Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-02-25 / 8. szám
Ötvenegyedik évfolyam. 8. szám. Pápa, 1940 február 25. DDNANTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK Horthy Miklós A magyar nő küldetése. Kormányzó Urunkat ünnepli az egész ország március elsején. A lefolyt húsz esztendő sok gondjára és megpróbáltatására gondolva mélységes hála és túláradó öröm tölti el szívünket. Áldjuk és magasztaljuk Istent, Aki méltó Vezért küldött nemzetünknek. Erős kéz és bátor szív kellett ahhoz, hogy az elalélt nemzetet felébressze kábultságából a világháború gyászos befejezése után. Ezt hozta magával Horthy Miklós kormányzó. Meghallottuk szavát és feltámadt a nemzet. Újra élni akartunk. Kifosztottak, földre taposottak voltunk, de fellángolt a magyar szívekben az az Istenben vetett hit, hogy nekünk Európa e részében rendeltetésünk van, amelyet be kell töltenünk, történelmi feladatunk, amelyet el kell végeznünk. Megindult az alkotó munka. Először eltakarítottuk a romokat, azután megkezdtük új jelennel az új jövő építését. Hajónk szirtek és zátonyok között haladt, de biztos szemű, bölcs és tapasztalt kormányos vezette és ime, ma megláthatja a világ: él a magyar, áll Buda még. Tudjuk, a veszély minden percben kitörhet, de tudjuk azt is, hogy Isten gondot visel ránk és nem hagy feljebb kisértetni, mint azt elhordozhatjuk. E napokban hő ima száll fel szívünkből a mindenség Urához: Tartsd meg Isten nemzetünk első emberét az emberi kor legvégső határáig. Adj neki továbbra is erőt, bölcseséget, Benned vetett hitet, hogy biztos kézzel irányíthassa nemzetünk életének hajóját a szebb és boldogabb jövendő felé. Adj e népnek igazi vezetőket minden téren, akik jól lássák a célokat és megtudják válogatni az eszközöket a célok elérésére. És adj nekünk is, minden magyarnak kitartást, munkára készséget, engedelmes szívet, a közért, a hazáért való áldozatos életet. Ennek a megvalósulása az az ünneplés, amelyet a Kormányzó Ur is kíván e súlyos időkben. Ne hangosan, de lelkünk mélyén szent elszánással tegyünk fogadást, hogy Vezérünket követjük és hívek leszünk életben, halálban. Dr. Pongrácz József. — Dr. Strangeway T. C. lelkész lett az utóda a nyugalomba vonult dr. Whitenek az Egyesült Presbyteriánus Egyház titkári és pénztárosi állásában, akit dr. White búcsúzó levelében úgy mutat be, mint „rokonszenves és mélyen keresztyén lelkületű, igazi úriembert“. Az új titkárt és pénztárost tisztelettel köszöntjük és hiszszük, hogy ő is megszeret bennünket, mihelyt megismeri múltúnkat, jelenlegi helyzetünket és a jövőre irányuló törekvéseinket. AMansz 1940 febr. 4-iki estélyén, Pápán elmondta Makkai Sándor. (Gáti Samu oki. lelkész gyorsírói feljegyzése.) A magyar anyák előtt most a legnagyobb fontosságú feladat áll, hogy teremtsék meg a magyar otthont és ha meg tudták teremteni, akkor védjék meg a pusztulástól. Azért merem ezt mondani, mert hiszen vannak családi otthonaink, de a mi családi otthonainkban semmi sincs, ami sajátságosán, gyökeresen magyar lenne. A mai magyar családi élet semmiben nem különbözik egy másik nemzet családi életétől és nagy [általánosságban az a felhígulás, szétziillés, lazaság mutatkozik meg benne, mint általában a nemzetközi családi életben. Nyilvánvaló, hogy egy olyan nemzet, rnint a Rnagyar, amely a családon épült fel, a családon és a nemzetségeken, mely egész szerkezetében családi nemzet volt, nem folytathat olyan családi életet, mint ^Italában a világon más nemzetek, mert akkor eldobja magától a létalapját. Egy ilyen kicsiny nemzet csak akkor létezhetik, ha más, mint a nagyobbak, mert ha olyan mint a nagyobbak, akkor eltűnik a nagyobbakban, megeszik, lenyelik. Másnak, sajátosnak, önállónak kell lennie, különben nincs léte és jövője. Fájdalom, legyike a legnagyobb hibáknak, a létünk ellen elkövetett legnagyobb bűntetteknek, hogy engedtük a sajátosan magyar családi életet^ ,és magyar otthont elveszni vagyis olyanná lenni, mint a világon másutt. Ha megnézzük általában a magyar otthonokatv azt találjuk, hogy a magyar családokban olyan életrend van, olyan napi beosztás, olyan érintkezési szokások, olyan öltözet, olyan bútorzat, olyan képek, — és a legapróbb részletekig lehetne menni — mint amilyen bárhol Európában lehetne. A magyar asszonynak az a törekvése, az az eszményképe, hogy ha lehetséges olyan otthona legyen, mint egy párisi, londoni, vagy mew-yorki otthon. Kinek jut eszébe.^ hqgy otthona olyan legyen, mint egy székely, kalotaszegi, vagy sárközi otthon, mint egy ősi magyar katona-otthon, amilyen a [mienk valamikor régen volt. Errre azt mondják : ez nem divat, ez idejétmúlt dolog. Csak nem férhetünk vissza ezekhez a régi dolgokhoz, hiszen ezekben semmi modern, semmi európai sincsen. Hátha nem kell, akkor természetesen a magyar elvész. Fájdalom, nem igen akarják éppen a magyar nők meglátni, hogy ez a törekvésük amúgy is sikertelen).1. Nem akarnak igazi magyar otthont, igazi európait meg nem tudnak. Hiszen, ha azt az életmódot, amit folytatnak, egy igazi nyugateurópai nézi végig, csak halvány másolatot lát benne és nem az ő otthonának testvérképét; látja, hogy itt természetellenes erőlködés történik: valaki le akarja vetni a maga természetét és fel akarja venni az enyémet. Én nem akarok külsőségekről beszélni, viszont azonban nem igen tagad
