Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-04-14 / 15. szám
72. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1940. Imádkozó élet nélkül nem igényelhetünk olyan jövőt, mint amit elképzeltünk. Isten segítségét nem remélhetjük anélkül, hogy Isten akaratát ne igyekeztünk volna megtudni. S ha imádkozó lélekkel az Ige megértésében egyek tudunk lenni gyülekezetünk tagjaival, akkor már többi feladataink, ha nem -is könnyen, de sokkal könnyebben elérhetők. Mert mi kötelességünk marad még? A pasztorálás, az adminisztráció. Az utóbbira nem akarok időt vesztegetni. Iskolázott embernek, ha nagy elfoglaltságot, fizikai, szellemi fáradságot jelent is, különösebb erőfeszítést nem okozhat ennek az elvégzése. A pasztorálás a mondottak után, bármily nehéz és szövevényes esetei adódhatnak isx nem lesz egyéb, mint azokkal, akikkel együtt tudunk imádkozni s együtt tudunk az Ige szavára figyelni, — a hétköznap aprócseprő, bár sokszor egyéni és családi életekre messze kiható kérdések megbeszélése, tanácsadás útján azok intézéséhd s jó végre vezetésébe belefolyni. A pasztorálásnak lehet ezerféle nehézsége, akadálya és fortélya, de az együtt imádkozó s az Ige szavára figyelni tudó lelkipásztor és gyülekezet viszonyának már csak kivetítődése lesz, részletmunkája lesz. Itt nem lehet receptkönyvet összeállítani. Nem lehet előírni, hogy egy és más esetben mit és hogyan kell tenni. Az előzők meg^ létében azonban lehet és kell is jól végezni! A pasztorálás természetesen nemcsak a hívek lelki életének gondozását jelenti. A- test és lélek olyan elválhatatlanok egymástól, úgy jelentkeznek az ember életében, hogy vaknak és süketnek kellene annak lenni, aki csak a lelket akarja, talán exaltáltan, talán nagyképűen meglátni s a testről s mindarról, ami ezzel összefügg, elfeledkeznék, fontosnak nem, vagy épen nem létezőnek akarná tekinteni. Az Űr Jézus is azt mondotta: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden Igéjével — és nyilvánvaló, hogy ez nem azt jelenti, hogy tehát kenyérrel nemi, s így ebből következőleg a testi.élet ne lenne fontos! A testi élettel aztán összefügg mindaz, amiről ezen a konferencián szó volt. S ha e tekintetben a lelkipásztor nem nyújthat is mindig kielégítő segítséget, hiszen a kérdések túlnyomó részének megoldása meghaladná vagy erőnket, .vagy lehetőségeinket. Annyit azonban meg kell tenni minden lelkipásztorinak. s ez a legkevesebb,, amit megtehet, hogy ezeket a kérdéseket maga megismerje, híveivel megismer'tessíe, s [közvéleményt alakítson ki. És ez sokkal többet jelent annál, mintha tanácsokkal akarnánk szolgálni a felsőbb hatóságoknak. Mert ha pl. Dunántúl vagy 300 lelkipásztor helyesen ismeri meg e problémákat s így helyes közvéleményt tud kialakítani, akkor 300 községnek a gondolkozásmódja, céljai és törekvései bizonyára elhatározó hatással lesznek nemzeti, politikai és szociális kérdések megoldásában is. Nem könnyű feladat ez. S a magára maradó lelkipásztor válla nem is bírná el.- De épen azért kell arra törekednie, hogy ne maradjon egyedül. Bibliája s imádsága olyan támaszok számára, amiken keresztül megtapasztalhatja Isten Jelenlétét és segítségét. S mar akkor nem kell panaszkodnia többé egyedülvalóságáról, magárahagyatottságáról. De tovább is mehetünk. Természetesnek látszik az, hogy ezekről a kérdésekről, amik itt e konferenrf cián megbeszélés tárgyait képezték, nem elég csak jegyszer s ínlem elég a dunántúli lelkipásztorok harmadkészének tájékozódni. Az idő rohan körülöttünk. Rövid hetek alatt már változhatnak a problémák. Tehát ismét és ismét konferenciákra van szükség. De ha á lelkipásztoroknak csak egy harmadrésze indul közvéleményt teremteni, akkor ez csak töredék közvélemény lesz, vagyis nem lesz a sző értelmében: közvélemény! Tehát olyan, talán egyházmegyékben, vagy kiskörökben ismételten megrendezendő konferenciákra van szükség, amelyeken minden lelkipásztor megjelenhet. Harcok közepette élünk. Elavult, rozsdás fegyverekkel nem hadakozhatunk. Az Ige és az imádság fegyvere mindig alkalmas, de csak akkor, ha fényes, és tud vele bánni a harcos! Ellenségeink támadásaik alkalmával soha nem hallott új fegyvereket használnak. Meg kell ismernünk őket, hogy ellenszerüket is megtalálhassuk. Meg nem fáradó, folyton tanuló lelkipásztorok a gyülekezetek élén: ez a jövő feladata! Bibliát olvasó, imádkozó életű lelkipásztorok, ez az út a E^jbliás életű s imádkozó életű gyülekezetek, a jövő gyülekezetei felé! Befejezésül még hadd utaljak az Igére: Nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőt .keressük! Azt az igazi jövendőt, amelyiknek társadalmi, politikai, szociális és egyéb húsúnkat s lelkünket is égető kérdések közepette is a legfontosabbnak kell lenni minden ember számára! Annak a jövendőnek az érdekében úgy kell építenünk a közelebbi jövendőt, hogy munkánk ne levegővagdosás, futásunk ne bizonytalan, — életünk: valódi élet legyen. Tegyük a jnagunkévá Pál apostol hitvallását: Én semmivel nem gondolok... Előadásomat befejezem. Tudom, hogy csak érintettem a kérdést. F.gy-két vonást adhattam csak. A jövő Isten kezében van. Ki merne arra vállalkozni, hogy botorul jósolgasson, vagy biztos orvosságokat merjen a maga fejétől ajánlani? De bármilyen tökéletlen, töredékes és gyarló volt is amit mondhattam, egy dolog megdönthetetlen tényként áll és marad: a jövő felé csak Istenbe vetett törhetetlen hittel s e hitből fakadó hivatástudattal lehet és kell indulni. Ezt álhitet és ezt a hivatástudatot adja meg mindnyájunk-, nak a (pűndenható Isten. A téli táborok rendezőinek «figyelmébe. Legyen mindenféle konferenciának egy gazdája, aki intézkedik és felelős mindenért. Az egyházmegyei ifjúsági konferencia vezetője az egyházmegyei ifjúsági megbízott, a körzeti konferenciáké pedig a körzetgazdák. De elképzelhetetlen az az állapot, hogy körzeti konferencián a körzetgazda, egyházmegyein pedig a megbízott ne legyen elejétől végig jelen és ne .teljesítse feladatát, mint vezető. Ezen kívül, ha van rá, mód, legyen helyi megbízott is, aki a helyi viszonyokat ismeri, tanácsokat ad, esetleges elszállásolásokat végzi. Nagyon rosszul hat pl. ha az érkezőket a gyülekezés helyén senki nem várja és ha az előadók este kilenckor még nem tudják, hogy hol lesz a szállásuk? A lelkipásztorok gondoskodjanak arról, hogy ha gyű-1 lekezetükben van KIE-konferencia,. akkor az ifjúságnak legalább az a része, amelyik a KIÉ munkakörbe tartozik, az vegyen részt azon. A vendéglátó gyülekezeteket arra is kérik az illetékesek, hogy ha körükben téli tábort rendez a KIÉ, fogadják azt szeretettel, ha van rá módjuk, támogassák erkölcsileg, anyagilag. A helybeli lelkipásztorok ismertessék előre a náluk tartandó télitábort a gyülekezet, az ifjúság előtt, a presbitériumban. A megnyitáson vegyen részt a presbitérium is. Hiszen egyházépítésről van itt szó!
