Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-03-03 / 9. szám
38. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1940. hogy szakadás legyen a nemzet tagjai között és így megcsufolják a hit isteni rendeltetését. Csak a nőknek ettől a hitétől várjuk a magyar társadalom osztály-egységének és szeretetközösségéinek a felépülését. Mi tudjuk, hogy a jövőt semmi szín alatt sem tudjuk megharcolni, míg közöttünk olyan társadalmi osztályellentétek vannak és válaszfalak, amelyek összeforrásunkat megakadályozzák. Hogyha a inők között kialakul az a lelkidet, mely nem inézi mőtestvérében az osztályt, a születést, a rangot és meg tudja látni a testvért, én akkor azt mondom, hogy a magyar nők olyan csodát fognak véghezvinni, amely igazán történelmi csoda lesz: ők fogják a magyar nemzet egységét megteremteni. Isten kegyelméből láttuk ennek kisebb példáit Erdélyben. Én már láttam mikor együtt sírt a grófnő és a falusi asszony lés azt is láttanij mikor összeölelkeztek. Talán Magyarországon sem lehetetlen ez, ha a magyar nők egymásra találnak. Ha a magyar nemzetből valóban egy Isten által küldött szent nemzetet akiarunk teremteni, akkor megtalálják a testvért és kibékítenek minket is, férfiakat és mi is meg fogjuk talán egymás kezét és egy lesz a szegény magyar nemzet. Tudom, hogy a Mansz legszebb célkitűzése ezt akarja, tudom, hogy eddig is nagyon szép, céltudatos munkát végzett ebben. Adja Isten, hogy lehessen a zászlóvivője ennek a szellemnek a magyar jövendőben és mutassa meg a magyar nő küldetésének valóra válását is. (Gáti Samu oki. lelkész gyorsírói feljegyzése.) (Vége). Magyar református egyházunk egyik leghűségesebb fia távozott el e földi életből dr. Csikesz Sándor debreceni egyetemi tanár korai elhúnytával. Végig tekintve élete munkáján Isten iránt érzett mély hálával kell elismernünk, hogy a sok és drága talentumot, mellyel elindult, nagyszerűen forgatta és mindig a köz javára. Életének lángja, mint odaadó szolgálat messze világított. Láttuk azt Dunántúl épúgy, mint Debrecenben, sőt sokan voltak a külföldi testvéregyházakban is, akik ismerték, becsülték és szerették ezt a törzsökös magyart, aki európaivá tudott lenni, magyar jellegzetességeinek elveszítése nélkül. Legelőször a budapesti theologia szeniori szobájában találkoztam vele, amikor Berlinbe indult tanulmányútra. Az első benyomások mindvégig igaznak bizonyultak : nagyeszű, kiművelt fejű, rendkívül sokoldalú, önállóan gondolkozó, erősakaratú egyéniség. Országra szóló hatást akkor kezdett kifejteni, amikor ORLE főtitkár lett. Azt hiszen nem tévedek, ha azt állítom, hogy a jelenleg élők közül senki nem ismert annyi református lelkipásztort személyesen, mint ő. Az ország különböző részeiben megrendezett ORLE gyűlések és lelkészi továbbképző konferenciák azt az eszményi célt igyekeztek közelebb hozni a megvalósuláshoz, hogy ismerje meg egymást a magyar református lelkészi kar, szeresse egymást és alakuljon ki a kerületi határok felett az egységes magyar református közvélemény. A magyar theologiai irodalom szempontjából elévülhetetlen az a rendkívüli fáradozás, mellyel a Theologiai Szemlét megteremtette és tizenöt éven át szerkesztette és kiadta. Csodálatos képessége volt arra, hogy másoka munkába állítson. A Theologiai Tanulmányok és az Egyházi Értekezések köteteit szerzők aligha írták voln a meg és ha megírták volna, aligha értek volna nyomdafestéket, ha nincs Csikesz Sándor, aki buzdítson, segítsen, tanácsoljon, ha kellett korholjon és valósággá munkára kényszerítsen. Sokat álmodott és merész látásai voltak. Isten megadta neki, hogy pár látása valóra válhatott. Fölépült a debreceni diakonissza-intézet, megrendezhette az országos református kiállítást, világraszóló fényűnek tervezte meg a debreceni kollégium jubileumi ünnepségét. Az Országos Református Múzeum anyaga ládákban várja a lelkes utódot, hogy százezrek közkincsévé lehessen. Amit alkotott, azért Isten magasztaljuk. A hű barát a Krisztus vitéz harcosának emlékét szívünkben kegyelettel őrizzük. Temetésén a dunántúli egyházkerületet és a pápai főiskolát dr. Tóth Endre theol. tanár, egyházkerületi jegyző képviselte. -P. J. t KÖNYVISMERTETÉS 1 Gyenis János: Ki az úr az Úr napján? címen írt könyvével ép úgy, mint egy évvel ezelőtt megjelent Elejtett fegyverek című kötete is a gyakorló lelkészeknek és különösen a falusi gyülekezetek lelkipásztorainak siet segítségére. A szerző is mint falusi lelkipásztor nagyon jól érzi, hogy sokszor milyen nehézségekkel kell a lelkésznek megküzdenie, midőn vezetni, tájékoztatni, általában pasztorizálni akarja korunk nehéz kérdései között híveit. Könyve nem akarja Egyetemes Konvent által kiadott Belmissziói Útmutató vagy más ilyen hasonló tartalmú könyveket pótolni, azok nagy értékét a legteljesebb mértékben maga is elismeri, de a falusi gyülekezetek vallásos estéihez — melyek megrendezésénél a lelkész nem egyszer magára van hagyatva — akar segítséget nyújtani. 12 alkalomra teljes műsort közöl, melyekben az előadások, költemények, felolvasások és énekek mindegyikét evangéliumi lelkűiét hatja át. Tájékoztatásul közöljük egyik műsorát: 1. Közének. XXVIII. zs. 1—4. vers. 2. Imádság. 3. Szavalat. Dr. Thaly L.: A halál. (Található az Aranyhárfa 357. lapján.) 4. Előadás. Mi van a halál után ? (Adja a könyvében.) 5. Ének. Mondd ott lellek? (Halleluja 141.) 6. Felolvasás. Harsányi Zs.: Karácsony a pályán. (Népbarát könyvtár 38. szám.) 7. Szavalat. Vargha Gy.-né: Örökélet. (Aranyhárfa 358.) 8. Árny borong a völgyben lenn. (Halleluja 330.) 9. Szavalat. Czeglédy S.: A könnyes korsó. (Aranyhárfa 285. 1.) 10. Bibliamagyarázat. (Adva szintén a könyvében.) 11. Imádság. 12. Közének. XXIII. zs. 1—2. vers. Az előadásokat és bibliamagyarázatokat részben maga a könyvkiadó, részben pedig Hatvani Lajos, Szabó Zs., Kiss Gy, Lőrincze Géza, Nagyréti József és Szabó Lajos lelkészek írták. A könyv igen hasznos segítség gyülekezeti lelkészeknek, ajánlani tudjuk mindenkinek. Kapható a szerzőnél Drá vápái konya, u. p. Kovácshida címen vagy az Egyházkerület Iratterjesztésnél, Pápa. Ára 3'60 P. Keresem nagyanyám Takáts Zsuzsánna és nagyapám László István házasságlevelét. A házasság 1850 — 1856 között köttetett. Bélyegtelen kivonatot 5 pengővel díjazom. Szabó Béláné áll. tanítónő, Szolnok, Kolozsvári-u. 18.
