Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1940-01-28 / 4. szám

18. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1940. módon adott elő, mint ahogyan ezt Luthernél, Me­­lanchthonnál, Zwinglinél ps másoknál látjuk. Nem a reformáció epigonja volt ő., hanem inkább a reformáció exponense, akiben legtisztábban nyilatkozott meg a reformáció lényege. Mint ilyen nem is léphetett fel min'djárt a reform,átori korszak kezdetén, hanem csak a végén. Ő volt az utolsó reformátor. Mint ilyen, éles és messzelátó tekintettel ő fogta fel először nagy kör­vonalaiban és zárt egységében az új vallásos világ1- inézetet s ő látta át annak összefüggését a világgal, az emberi élettel, a kultúrával és politikával. S itt tett ő különösen nagy szolgálatot a reformáció ügyének. Az ő rendszerező és egységbe foglaló munkája nélkül a reformáció öröksége már a XVI. században széthul­lott volna. Azon a nagy válságon, amely a XVI. szá­zad közepe tájain valósággal rászakadt a protestantiz­musra, a Kálvin szelleme és munkája segítette át a megújított egyházat. A reformációban felszínre hozott igazságokat ő emelte ki a dogmák és tantételek elszi­getelt, légüres világából s ő szabadította fel a ben­nük rejlő erőket azáltal, hogy belevitte őket a valói-« ságos életbe s hatóerejük számára érvényesülési sikot keresett és talált az élet minden egyes területén. így lett az általa kiépített rendszer valóságos sziklaszirt tégy ellenséges világ ellenséges áramlataival szent­ben s íjgjy épített ő jóelőre védőgátat az ellenreformá­ció hullámverései elé azzal, hogy a protestantizmus vi­lágot átalakító erőit egyszerűen belevitte a világba. Hogy ez a védőgát nem maradhatott meg az élet zúgó viharai között a maga eredeti alkatában, sőt a növekvő évek során egyre több változáson ment át, az nem a Kálvin János hűséges szolgálatán múlott. Ő sokszor a nyomorral határos szűk viszonyok között élve, minden percét kihasználó munkabeosztással a legkisebb lehetőségeket is felhasználta arra, hogy Js-1 tentől rendelt futását elvégezze. Volt olyan idő az éle­tében,. amikor két órája sem telt el úgy egyvégtében, hogy ne háborgatták volna, élt át olyan keserves napo­kat, amikor kedves könyveit kellett eladogatnia, hogy kielégíthesse valóban aszkétailag is minimális clet­­szükségeit, voltak olyan hónapjai, amikor mindenna­pos vendége volt a betegség, jöttek rá olyan pillana­tok., amikor emberi szemmel nézve mindent elveszí­teni látszott;- ez az Isten kegyelméből élő ember még­sem rendült még sohasem, sőt éppen azért, mert kegyelemből élt, az élet legsötétebb pillanataiban is imádkozó mozdulata volt, hogy lekapva fejéről kis fekete sapkáját, szinte átszellemült arccal rebegte: Soli Deo gloria. Ez az elv volt az ő nagy hitvallása s ez lett az ő életének és munkájának igazolása. Soha­sem akart más lenni, mint az Isten szolgája, ezért tudott eljutni a legnagyobb méltóságra: az Istennek 'lés az Űr Jézus Krisztusnak szolgája királyi méltó­ságára. Századok benőtte ismeretlen sirján pihenjen meg a hálás emlékezés és jegyezze fel in memóriám: Ügy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait,25 _________ (Vége). 25 I. Kor. 4: 1. — A Magvetőben olvassuk, hogy a jugoszláviai református új énekeskönyv énekeit mindenfelé lelke­sen tanulják. Az iskolás gyermekek minden istentisz­telet előtt új éneket mutatnak be a gyülekezetnek. Az új énekeskönyv bevezetése mindenütt templomi ün­nepély keretében történt. Egyházkerületünk közgyűlése. Feszült figyelem kísérte az ■ egyeztető bizottság munkálatának tárgyalását. Az e tárgyban hozott fonto­sabb határozatok a következők. Közgyűlés elrendelte, hogy az egyházkerületben (és a kilenc egyházmegyében 1946. évi január hó 1-re általános tisztújítást kell tartani. Amennyiben a barsi és komáromi egyházmegyék az 1942. évi december hó 31-ig lejáró 10 éves tisztviselői mandátumok ügyét általános tisztújítással óhajtják rendezni, az így meg­választott egyházmegyei tisztviselők megbízatásának időhatára az általános egyházkerületi tisztújításig, azaz 1946 január 1-ig tart. A közgyűlés az egyházkerületi lelkészi és világi tanácsbirák számát 14—14-re felemelik mégpedig úgy, hogy a 4—4 úi, állásra a barsi és komáromi egyház­megyékben az elnyomatás évtizedei alatt érdemeket szerzett lelkipásztorok és világiak jelöltessenek és választassanak meg. A jelölést a két egyházmegye el­nöksége végzi, a választás az egyházkerület minden presbitériumának szavazatával történik. A megválasz­tottak tisztsége az általános tisztújításig tart. Ez a lét­számemelés 1946 ián. 1-ig marad érvényben, amikor az egyházkerületi közgyűlés újra megállapíthatja a tanácsbirák számát. A barsi egyházmegye választott kerületi képvi­selőinek számát 2 lelkészi és 2 világi, a komáromi egyházmegyéét pedig 4 lelkészi és 4 világi képviselő­ben határozza meg. Felhívja a barsi és komáromi egy­házmegyék elnökségeit, hogy egyházkerületi képvise­lőiket az egyházmegyei közgyűlésekkel olv időben választassák meg, hogy azok a legközelebbi egyház­kerületi rendes közgyűlésre már behívhatok legyenek. Tudomásul vette közgyűlés, hogy a dunáninneni és dunántúli egyházkerületek elnökségei az egyetemes konvent felhívásába együttes beadványban az egye­temes konventnek a komáromi tanítóképző-intézet meg­szüntetését ajánlották igen nyomós indoftok alapján. Az Orsz. Ref. Lelkészi Nyugdíjintézetről szóló* s á visszatért egyházmegyékre még hatályba nem lépett IX. tc.-kel kapcsolatban közgyűlés épen ezen ok miatt intézkedéseket nem tehet; bár a visszatért országrészek lelkipásztorainak, lelkészeinek a lelkészi nyugdíjinté­zetbe való belépése, a bekapcsolás anyagi természetű nehéz kérdései, aaz ottani egyházközségeknek az egye­temes adóalappal, az országos közalappal való régi kapcsolatainak felújítása, a lelkészi és tanítói fizetés­kiegészítő államsegélyek, korpótlék és adősegélyügvek rendezése, az egyetemes konvent és a magyar állam­kormány együttes feladatát képezi, közgyűlés felír egyetemes konventre, annak elsőrendű szükségességét hangsúlyozva, hogy mindezek az egész vonalon egy­séges jogelvek szerint kezeltessenek. Az egyházkerületi és főiskolai adó a két haza­tért egyházmegyére egy összegben vettetik ki — egy­­egy lélekre 22 fillérben. — A Baldácsy-alapból a sze­gény egyházközségeknek juttatott segély, a közigaz­gatási és missziói segélyek összegének felosztására közgyűlés az eddigi arány és kulcs alkalmazását he­lyesnek tartja és a két visszatért egyházmegyére is életbelépteti. Felír közgyűlés az egyetemes konventre, járjon közbe a m. kir. kormánynál a közigazgatási állam­segélynek a visszacsatolt egyházközségek és vissza­tért lelkek arányszáma szerint felemelésére. Kimondotta közgyűlés, hogy a kerületi közgyülé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom