Dunántúli Protestáns Lap, 1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1941-06-15 / 24. szám
Ötvenkettedik évfolyam. 24. szám. Pápa, 1941 június 15. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ________---------------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK---------------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Külföldi presbiteri egyházalkotmányok.* A harmadik század elejétől a 16-ik század elejéig, tehát 13 századon keresztül tartott az a folyamat, amely kisebb-nagyobb zökkenőkkel ugyan, de állandóan építette, fejlesztette és erősítette a nyugati egyházban, »a kulcsok hatalma« birtoklásának elvéből kifolyólag a pápaság központi hatalmát. Ennek következtében az egyházi hatalom teljesen a pápák kezébe került, s ők ezt a hatalmat püspökeik, útján gyakorolták. ✓A 16-ik század második évtizedében megindult reformáció azonban nemcsak a római egyház dogmatikájával szakított, hanem azzal az egész aprólékosan kiépített jogrendszerrel is, amelybe hosszú .évszázadok küzdelmei között beleszorították a földi egyházat. A jelszó elhangzott: vissza a Szentíráshoz! A reformátorok, habár ellentét egyébként éppen elég volt közöttük iss mégis abban mindnyájan megegyeztek, hogy Krisztus egyházának nemcsak fanbelileg, hanem a külső szervezetet tekintve is az Újszövetségen kell alapulnia. Amerre a reformáció tanai elterjedtek, ott lassanként mindenütt megszűnt a pápai és püspöki joghatóság. Ezek a jogok, reformátori felfogás szerint magát az egyházat illetik.1 Mindenek előtt tisztázzuk azt a kérdést, hogy az »oszlop reformátorok« mit értettek egyház alatt? Lutheri felfogás szerint: »est autem ecclesia | Congregatio Sanctorum, in qua evangélium recte docetur et recte administrantur sacramenta«.* 1 2 Ez a felfogás az egyháznak inkább csak a »szabad társulati oldalát emeli ki«,3 mivel az egyházi kormányzat a prédikátori hivatal által sine vi humana, séd verbo gyakoroltatik.4 Ennek következtében a lelkész nem egy különös hatalmat birtokló és gyakorló hivatalnok, hanem éppen úgy csak tagja az egyháznak, mint a többiek, ... »hier sind alle, die zu einer Gemeinde gehören, einander gleich kraft des allgemeines Priesterthums; hier stehen nicht Pfarrer und Laien als zwei Stände einander gegenüber, sondern beide zusammen bilden mit einander die Gemeinde stb.«5 Luther nem tudott teljesen megszabadulni, az egyház külső kormányázást tekintve a középkori katholikus felfogástól. Éppen ezért a kérdést ő úgy oldotta meg, hogy az egyház feladatát csak az ige hirdetésében és a sákramentumok kiszolgáltatásában látta,6 míg az egyház * Egyházjogi tanulmány. 1 Kovács A.: Egyházjogtan 141. o. 2 Confessio Augustana Vili. art. 3 K. A.: i. m. 141. s köv. o. 4 Dr. Kérészy Z.: Egyházjog 111. o. 5 Rieker: Die rechtliche Stellung der ev. Kirche Deutschlands, 78. o. 6 Kun B.: Magyar ref. egyházalkotmány. 1908. 19 o. kieső kormányzását a fejedelemre bízza.7 Sohm megállapítása szerint8 Luther azt tartotta, hogy a látható egyháznak semmiféle jogi szervezetre nincsen szüksége, mert egy egységes társadalom felett két hatalom van — egyházi és világi — és ennek a két hatalomnak egymás közötti viszonyát kell csupán megállapítani. »Az egyházi hatalom ^számára egészen külön tevékenységi kör van« megállapítva és így ez a két hatalom egymással nem jöhet összeütközésbe.9 A németországi lutheránus reformációval szemben a helvét reformációnak két ága fejlődött ki Svájcban. Az egyik Zwinglié, a másik Kálviné. Dr. Sz. Kun Béla szerint: »Zwingli nézetei az egyház külső kormányzásáról az alapelvek tekintetében megegyeznek a lutheránus tannal«. A kiindulási pont Luthernél és Zwinglinél ugyanaz. Mégis a gyakorlati életben bizonyos különbséget találunk a két irány között. Ez a különbség csak abból a helyzetből állott elő, hogy Luther monarchiában, Zwingli pedig köztársaságban »hirdette és valósította meg tanait«.10 11 Zwingli ugyan eleitől fogva azon az elvi alapon állott,-hogy az egyház teljesen független az államtól. Ennélfogva az egyházat illetik úgy a disciplináris, mint a iurisdictionális jogok. Azonban ő is belátta azt, hogy eleinte szükséges, hogy a gyenge egyház helyett az államhatalom gyakorolja ezeket a jogokat. A zürichi tanácsnak 1523-ban kiadott rendelete gondoskodik a lelkészek alkalmazásáról, ellátásáról. 1525-ben bírósági szervezetet állapítottak meg és rendezték a há- I zassági jogügyleteket is. A nagytanács jogkörébe tartozott az excommunicatio alkalmazása. 1526-ban elrendelték, hogy a gyülekezet válasszon egynéhány tagot, akik azután a lelkész elnöklete alatt gyakorolják az egyházfegyelmet. Ezeknek fegyelmezési joga nem volt korlátlan, csak a figyelmeztetésig, illetve a feddésig terjedt. Zwingli 1528-ban alkotmányozó zsinatot tartott, azonban ezen az őáltala készített tervezetet nem fogadták el teljes egészében. Zwingli halála után — 1532-ben — Buliinger zsinat elé terjesztette az őáltala készített tervezetet, ekkor elfogadták és még ugyanabban az évben életbe is léptették. E szerint a szabályzat szerint a gyülekezet élén a lelkipásztor áll, mellette szabadon választott és egyházi hatalmat gyakorló presbiterek vannak.11 Még próbáljunk megfelelni arra a kérdésre, hogy Zwingli szerint mi az egyház? Legjobban maga Zwingli adhatja meg erre a feleletet: »Azt mondják (a katholikusok), hogy egynek kell lenni az összegyűlt atyák által. Felelet: nem; egynek kell lenni az egy 7 K. B.: i. m. 19. o. 8 Sohm: Kirchenrecht 460—480. o.' 9 Sohm: i. m. 548. o. és K. B.: i. m. 19. o. 10 K. B.: i. m. 16. o. 11 Kerkapoly K.: Egyházalkotmány. 46—47. o.