Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-01-28 / 4. szám
Ötvenegyedik évfolyam. 4. szám. Pápa, 1940 január 28. DDMNTDLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ______________________ ___ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.____________________________--------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ Kálvin a reformátor* Kálvin tehát úgy tekinti a Szentírást, mint egységes egészet, amely az Isten Lelkének ihletése és vezetése következtében különböző időkben és különböző egyének munkája nyomán állt elő. Az idő és egyének okozta különbözőségek azonban eltűnnek a Szentírás egysége mögött. Az egésznek a szerzője Isten, aki sem hazudni, sem csalni nem képes, úgy hogy mi nyugodtan rábízhatjuk magunkat a Szentírásra.* 17 Ez az egyik mód, amellyel Kálvin a Szentírás isteni tekintélyét megalapozza. Amennyire lehetetlen ebben az eljárásmódban a középkori inspiráció-theoria elemeit észre nem venni, éppen olyan elhibázott dolog magából ebből a tényből messze menő következtetéseket levonni s azt állítani, hogy Kálvin igetanában nem tudott felülemelkedni a középkori skolasztika színvonalán. Kálvin minden volt, csak nem szkolasztikus. Világosan mutatja ezt az a határozottság, arnelylyel hangsúlyozza, hogy a Szentírás isteni tekintélyét természetes bizonyítékokkal megalapozni nem lehet, balgán járnak el tehát azok, akik a hitetleneknek azt akarják bizonyítani, hogy a Szentírás Isten i^éje, mert ezt csak hit által lehet megismerni.18 Az ilyen természetes bizonyítékok helyett, amelyek az emberi erőtlenségnek csak másodrendű támaszai lehetnek, Kálvin a legfőbb bizonyítékra,, a Szentlélek belső bizonyságtételére hivatkozik: a Szentlélek bizonysága minden észszerű bizonyításnál nagyobb súlyú. Mert amint egyedül Isten tanuskodhatik önmagáról beszédében, úgy ez az ige sémi talál hitelre addig az ember szívében, mig a Szentlélek bensőbb bizonyságtétele meg nem pecsétli. Ugyanazon Szentléleknek kell tehát a mi szivünkbe is behatolnia, aki a próféták szája által beszélt, hogy meggyőzzön bennünket arról, hogy híven adták elő, amit Isten rájuk bízott.19 Itt tehát a Léleknek önmagában összefüggő munkájáról és hatásáról van szó: Isten ugyanazt a Lelket küldi alá, akinek erejével az igét adta, hogy így a Lélek mimikáját ez ige hathatós támogatásával véghez vigye.20 A Szentirásba vetett hit bizonyosságát tehát a Szentlélek bizonyságtétele teremti meg; maga az ige sem bizonyos előttünk, ha a Szentlélek bizonysága nem támogatja.21 Viszont akiket a Szentlélek belsőleg megtanított, azok teljesen megnyugosznak a Szentirásban s hogy a Szentirás airómorov azaz önmagában hite* Irta és a pápai theol. akadémia Tóth Ferenc körének reformációi ünnepélyén felolvasta Bakos Lajos balatonarácsi lelkipásztor. 17 Inst. IV. 8, 9. 18 Inst. I. 8, 13. 19 Inst. I. 1, 4. 20 Inst. I. 9, 3. 21 Inst. I. 9, 3. FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK les.22 Hasonló idézeteket bőséggel hozhatnánk fel az Institutióból, azt hisszük azonban, hogy a fentiek is elég világosan mutatják azt, hogy Kálvinnál a Szentírás nem elsősorban és nem csak az inspiráció-dogma által, hanem főleg a Szentlélek belső bizonyságtétele által nyert tekintélyt. Ha ez az erős bizonyosság, mely minden emberi ítélőképességnél erősebb és feljebbvaló, nincs meg bennünk, hiába támogatjuk a Szentírás tekintélyét érvekkel, hiába szilárdítjuk meg azt az egyház köztudatával, hiába erősítjük egyéb támaszokkal; ha nem ezen a jól megvetett alapon áll, mindig kétes marad.23 Az Institutional^ e szavai kétségep kívül bizonyítják, hogy Kálvin igetanának a súly-) pontja nem a verbális inspirációról, hanem a Szentlélek belső bizonyságtételéről szóló tanban keresendő. A Szentlélek volt az, aki bizonyságot tett az ő szívében arról, hogy a Szentírás az Istentől való. A Szentlélek bizonyságtétele pecsételte meg szívében az igazságot, hogy az Isten igaz s a Szentírás tanítása igazság. A Szentlélek pecsételte meg szívében az írás igazságát úgy» hogy ő abban az Isten szavát hallottja, s ez a tény az, ami az ő dogmatörténeti jelentőségének megértéséhez a kulcsot kezünkbe adja. Kálvin hitte% hogy az egész Szentírás inspirált; ezt hitték a korabeli theologusok is, katholikusok és protestánsok egyaránt. Kálvin vallotta^ hogy a Szentírást isteni tekintély illeti meg; ezt vallották a korabeli római katholikus theologusok is. A két hit között mégis nagy volt a különbség: Kálvin hitte a Szentírás isteni tekintélyét, mert abban magát az élő Istent hallotta beszélni, a korabeli katholikus theologusok pedig azért tulajdonítottak tekintélyt az írásnak, mert az egyház úgy parancsolta, — és ez az, ami ellen Kálvin a leghatározottabban állást foglalt. Ő a többi reformátoroknál is nagyobb jeréllyel vetette el azt a felfogást, amely szerint az egyházi tekintély a Szentírás igazságába vetett hitnek az alapja.24 Az egyház tekintélyével szakítva annak helyére a Szentírásnak önmagában hordozott benső értékét tette^ amit a Szentlélek belső bizonvságtétele pecsétel meg a szívben. így lett ő kizárólag az Ige theologusa. Ez természetesen egészen mást jelent, mint mikor valaki őt akár faji, akár konfesszionális elfogultságból egyszerűen a »reformáció epigonja«-ként kezeli. Sokkal inkább voll ő u reformáció nagy gondolkodója, aki a reformátori korszak turbulens szellemi áramlatait valamennyi reformátornál jobban és világosabban átgondolta s azokat a maguk egységében megragadta. Alig van egyetlen jelentős tantétel, amit Kálvin nem egészen önállóan dolgozott fel s nem egészen más 22 Inst. I. 7, 5. 28 Inst. I. 8, 1. 24 Inst. I. 7.
