egyházkerületnek fenntartott régi jogát és külön al­kotmányának sarkalatos pontjait becikkelyezi a ma­gyarországi református egyház törvényei közé. Ki­mondja többi közt ez a törvényszakasz, hogy fennáll az erdélyi egyházkerület negyedfélszázados gyakor­lata a püspök választásának módját, fejedelmi meg­erősítését és az egyház hivatalosainak megválasztását illetően. E szerint — szemben a többi egyházkerület­tel, ahol a gyülekezeti presbitériumok választanak — Erdélyben az egyházkerületi közgyűlés választja a püspököt, egyházkor, főgondnokot és így tovább, az egyházmegyei közgyűlés maga választja az esperest, a kollégiumi elöljáróság az intézet tisztviselőit. Fenn­marad az egyházkerület kormányzótestületül szerve­zett »Állandó Igazgatótanácsa«, s ugyancsak erdélyi különlegesség: a többtagú gondnoki kar az egyház­kerül etenv az egyházmegyéken, kollégiumokban s mint az önkormányzat szervei: az állandó egyházközigaz­gatási testületek, tanácsok. »Emlékezetben marad, hogy századokon át gyakorolt ipga még az erdélyi egyház­­kerületnek a házassági bíráskodás, ez azonban az 1849. évi XXXI. orsz. törvénycikk Jiatálybalépte óta szü­netel.« »Fennállanak a patrónusi (pártfogói) jogok.« A 2. § szerint: a kirájyhágómelléki egyházkerület 1942 január 1-én tér vissza a tiszántúli egyházkerü­letbe s ugyanakkor megszűnik. Ezzel egyidőben az egyházkerületnek minden lelkészi és világi .tisztsége megszűnik, azonban az egyházi törvénv szerint élet­fogytig választott püspököt és egyházkerületi főgond­nokot tisztségük címe az egyházkerületük megszűnése után is megilleti. 3. §. Minden visszatért egyházközség és minden elnemszakított területi egyházközség, amelynek egy­házmegyéjét a trianoni békeszerződés Magyarországtól egészben, vagy részben elcsatolta, ahhoz az egyház­megyéhez tartozik, amelyhez az elszakítás előtt tarto­zott. A további szakaszok a választói névjegyzékről, a presbitériumi tagok számáról s a pénzügyekről intéz­kednek. A 10. § felhatalmazza az egyetemes konven­­tet. hogy a magyarországi református egyház törvé­nyeinek és egyéb jogszabályainak a visszacsatolt terü­leteken való hatálybaléptetésére »több évre terjed­hető méltányos átmeneti rendelkezéseket« tehessen és engedélyt adhasson a szabályok fokozatos életbelépte­tésére. Hosszú sor törvényerejű határozati javaslatot tár­gyalt meg s fogadott el 'ezután a zsinat. Az alsóborsodi egyházmegye indítványa szerint egyházi magasabb tisztségek betöltése alkalmával a kisgazdák, iparosok és parasztság rétegét is kívánatos volna figyelembe­venni, tehát töröljék el az egyházi törvény ama ren­delkezését, hogy zsinati tag csak középiskolát vég­zett, vagy azzal egyenlő műveltségű egyháztag le­het. Megállapította itt az egyházi törvényhozás, hogy nincs semmi akadálya annak, hogy az egyház bármily foglalkozású s vagyoni helyzetű tagja magasabb tiszt­ségre választassák s a középiskolai végzettség nem minősítésként, hanem mint a zsinati tagsághoz szük­séges műveltség mértéke foglaltatott a törvénvbe. A felsőborsodi egyházmegye viszont az egyházközségi gondnokok és presbiterek vagyoni képesítését indít­ványozta; ezt az óhajtást sem tette magáévá a zsi­­* nat. A dunamelléki egyházkerület gondolatát felhasz­nálva kimondották, hogy az elemi, közép- és közép­fokú iskolák tanulóitól igazolást kell szerezni meg­­kereszteltetésükről, a konfirmációi korát elérteknél a konfirmáció megtörténtéről is; az egyházi tiszt­ségre elsőizben megválasztott egyháztagtól pedig a szolgálati eskü letétele előtt meg kell kívánni annak igazolását, hogy konfirmált. Elfogadták a református középiskolákban működő evangélikus tanárok eskü­jének szövegét is. A zsinat méltányosnak tartja — úgymond egy másik határozat —, hogy a kántorok, akik a kötelességek tekintetében a tanítókkal egyenlő rendelkezés alá esnek, velük a javadalom tekintetében is egyenlő elbánásban részesüljenek. December 31-ig kell nyilatkozniok az egyházkerületeknek, hogy oly esetben, amikor az egyházközség a kántori javadalom megadására képtelenné válik, a fizetéskiegészítés mi­lyen forrásból volna megadható? Egyik legfontosabb döntése a zsinatnak, hogy — a tiszántúli egyházkerület indításából és több zsinati bizottságot foglalkoztatva — széleskörű adatgyűjtést 'rendelt el a következő egyetemes egyházi felada­tokra nézve: a magyar reformátusság anyagi teher­­biróképességének pontos felvételezése, a lelkészi mun­kaerők nagy és kis gyülekezetek közötti elosztásának iegyensúlyba hozása, pontos számvetés azzal, hogy magasabb és alsóbb fokozatokon, mely iskolákra és iskolatípusokra van feltétlen szükség s végül: a há­rom előbbi pont megvalósításától feltételezetten köz­ponti javadalmi pénztár felállítása, »ami által első­sorban a különféle kategóriájú lelkészek javadalmazá­sában mutatkozó olyan egyenlőtlenségeket lehetne és kellene megszüntetni, amelyek evangéliumi szempont­ból igazolhatatlanok s ezáltal a magvar református lelkészi pálya fenyegető elnéptelenedésének legalább anyagi oldalról útját állaná«. December 31-ig jelen­tést kérnek — »szomorú konkrét eset alkalmából« — az egyházkerületektől egyházközségek esetleges meg­szűnésével kapcsolatos kérdéseket illetően. Oszto­zik a zsinat a konventtel abban a felfogásban, hogy a társadalom szempontjából káros és »a keresztyén egyház szellemével össze nem férő címosztogatást« jogi rendelkezéssel eltiltani alig lehet s a veszedelmes címkórság elleni védekezés csupán jó példaadással és egészséges közszellem kialakításával képzelhető. A tiszántúli egyházkerület határozatát a lelkészi és kán­tori stólák közmegváltása ügyében véleménynyilvání­tás végett kiadták az egyházkerületeknek, úgyszintén azt a javaslatot is, hogy a lelkészözvegyek ú. n. »ke­gyeleti félév«-át egyházi törvénnyel megváltoztassák-e? Szabályrendeletet alkotott a zsinat a diakonisszák kép­zéséről és foglalkoztatásáról. A vallásoktató-lelkészek jogi és anyagi viszonyainak átfogó rendezését sürgős és fontos egyháztörvényhozási feladatnak deklarálta a

Next

/
Oldalképek
Tartalom