Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1940-12-22 / 51. szám

Ötvenegyedik évfolyam.

5t. szám.

Pápa, 1940 december 22.

DONÁNTDLI PROTESTÁNS LÁP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________---------------1 FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

Karácsony 1940-ben.

Ma nagyon nehéz karácsonyról írni. Sziklahit nélkül szinte lehetetlen. Nem öröm, de szomorúság hirdetője lenne az. Amaz első karácsony éjszakán az Úrnak angyala nagy örömöt hirdetett, mert született a Megtartó, ki a Krisztus; a mennyei seregek sokasága peig ezt mondja vala: Dicsőség a magasságban Istennek, e földön békesség és az emberekhez jóakarat! Amaz Egyszülött felnövekedvén, mindenekkel jót tett. A benne testet öltött mennyei csillag sugaraiból csodálatos betűk, csodálatos igék szövődtek: új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről a krisztusi szeretetről hatalmas, még az angyalok értelmét is meghaladó bizonyságtétel a golgotái kereszt, a váltsághalál, az Isten fiának a bűnösökért való elégtétele, a megfeszítőkért a kereszten elsóhajtott példa nélküli imádság. Isteni bizonyságtétel isteni szeretetről, isteni kegyelemről, kegyelemből nyert üdvösségről, megnyílt mennyországról Csupa fény, csupa ragyogás, egy egész világot átható kisugárzás a mennyek nyitott ablakából.

Mi láttatik ma a földön mindezekből? Az ős kígyó, a gyűlölködésnek és konkolyvetésnek lelke, az elesett angyal, a Sátán nagy hatalommal emelgeti földre gázolt fejét, s a még tán soha ilyen keserű lében nem forgott vak csillagon, a földön a karácsony éji angyalének helyett rettenetes szózat hallatik: „Én pedig ama régi parancsot adom nektek, hogy egymást gyűlöljétek ! Amint én gyűlölni tudok, úgy gyűlöljétek ti is egymást!“ Ez a szörnyű parancs hallatik a világvezérek és világsajtó megnyilatkozásaiban, a hadseregek csatakiáltásában, az ágyuk bömbölésében, a harckocsik dübörgésében, a repülőgépek városokat emésztő, gyermekeket pusztító bombáinak csattogásában, csataterek sebesültjeinek, hajók vízbefulóinak halálordításában, szenvedő, szűkölködő népmilliók sóhajtásában, egyre erősbödő nyugtalanságában. Csupa sötétség, csupa nyomorúság, a nyomor kapuiból szétáradó csillagtalan éjszaka.

És mégis látjuk az ő csillagát, halljuk az angyalok és mennyei seregek énekét, várjuk ama betlehemi kisdedet. Mert látnunk, hallanunk és várnunk kell. Mert Isten képének és hasonlatosságának nyomait az ember leikéről végképpen letörölni nem lehet; nem, még a Sátánnak sem, legyen bár a neve és szolgája légió. Felhangzik, bizonnyal felcsendül a szent estén ártatlan gyermekek ajkán a karácsonyi ének s ez a kedves gyermekhang túlkiáltja a világ minden pokolgépének bömbölését. A karácsonyéji csillag felragyog a poklok éjszakájának sötétségében is, kisugárzik az emberiélek mélységeiből a soha meg nem oltható hit erejével, azon hit erejével, melynek minden lehetséges. Ezzel a hittel járuljunk a betlehemi bölcsőhöz, ha Isten kegyelméből felvirrad ránk a nagy ünnep, s ha a háborgó világnak

nem is, de lelkűnknek bizonyos lesz nyugodalma. Mert megtaláltuk az Isten országát önmagunkban.

Medgyasszay Vince.

Missziói munka a földművelő nép között.

Amikor a gyülekezetek missziói munkájáról beszélünk, akkor azokra a belmissziói munkákra kell gondolnunk, melyeket minden gyiilezetben, úgy városi, mint falusi gyülekezeteinkben és református népünk minden rétegénél, tehát a középosztálynál épenúgy, mint a munkás, iparos és kereskedő osztálynál, valamint földmívelő népünknél egyaránt végeznünk kell. A lelki élet területén ezek a megkülönböztetések elvileg nem helyesek, mivel a lelkeket nem lakóhely és nem is foglalkozás szerint kell értékelnünk, hanem aszerint, hogy milyen kapcsolatban vannak a lelkek főpásztorával, az Űr Jézus Krisztussal.

Az emberek hitét és lelki életét azonban sokszor befolyásolják és elszíntelenítik a külső életkörülmények, melyek között az emberi élet hosszabb vagy rövidebb idő alatt "lepereg. TE körülmények közül első helyen kell megemlítenünk a foglalkozást, mint ami legtöbbször teljesen rányomja a maga bélyegét az emberek vallásosságára, lelki életére és egész gondolkozásmódjára. Ezt a hatást pedig különösen megláthatjuk a földműveléssel foglalkozó emberek vallásos-' és hitéletében, akiknél a keresztyén vallásosságnak egy egészen tipikus formája alakult ki. Amikor már most a földmívelő ember lelkigondozására és a földmívelő nép között végzendő missziói munkákra gondolunk, akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy elsősorban ennek a tipikus vallásosságnak és a földmívelő emberek gondolkozásmódjának megfelelően kell ezt a munkát elvégeznünk, hogy közel férkőzve ezek lelki világához és gondolkozásához, úgy tudjuk végezni a munkánkat, hqgy magának Istennek helyes ismeretére és Jézus Krisztus igaz követésére el tudjuk segíteni őket. Ilyen értelemben már most beszélhetünk a különböző foglalkozású emberek között végzendő miszsziói munkáról és így különösképen szólhatunk a földmíves nép között végzendő missziói munkáról is. Legelső feladatunk az, hogy általános képet rajzoljunk magunk elé a földmívelő ember vallásos életéről és ennek jellemző vonásairól. Ezek alapján majd rá kell mutatnunk arra, hogy milyen területen van nagyobb szükség a missziói munkára és végül kikeresve a lehetőségeket, szeretném majd felmutatni azt, hogy milyen missziói munkát lehet és kell eredményesen végezni a földmívelő emberek között.

I. Érdekes visszagondolni az első emberpár bűnbeesésére, ami Istennel szemben való engedetlenségben állott. Ettől az engedetlenségtől kezdve az ember nem Isten utján, hanem a maga utján akar járni és mindenben arra törekszik, hogy független, önálló és autonom legyen. Ez ugyan még nem jelenti a teljes elszakadást