Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1940-03-03 / 9. szám

Ötvenegyedik évfolyam. 9. szám. Pápa, 1940 március 3. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _____________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK --------_ FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÓK A magyar nő küldetése. A Mansz 1940 febr. 4-iki estélyén, Pápán elmondta Makkai Sándor. Nem tudom elgondolni., hogy hqgyan viselhetik •el a magyar asszonyok és leányok azt.. amit ma á női erkölcsiségről beszélnek. Nem akarom őket lází­­tani, de nem tűrném öt percig sem. De abban, hogy a férfi-társadalom nem tud minden nőre tisztelettel nézni, nemcsak a férfiak a hibásak, hanem a nők is. Tanítsatok meg bennünket arra, hogy tisztelettel tud­junk rátok nézni. Mi magyar férfiak sajnos, kemény­­fejű, korlátolt emberek vagyunk, akik nem tudunk könnyen lelkesedni. Ha meg akartok hódítani ezekkel a festékekkel, ezekkel a strand-dolgokkal, mi talán azt mondjuk, hogy nagyon csinos, hogy tetszik, de azrt nem mondjuk, hogy feleségem, anyám lehetne. Élete­tekkel vívjátok ki, hogy úgy nézzünk rátok, mint aki közöttünk a legkülönbnek a felesége, vagy anyja le­hetne. Akkor aztán nem féljem többé a mgyar nőt, hogy küldetését nem tudja teljesíteni; mert hiszen itt igazán az a fontos, hogy hűséges, állhatatos, türel­mes, odaadó magyar asszony legyem, aki vállaira veszi a jövő terhét és el is fogja viselni tudni azt. Egész magát a szolgálatra odaadni, nem valakiért, hanem a magyar nemzetért: ez fogja a magyar ott- j hont újra megtölteni lélekkel és ez fog magyar jelle­meket, erkölcsiséget nevelni és ez által kivívni, kiköve­telni a jövendőt ettől a világtól. Nem volnék hűséges tolmácsol ója a nagy kérdés­nek ha nem mondanám meg azt., hogy új magyar otthont teremteni és megvédeni, új magyar férfi­­nemzedéket állítani a jövendő elé nem lehet puszta elszánásból és nem lehet csak józan meggondolásból. Ide valami egyéb is kell, ami nélkül minden áldozat hiábavaló, sőt minden áldozat visszafordul és esetleg az öndicsőítésnek a divatjává változik, mint annyi jó­tékonysági akció. Hit nélkül nem lehet semmit sem csinálni. Hinni kell abban, hogy a magyar nemzetnek küldetése van, hogy nem véletlenül van itt, ahol van, !hogty a magyar nemzetet a hatalmas Űr Isten valamiért iderendelte és azt akarja, hogy ezt a missziót betöltse. Ez a misszió pedig nem lehet más, mint példát adni a Duna völgyében sorra minden népnek, hogy ilyen az ember. így gondolkozik az igazi ember, így cselek­szik az igázi ember, — szóval az igaz embernek a képét a mindenható isten a magyar nemzefben akarja kiformálni, itt a Duna völgyében, hogy tanítson már sokat embernek lenni és emberhez méltó életet élni. Ha nem tudunk hinni ebben., akkor elvesztettük a harcot. Kisebb célokért nem vívhatunk., csak azért, hogy mi Istennek választott népe vagyunk. Hinni kell abban, hogy amit Isten akar, be fogja teljesíteni, tehát wem veszíthetünk el semmiféle harcot. Mikor 1918-ban megrendült a magyar nemzet hite önmagá­ban, szégyen és gyalázat, ami akkor történt velünk;, borzasztó éjszakákon ma is visszaálmodom azokat a rettenetes napokat, amikor a magyar nemzet lemondott a saját életéről, mert nem hitt abban, hogy neki jöH vője van. Rettenetes elgondolni, hogy nem kellett volna elveszítenünk Erdélyt. Semmiféle emberi indoka nem volt, kivévén a mi elzüllésünket, lehanyatlásun­kat, lemondásunkat. És ezt minden erdélyi tudja és emiatt ma is örökké szégyenli magát, hogy nem tu-, dott akkor hivatásának élni, megmenteni önmagát. Ezért kellett elszenvednünk a rettenetes éveket. Legye­tek meggyőződve, hogy addig fogunk szenvedni, amíg ezt megtanuljuk. Ne gondoljuk, hogy mi annyit szen­vedtünk már, hogy többet nem lehet. Vigyázzunk, mert ha nem lesz ilyen hivatástudatunk és nem lesz hitünk, hogy mi Isten küldöttei vagyunk, akik ragaszkodónk a szent jövőhöz, ha minket csak bosszúállási gondo-. latok töltenek el, ha mi úgy gondolunk másokra, mint akiknek földje és élete jó alkalom lesz újabb vadász­­területre, akkor Isten nem is adja vissza azt-, ami él4 veszett. Fel kell emelkednie e nemzetnek hivatástuda­tára és arra, hogy egy szebb jövőt kell teremtenie, egy nagyszerűt, amikor túl lesz ezeken, amikor nem is a inevével, hanem) a nemességével tesz bizonyságot az ő ; hivatásáról. Ezt várjuk a magyar asszonyoktól és akkor hisz­­szük azt, hogy ha meg van bennünk az Isten eleve*-, lelrendelésébe, a küldetésünkbe vetett hit, akkor, ugyan a mi jövőnket emberileg nem tudjuk, de Isten szerint biztosan kialakul és biztosan meg is fog valósulni. Ha van valami borzasztó ezen a világon, akkor az a hitetlen nő. A hitetlen férfi is utálatos látvány, de a hitetlen nőt nem lehet elbírni, mert az mag’a a természetellenesség. Valóság az, hogy a nőnek egész természete a fogékonyságra, a receptivitásra, az át­­(adásria, a finom megérzésre van teremtve és ha láttuk., hogy egy nőben nincs hit, akkor ez megtaga­dása az Isten teremtésének. Mi tehát tisztelettel és szeretettel és n^gy biza­lommal arra kérjük a magyar asszonyokat és leányo­kat, hpgy hívő szeretetükkel szolgáljanak a magyar nemzetnek, ki-fkíi a maga hitvallása szerint. És ha ennek a szerencsétlen, sokat szenvedett, megpróbáltatott, de nagyra hivatott és végre Isten kegyelméből ébredni jkieídő miagyar nemzetnek az életében van valami igazán halálosan komoly dolog, akkor az az, hogy a magyar asszonyok és nők a hitük által teremtsenek egységet és békességet a magyar nemzet testében. Ne hagyják magukat eszközül felhasználni a magyar nem­zet szétszakadására és a magyar testvériség megtaga­dására. Ők, akiknek Isten azt az érzéket adta, hogy fogékonyabbak legyenek a férfiaknál és ragaszkodja­nak a maguk hitéhez., ne engedjék, hogy ezzel a leg­szentebb kincsesei,, a hittel oly^n visszaélés történjék,

Next

/
Oldalképek
Tartalom