Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1940-03-03 / 9. szám

Ötvenegyedik évfolyam.

9. szám.

Pápa, 1940 március 3.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _____________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK --------_

FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÓK

A magyar nő küldetése.

A Mansz 1940 febr. 4-iki estélyén, Pápán elmondta Makkai Sándor.

Nem tudom elgondolni., hogy hqgyan viselhetik •el a magyar asszonyok és leányok azt.. amit ma á női erkölcsiségről beszélnek. Nem akarom őket lázítani, de nem tűrném öt percig sem. De abban, hogy a férfi-társadalom nem tud minden nőre tisztelettel nézni, nemcsak a férfiak a hibásak, hanem a nők is. Tanítsatok meg bennünket arra, hogy tisztelettel tudjunk rátok nézni. Mi magyar férfiak sajnos, keményfejű, korlátolt emberek vagyunk, akik nem tudunk könnyen lelkesedni. Ha meg akartok hódítani ezekkel a festékekkel, ezekkel a strand-dolgokkal, mi talán azt mondjuk, hogy nagyon csinos, hogy tetszik, de azrt nem mondjuk, hogy feleségem, anyám lehetne. Életetekkel vívjátok ki, hogy úgy nézzünk rátok, mint aki közöttünk a legkülönbnek a felesége, vagy anyja lehetne. Akkor aztán nem féljem többé a mgyar nőt, hogy küldetését nem tudja teljesíteni; mert hiszen itt igazán az a fontos, hogy hűséges, állhatatos, türelmes, odaadó magyar asszony legyem, aki vállaira veszi a jövő terhét és el is fogja viselni tudni azt. Egész magát a szolgálatra odaadni, nem valakiért, hanem a magyar nemzetért: ez fogja a magyar ott- j hont újra megtölteni lélekkel és ez fog magyar jellemeket, erkölcsiséget nevelni és ez által kivívni, kikövetelni a jövendőt ettől a világtól.

Nem volnék hűséges tolmácsol ója a nagy kérdésnek ha nem mondanám meg azt., hogy új magyar otthont teremteni és megvédeni, új magyar férfinemzedéket állítani a jövendő elé nem lehet puszta elszánásból és nem lehet csak józan meggondolásból. Ide valami egyéb is kell, ami nélkül minden áldozat hiábavaló, sőt minden áldozat visszafordul és esetleg az öndicsőítésnek a divatjává változik, mint annyi jótékonysági akció. Hit nélkül nem lehet semmit sem csinálni. Hinni kell abban, hogy a magyar nemzetnek küldetése van, hogy nem véletlenül van itt, ahol van, !hogty a magyar nemzetet a hatalmas Űr Isten valamiért iderendelte és azt akarja, hogy ezt a missziót betöltse. Ez a misszió pedig nem lehet más, mint példát adni a Duna völgyében sorra minden népnek, hogy ilyen az ember. így gondolkozik az igazi ember, így cselekszik az igázi ember, — szóval az igaz embernek a képét a mindenható isten a magyar nemzefben akarja kiformálni, itt a Duna völgyében, hogy tanítson már sokat embernek lenni és emberhez méltó életet élni. Ha nem tudunk hinni ebben., akkor elvesztettük a harcot. Kisebb célokért nem vívhatunk., csak azért, hogy mi Istennek választott népe vagyunk. Hinni kell abban, hogy amit Isten akar, be fogja teljesíteni, tehát wem veszíthetünk el semmiféle harcot. Mikor 1918-ban megrendült a magyar nemzet hite önmagában, szégyen és gyalázat, ami akkor történt velünk;, borzasztó éjszakákon ma is visszaálmodom azokat a rettenetes napokat, amikor a magyar nemzet lemondott a saját életéről, mert nem hitt abban, hogy neki jöH vője van. Rettenetes elgondolni, hogy nem kellett volna elveszítenünk Erdélyt. Semmiféle emberi indoka nem volt, kivévén a mi elzüllésünket, lehanyatlásunkat, lemondásunkat. És ezt minden erdélyi tudja és emiatt ma is örökké szégyenli magát, hogy nem tu-, dott akkor hivatásának élni, megmenteni önmagát. Ezért kellett elszenvednünk a rettenetes éveket. Legyetek meggyőződve, hogy addig fogunk szenvedni, amíg ezt megtanuljuk. Ne gondoljuk, hogy mi annyit szenvedtünk már, hogy többet nem lehet. Vigyázzunk, mert ha nem lesz ilyen hivatástudatunk és nem lesz hitünk, hogy mi Isten küldöttei vagyunk, akik ragaszkodónk a szent jövőhöz, ha minket csak bosszúállási gondo-. latok töltenek el, ha mi úgy gondolunk másokra, mint akiknek földje és élete jó alkalom lesz újabb vadászterületre, akkor Isten nem is adja vissza azt-, ami él4 veszett. Fel kell emelkednie e nemzetnek hivatástudatára és arra, hogy egy szebb jövőt kell teremtenie, egy nagyszerűt, amikor túl lesz ezeken, amikor nem is a inevével, hanem) a nemességével tesz bizonyságot az ő ; hivatásáról.

Ezt várjuk a magyar asszonyoktól és akkor hiszszük azt, hogy ha meg van bennünk az Isten eleve*-, lelrendelésébe, a küldetésünkbe vetett hit, akkor, ugyan a mi jövőnket emberileg nem tudjuk, de Isten szerint biztosan kialakul és biztosan meg is fog valósulni.

Ha van valami borzasztó ezen a világon, akkor az a hitetlen nő. A hitetlen férfi is utálatos látvány, de a hitetlen nőt nem lehet elbírni, mert az mag’a a természetellenesség. Valóság az, hogy a nőnek egész természete a fogékonyságra, a receptivitásra, az át(adásria, a finom megérzésre van teremtve és ha láttuk., hogy egy nőben nincs hit, akkor ez megtagadása az Isten teremtésének.

Mi tehát tisztelettel és szeretettel és n^gy bizalommal arra kérjük a magyar asszonyokat és leányokat, hpgy hívő szeretetükkel szolgáljanak a magyar nemzetnek, ki-fkíi a maga hitvallása szerint. És ha ennek a szerencsétlen, sokat szenvedett, megpróbáltatott, de nagyra hivatott és végre Isten kegyelméből ébredni jkieídő miagyar nemzetnek az életében van valami igazán halálosan komoly dolog, akkor az az, hogy a magyar asszonyok és nők a hitük által teremtsenek egységet és békességet a magyar nemzet testében. Ne hagyják magukat eszközül felhasználni a magyar nemzet szétszakadására és a magyar testvériség megtagadására. Ők, akiknek Isten azt az érzéket adta, hogy fogékonyabbak legyenek a férfiaknál és ragaszkodjanak a maguk hitéhez., ne engedjék, hogy ezzel a legszentebb kincsesei,, a hittel oly^n visszaélés történjék,