Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1940-03-31 / 13. szám

58. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1940. csak művelni kell. És pedig immár nem faekévelv nem a régi utakhoz és szerszámokhoz való csökönyös ragaszkodással, hanem az isteni kegyelem, a haladó idő által oly gazdagon rendelkezésünkre bocsátott, e konferenciánkon bővebben ismertetni szándékolt hnódok és eszközök igénybe vételével. A dunántúli református eklézsiák ezelőtt 100 esztendővel is kicsi­nyek voltak; megannyi kis sziget a más vallásfele-. kezetüek, gém egyszer más anyanyelvűek körülözönlő tengerében. Az egyik megfogyott, belső bajok porlasz­­tották, külső erők tépték. A másik megnövekedett. Nekünk az a tisztünk, hivatásunk és szigorú elkötelez­te té sün k, hogy az egyiket megmentsük, kivigyük az árnyékból a (napsütésre, az enyészet széléről az életre, a másikat pedig hegyen ékített várossá, példaadóvá emeljük egyebek látására és követésére. Ez a mi szolgálatunk az Isten anyaszentegyházának azon gyüle­kezeteiben, melyekben a Lélek minket vigyázókká tett; ez az, miben megrestülnünk vagy elcsüggednünk nem szabad. A pesszimizmus mindenki másnak sza­bados világnézet, a magyar református lelkipásztornál a hitnek megtagadása az. Nekünk még a bizonyosnak látszó halállal szemben is az életet kell prédikálnunk! Ne felejtsétek ezt, Testvéreim, soha s mondjátok el (azoknak is, akik nincsenek itt. Ehhez a szolgálathoz,, harchoz fegyvergyüjtés, fegyverélesítés ez a konfe­rencia. Azért jöttünk össze, hogy egymás hitéből hitet, egymás tudásából tudományt, egymás tapasz­talásából bölcseséget vegyünk. Kérjük Istent szüntelen való könyörgcssel, hogy e mi összejövetelünk ne le­gyen hiábavaló. A konferenciát megnyitom. Medgyasszay Vince. A legújabb régészeti leletek és az Újszövetség. Irta és a magyar református theologiai tanárok országos értekez­letén felolvasta : Dr. Pongrácz József. Ha nagy fáradságba került a régi unciális hártya és papír kéziratok elolvasása és tanulmányozása,. — (erre nézve szabad legyen felhoznom, hogy amikor Tregelles, a kitűnő szövegkritikus a müncheni Udvari Könyvtárban dolgozott, annyira belemerült az újszö­vetségi kéziratok tanulmányozásába, hogy a könyv­tárnok ezt volt kénytelen neki figyelmeztetésül mon­dani : Parce tuis ocalis! — mennyivel inkább nehezebb (ezeket a papiruszokat, amelyeket a nedvesség meg­rongált, esetl eg a m egtalálók ^széttörtek, sokszor kész­akarva, hogy két vagy több helyre adhassák azután el a töredékeket. De megéri a fáradságot. Az első papiruszok közzététele nem hozott semmi jelentősebb felfedezést az Újszövetségre vonatkozó-! lag. Némelyek lemondólag gondoltak arra, hogy a inagy unciális kéziratokkal kimerült az újszövetségi, szöveg helyreállításának minden lehetséges forrása, de az elmúlt évtized nagyszerű leletekkel jutalmazta a kutatókat. Elképzelhetjük Siebt Aurél izgalmát és azoknak a kutatóknak az izgalmát, akik a Stein Aurél által fel­fedezett, Kr. u. 1100 körül11 befalazott levéltár anya­­igához juthattak hozzá, jnelyben voltak kéziratok a Kr. u.-i ötödik századból is, de bennünket keresztyé­neket méginkább érdekelnek a Szentírás szempontjából ezek az igénytelen papirusztöredékek, mert amint lát­juk, ezek eddig is sziklaszilárdsággal igazolták, hogy 11 Stein Aurél. Ősi ösvényeken Ázsiában. Budapest, 1934. 153 1. az Egyház nem ok nélkül bízott a kanonikus könyvek hitelességében. Ezek a töredékes leletek szinte elfeledtetik a kutatókkal a nagy kódexeket, mert azoknál évszáza­dokkal .előbbiek. Közülök hármat említek fel. 1. A legfontosabb a Chester Beatty papiruszok csoportja, mégpedig azért, mert szöveg tekintetében is rendkívül értékesek és a bibliai könyvek legrégibb alakjára vonatkozó ismereteinket ezek alapján lénye­gesen gyarapíthattuk és ezekből láthatjuk, hogy mi­ként történt az első keresztyén évszázadokban a szent szövegek terjedése. E csoport 12 vagy 11 papirusz­kódexből áll, melyeket Egyiptomban találtak nyilván 'egy templom melletti temetőben, vagy a templom romjai között Aphroditopolis szomszédságában. A cso­port nagy részét Chester Beatty jólismert kézirat­­gyűjtő vette meg, de több levelet megszerzett az összetartozó csoportból a michigani egyetem, pár lap meg megint máshoz jutott el és több meg, hozzáértők meggyőződése szerint azoknak a kereskedőknek a ke­zében van, akik az egész leletet az eredeti megtalálók­tól megszerezték. A gyűjtemény, amely valószínű, egy negyedik századbeli keresztyén közösség bibliai könyv­tárát mutatja, részleteket foglal magában a következő ószövetségi könyvekből: Genesis,. Numeri, Deuterono­mium, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, Eszter; van benne Ecclesiasticus részlet és egy kézirat tartalmazta az evangéliumokat és az Ap. Cselekedeteiről írott könyvet, egy kódex a páli leveleket tartalmazta, egy a Jelenések könyvét, egy Én ók könyvét és a Sardisi M.elito beszédét. A legkorábbi kézirat belőle a Kr. u.-i második évszázad első feléből való, a legfiatalabb is a negyedik évszázadból való. A legtöbb kézirat a har­madik évszázadból származik. A felfedezést 1931 no­vemberében tették közzé és azóta Kenyon már a szöve­geket is nagyrészben kiadta.12 Magyarországon részle­tesebben Pataky Arnold budapesti egyetemi tanár fog­lalkozott velük.13 Nem újszövetségi vonatkozású., de megemlítem, hogy a manchesteri Rylands-könyvtár 458. számú gö­rög papirusza Krisztus előtt a második évszázadból való. Ezt Rendeli Harris szerezte 1917-ben és Deu­­teronomium-részleteket tartalmaz. Ez a legkorábbi is­mert bibliai kézirat-töredék.14 2. A tisztán újszövetségi vonatkozású papiruszok közül kettőre hívom fel a figyelmet. Az egyik az, amelyet Skmt és Bell adott ki a Brit Múzeum kincsei közül.15 Egy eddig ismeretlen evangéliomnak a töre­dékei ezek. Még nem egyeztek meg a kutatók, hogy mint kell vélekednünk e töredékekről. Mindenesetre ez volt a felfedezés időpontjában a legrégibb adat arra nézve, hogy a János evangéliomát már ismerték.16 3. Ekkor jött a másik felfedezés. Manchesterben a Rylands-könyvtár papiruszai között talált Roberts egy töredéket egy János evangéliomát tartalmazjcl kódexből17, amely hozzáértők szerint a Kr. u.-i máso­dik évszázad első évtizedeiből való. Többen 130—140 körűire teszik, de a bold, emlékű Diessmann nekem1 12 Chester Beatty Biblical Papyri. Fase. I—VI. 13 A Theologia I—III, kötetében (Budapest, 1934—6). 14 Kiadta Roberts C. H. Two Biblical Papyri in the John Rylands Library Manchester. Manchester, 1936. 15 Fragments of an Unknown Gospel and Other Early Christian Papyri, London, 1935. 16 L. Bell, Recent Discoveries of Biblical Papyri, Oxford, 1937, 17. 1. Az idevonatkozó magyar irodalmat 1. János evangé­­lioma magyarázata c. művem, Pápa, 1939, XLV. 1. 17 An Unpublished Fragment of the Fourth Gospel in the John Rylands Library. Manchester, 1935.

Next

/
Oldalképek
Tartalom