Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1940-03-03 / 9. szám

38. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1940. hogy szakadás legyen a nemzet tagjai között és így megcsufolják a hit isteni rendeltetését. Csak a nőknek ettől a hitétől várjuk a magyar társadalom osztály-egységének és szeretetközösségé­­inek a felépülését. Mi tudjuk, hogy a jövőt semmi szín alatt sem tudjuk megharcolni, míg közöttünk olyan társadalmi osztályellentétek vannak és válasz­falak, amelyek összeforrásunkat megakadályozzák. Hogyha a inők között kialakul az a lelkidet, mely nem inézi mőtestvérében az osztályt, a születést, a rangot és meg tudja látni a testvért, én akkor azt mondom, hogy a magyar nők olyan csodát fognak véghezvinni, amely igazán történelmi csoda lesz: ők fogják a ma­gyar nemzet egységét megteremteni. Isten kegyel­méből láttuk ennek kisebb példáit Erdélyben. Én már láttam mikor együtt sírt a grófnő és a falusi asszony lés azt is láttanij mikor összeölelkeztek. Talán Magyar­­országon sem lehetetlen ez, ha a magyar nők egy­másra találnak. Ha a magyar nemzetből valóban egy Isten által küldött szent nemzetet akiarunk teremteni, akkor megtalálják a testvért és kibékítenek minket is, férfiakat és mi is meg fogjuk talán egymás kezét és egy lesz a szegény magyar nemzet. Tudom, hogy a Mansz legszebb célkitűzése ezt akarja, tudom, hogy eddig is nagyon szép, céltudatos munkát végzett ebben. Adja Isten, hogy lehessen a zászlóvivője ennek a szellemnek a magyar jövendőben és mutassa meg a magyar nő küldetésének valóra vá­lását is. (Gáti Samu oki. lelkész gyorsírói feljegyzése.) (Vége). Magyar református egyházunk egyik leghűségesebb fia távozott el e földi életből dr. Csikesz Sándor deb­receni egyetemi tanár korai elhúnytával. Végig tekintve élete munkáján Isten iránt érzett mély hálával kell elismernünk, hogy a sok és drága talentumot, mellyel elindult, nagyszerűen forgatta és mindig a köz javára. Életének lángja, mint odaadó szolgálat messze világított. Láttuk azt Dunántúl épúgy, mint Debrecenben, sőt sokan voltak a külföldi testvér­egyházakban is, akik ismerték, becsülték és szerették ezt a törzsökös magyart, aki európaivá tudott lenni, magyar jellegzetességeinek elveszítése nélkül. Legelőször a budapesti theologia szeniori szobá­jában találkoztam vele, amikor Berlinbe indult tanul­mányútra. Az első benyomások mindvégig igaznak bi­zonyultak : nagyeszű, kiművelt fejű, rendkívül sokoldalú, önállóan gondolkozó, erősakaratú egyéniség. Országra szóló hatást akkor kezdett kifejteni, ami­kor ORLE főtitkár lett. Azt hiszen nem tévedek, ha azt állítom, hogy a jelenleg élők közül senki nem ismert annyi református lelkipásztort személyesen, mint ő. Az ország különböző részeiben megrendezett ORLE gyű­lések és lelkészi továbbképző konferenciák azt az esz­ményi célt igyekeztek közelebb hozni a megvalósulás­hoz, hogy ismerje meg egymást a magyar református lelkészi kar, szeresse egymást és alakuljon ki a kerü­leti határok felett az egységes magyar református köz­vélemény. A magyar theologiai irodalom szempontjából el­évülhetetlen az a rendkívüli fáradozás, mellyel a Theo­logiai Szemlét megteremtette és tizenöt éven át szer­kesztette és kiadta. Csodálatos képessége volt arra, hogy másoka munkába állítson. A Theologiai Tanulmányok és az Egyházi Értekezések köteteit szerzők aligha írták voln a meg és ha megírták volna, aligha értek volna nyomda­­festéket, ha nincs Csikesz Sándor, aki buzdítson, segít­sen, tanácsoljon, ha kellett korholjon és valósággá munkára kényszerítsen. Sokat álmodott és merész látásai voltak. Isten megadta neki, hogy pár látása valóra válha­tott. Fölépült a debreceni diakonissza-intézet, megren­dezhette az országos református kiállítást, világraszóló fényűnek tervezte meg a debreceni kollégium jubileumi ünnepségét. Az Országos Református Múzeum anyaga ládákban várja a lelkes utódot, hogy százezrek köz­kincsévé lehessen. Amit alkotott, azért Isten magasztaljuk. A hű barát a Krisztus vitéz harcosának emlékét szívünkben kegye­lettel őrizzük. Temetésén a dunántúli egyházkerületet és a pápai főiskolát dr. Tóth Endre theol. tanár, egyházkerületi jegyző képviselte. -P. J. t KÖNYVISMERTETÉS 1 Gyenis János: Ki az úr az Úr napján? címen írt könyvével ép úgy, mint egy évvel ezelőtt megjelent Elejtett fegyverek című kötete is a gyakorló lelkészeknek és különösen a falusi gyülekezetek lelkipásztorainak siet segítségére. A szerző is mint falusi lelkipásztor nagyon jól érzi, hogy sokszor milyen nehézségekkel kell a lel­késznek megküzdenie, midőn vezetni, tájékoztatni, álta­lában pasztorizálni akarja korunk nehéz kérdései között híveit. Könyve nem akarja Egyetemes Konvent által ki­adott Belmissziói Útmutató vagy más ilyen hasonló tar­talmú könyveket pótolni, azok nagy értékét a legteljesebb mértékben maga is elismeri, de a falusi gyülekezetek vallásos estéihez — melyek megrendezésénél a lelkész nem egyszer magára van hagyatva — akar segítséget nyújtani. 12 alkalomra teljes műsort közöl, melyekben az előadások, költemények, felolvasások és énekek mind­egyikét evangéliumi lelkűiét hatja át. Tájékoztatásul kö­zöljük egyik műsorát: 1. Közének. XXVIII. zs. 1—4. vers. 2. Imádság. 3. Szavalat. Dr. Thaly L.: A halál. (Található az Aranyhárfa 357. lapján.) 4. Előadás. Mi van a halál után ? (Adja a könyvében.) 5. Ének. Mondd ott lellek? (Halleluja 141.) 6. Felolvasás. Harsányi Zs.: Karácsony a pályán. (Népbarát könyvtár 38. szám.) 7. Szavalat. Vargha Gy.-né: Örökélet. (Aranyhárfa 358.) 8. Árny borong a völgyben lenn. (Halleluja 330.) 9. Szavalat. Czeglédy S.: A könnyes korsó. (Aranyhárfa 285. 1.) 10. Bibliamagyarázat. (Adva szintén a könyvé­ben.) 11. Imádság. 12. Közének. XXIII. zs. 1—2. vers. Az előadásokat és bibliamagyarázatokat részben maga a könyvkiadó, részben pedig Hatvani Lajos, Szabó Zs., Kiss Gy, Lőrincze Géza, Nagyréti József és Szabó Lajos lelkészek írták. A könyv igen hasznos segítség gyüle­kezeti lelkészeknek, ajánlani tudjuk mindenkinek. Kap­ható a szerzőnél Drá vápái konya, u. p. Kovácshida címen vagy az Egyházkerület Iratterjesztésnél, Pápa. Ára 3'60 P. Keresem nagyanyám Takáts Zsuzsánna és nagy­apám László István házasságlevelét. A házasság 1850 — 1856 között köttetett. Bélyegtelen kivonatot 5 pengővel díjazom. Szabó Béláné áll. tanítónő, Szolnok, Kolozs­­vári-u. 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom