Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-06-15 / 24. szám
1941. DUNANT0L1 PROTESTÁNS LAP 121. oldal. zsinat és bizottsághoz utalta a dolog előkészítését. Az iskolaügyi bizottság jelentése alapján az .egyházi törvényhozóteSciilet megállapította: az elemi iskolai felügyeletet gyakorolhatják lelkészek és tanítók, de gyakorolhatja csak lelkész, vagy csak tanító is. Győry Elemér dunántúli lelkészfőjegyző előadása nyomán az Istentiszteleti Rendtartást kiegészítették a diakonisszák felszentelési liturgiájával. A Délvidék visszatérése kapcsán a zsinat megbízta elnökségét, hogy »az ország határában esetleg bekövetkező változáskor... a visszatért területeken lévő református Önkormányzati testületek képviselőiből és a zsinat tagjaiból országos bizottságot alakítson s ezzel a visszatéréssel kapcsolatosan szükséges törvényhozási és egyéb intézkedések előkészítését tárgyaltassa«. A továbbiakban harmadszori olvasásban is változatlanul elfogadták a keletmagyarországi s erdélyi részek református egyházi visszacsatolásának végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. A javaslat előadója: Sz. Kun Béla dr. debreceni egyetemi tanár ismertette a zsinat előtt az egyes törvénymódosításokról szóló törvénytervet. Űjból kimondták: nők lelkészi képesítettség birtokában is csak vallásoktatói, középiskolai-vallástanári és diakóniai szolgálatra alkalmazhatók, szószéki és liturgiális szolgálatot azonban nem végezhetnek. Az országos református lelkészi nyugdíjintézet tagjai közé felveszik az egyházi hatóságoknál alkalmazott tisztviselőket is s az olyan külföldön szolgáló magyar lelkészeket, akik szolgálatukat a magyarországi református egyház megbízása alapján teljesítik. Enyedy Andor dr. tiszáninneni lelkészfőjegyző előadásában a zsinat osztatlan elismeréssel nyilatkozott a tíz éve működő Országos Református Szeretetszövétségről. Tudvalevő, hogy a szövetség eddig szerte az országban ötven árva- és aggmenházat s egyéb szeretetotthont létesített, tart fenn. Megörökítették itt a szövetség alapításában közreműködött Dókus Ernő és Darányi Kálmán volt zsinati tagok emlékét s elismerést fejezett ki a legfőbb egyházi testület »főképpen és elsősorban Kiss Ferenc dr. nyug. egyetemi tanárnak, aki a szövetség létrehozásában, igazgatásában hite jó gyümölcseit, munkakészségét és szeretni tudását fényes bizonyságokban mutatta fel« és »minden református keresztyén hittestvér áldozatos szeretetébe« ajánlotta a zsinat ezt az intézményt. Révész Imre dr. püspök után Vásárhelyi János püspök az erdélyiek nevében csatlakozott a lelkes határozati javaslathoz. \ Berekesztették a zsinati ülésszakot. A déli órákig ült együtt az Országos Zsinat. Balogh Jenő főgondnok-elnök közölte, hogy a Kormányzóhoz terjesztik fel az elfogadott zsinati törvényjavaslatokat és módosításokat. Révész Imre dr. tiszántúli püspök elmondotta, menynyire hálás a zsinat az egyházi törvényhozás munkájának előkészítői iránt. Isten kegyelme az — mondotta, — hogy a mi nagy tanítóinknak nem kell elrejtőzniük a világ elől. Balogh Jenő halk beszéde mögött egy élet dicsőséges bizonyságtétele áll, folytatta Révész püspök, tőle tanuljuk meg, hogy mi az igazi kálvinista aszkézis. És szemeink néznek a mi másik tanítónkra, Ravasz Lászlóra, aki éppen azért, mert egész működésében Erdély tanítója, magisztere volt, lett az egész Magyarország tanítómestere, »Magister Hungáriáé« ... Imhol vagy Te és itt ülnek gyermekeid, akiket Neked az Isten adott... — fordult Ravasz püspök felé Révész Imre. (Meghatott taps és éljenzés.) Balogh Jenő ezzel válaszolt: Erdély és Királyhágómellék itteni megjelenése megaranyozta életem alkonyát... Kérem, tartsanak meg szeretetükben. Zsoltárénekre és Ravasz László dr. püspök-elnök imájára állottak fel most a zsinati törvényhozók: »Köszönjük Neked, Istenünk, hogy itt is békességben és szabadságban szolgálhattunk Neked, mondotta Ravasz püspök. Könyörgünk, őrizd meg nekünk ezt a nagy ajándékot, hogy Igéd továbbra is tisztán prédikáltassék, hogy iskoláinkban a Te világosságod osztatlanul ragyogjon. Könyörgünk az egyház szeretetmunkásságáért, a vígasztalás erejéért, a jó sző balzsamáért, szomorú arcok felragyogásáért, a kenyerek megoszlattatásáért. Felemeljük a könyörgés szavát azokért, akik túl a határon esedeznek a Te szabaddá sódért s könyörgünk magyar népünkért, amelyet református anyaszentegyházunkkal életben és halálban szolgálni kívánunk. Nemzetünk jövőjét, mint egy királyi aranyalmát tesszük le kezedbe. Könyörülj ezen a megtépett világon, hozd el reá a béke napját...« Megáldotta még a szent gyülekezetei Ravasz püspök és a Himnuszt énekelte a református törvényhozás. (Folyt, és vége.) (Magyar Értesítő.) t KÖNYVISMERTETÉS T] Krisztussal élve. Irta: Wiersinga H. A. holland i lelkipásztor nyomán Hatvani Lajos becefa-zsibóti lelkipásztor. A Missziói Füzetek 93. számú füzete. Budapest, 1941. 20 oldal. Ára 20 fill. Jó szolgálatot végzett Hatvani Lajos ennek a kis munkának magyar nyelvre való átültetésével. Kegyességi irodalmunk — akármilyen gazdag lenne is — csak nyerhet az ilyen írások magyar kiadása által. A kristálytiszta theologiai látás, a biblikus mélység és alaposság a legegészségesebb gyakorlati keresztyénséggel ötvöződve lép elénk ebben a rövid, de a megragadott témát kimerítő sokoldalúsággal kezelő füzetben. Aki már próbálkozott ilynemű munka fordításával, tudja, milyen nehéz a fordítás-íz kiküszöbölése. Hatvani Lajosriak ez majdnem teljesen sikerült. Talán legkevésbbé szerencsés e tekintetben a füzet magyartalanul hangzó címe. Azt hiszem. ú,£V- mutathatom be legjobban ezt a Krisztusban élés szükségességét hangsúlyozó s a Krisztussal való közösség útját hivő bizonyságtevéssel egyengető munkát, ha néhány jellemző gondolatot ideiktatok belőle: »Az emberek inkább ... akarják Krisztus ajándékait, mint Öt magát... Az ilyen emberek tudatvilágában a hitélet mindig valaminek a bírása, de sohasem a Valakivel való találkozás... Kevéssé gondolnák arra, hogy mégis csak Ő maga a lényeg és a Vele való élő közösség, hogy Ő mint az Élő jelen van életemben.« »Ha Krisztussal közösségbe akarok jutni, úgy azzal kezdem a dolgot, hogy hívő szívvel Igéjére hallgatok. így az Igében kell Őt megragadnom, melylyel Ő akar engem megragadni.« »A Krisztusban való élet olyan gyümölcs, melyet a Szentlélek az Ige által érlel szívünkben... Krisztus maga az, Aki az evangéliom által szól és hallatja velem a Jó Pásztor hangját.« »Krisztussal élve nemcsak Róla hallok, hanem Őt magát hallhatom, Igéjén keresztül... Vele élve nem
