Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-09-22 / 38. szám
3 80. oldal DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP 1940. „Boldog, aki az Istent féli, És Őt szíve szerint tiszteli, És az Ő törvényeit szereti; Nagy lesz e földön nemzetsége, Öregbül a hívek serege, Mert az Úr megáldja és őrzi.“ (CXU. zsoltár 1. v.) A veszprémi egyházmegye közgyűlése. Folyó évi augusztus hó 27-én délelőtt voltak a különböző bizottsági gyűlések, míg a délután tartott előértekezleje í a tárgysorozat azon pontjait beszéltük meg, amelyek egyik bizottság tárgyalásában rém szerepeltek. A rendes évi közgyűlést augusztus 28-án délelőtt tartottuk. Reggd 8 órakor istentiszteletre gyűltek egybe a közgyűlés tagjai a veszprémi református templomban. Istennek szent igéjét Hajda Gyula vilonyai lelkipásztor hirdette J ín. 11:28/b- alapján. Istentisztelet után mindjárt megkezdődött a közgyűlés. Szűcs József esperes bibliaolvasása és buzgó imádsága után Csajághy Károly, a veszprémi kir. törvényszék elnöke, mint egyházmegyei gondnok nagyszabású beszéddel nyitotta meg gyűlésünket. Az emlékezés és emlékeztetés alkalmai, melyeket szemhatárunk elé hozott, egyfelől az öröm rózsáit nyitották ki arcunkon, másfelől gyászba öltöztették lelkünket. Az az Istenbe vetett e ős hittől táplált reménysége egyházmegyei gondnokunknak, hogy nemsokára színről-.Tz'n e megláthatjuk kincses Kolozsvár városában Hunyadi Mátyásnak, a dicső nagy királynak szülőházát, immár valóra vált. Egyébként is ez évben az igazságos király születésének 500. és halálának 450- évfordulója. Az első dátum nemzeti felemelkedésünket, a második nemzeti hanyatlásunkat liozta. Fiatal Mátyás királyunk már uralma kezdő éveiben is hatalmas eréllyel szabadította fel magát azok alól a korlátok alól, melyeket mindig a nemzet javára néző működése elé a rendiség eme't és letörte az ellenséges érzésű főnemeseket. Független központi kormányzást és önálló hadsereget teremtett. Megvetette a közigazgatástól elválasztott hivatásos bíráskodás alapját. A török ellen úgy védekezett, hogy nyugat felé folytatott hódító politikát, hogy így teremtsen a f-eltornyosuló török veszedelem ellen egy, belső rendiében biztosított. ellenállókéDes közéoeurÓDai .birodalmat. Ő volt korának legnagyobb műveltségű magyarja, óriássá nőtt a nép lelkében, mert törődött a nép bajaival és volt érzéke a szociális igazságtalanságok meglátására. A jobbágyság számára biztosította a szabad költözködési jogot, szerette fajtáját és a nagy népi tömeg élvezte is királyi hatalma védelmét. Ezért él az iránta hálás magyar nép lelkében és fog élni ezután is az igazságos Mátyás király emléke. Szárnyaló szavakkal emlékezett vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó urunk Őfőméltóságának húsz éves országosáról, ami alatt a büszke öröm ragyogása tette fényessé tekintetünket. Kegyelettel idézte egyházmegyénk szülöttének Sörös Béla felvidéki püspöknek emlékét, aki a losonci református theologiai in ézet megte emlősével s arra a saját vagyonának és az irdatlan kiizködésben fogyatkozó életerejének feláldozásával arról gondoskodott, hogy a lelkipásztori építő szolgálat folytonossága megszakítást ne szenvedjen. Meg nem alkuvó, veszélyektől meg nem riadó lelki vezér volt, akinek a losonci temetőben felhantolt sírjára egyházmegyénk is leteszi a róla való szerel eltelj es és hálás emlékezésnek el nem hervadó virágait. Megindító szavakkal emlékezett meg gondnokunk dr. Darányi Kálmán elhunytéról. Dr. Darányi Kálmán múlandó életének alkotásaiban nénét úgy tudta képviselni, vágyaiban, szükségleteiben úgy tudta megtestesíteni, hogy azok eredményei gyarapodást, haladást jelentneek a nemzet örökkéva’ó életében. Hű magyar volt, halk tónusu magyaroknak abból a fajtájából való, akiknek a lelke egyszerű és áttetsző, mint a hegyi forrás kristálytiszta vize. De hitvalló, áldozatos és hű fia volt ő református egyházunknak is. A dunántúliakkal különösen bensőséges volt a kapcsolata. Egyházkerületünk féltett kincsének, a pápai főiskolának volt felejthetetlen világi gondnoka. A nemzet gyásza mellett ott van szeretett egyházának gyásza is s mi dunántúliak különösen áldjuk az istent, hogy őt nekünk is adta s drága életének emlékezetét az életünkben ható erővé vált példaadása által mindig ébren tartott hálával és kegyelettel Őrizzük mej és zárjuk a szívünkbe. És ha az előbbi két kegyeletes emlékezés szivünkig hatott, könnyekre indított a dr. Csikesz Sándorról való emlékezés. Sokunknak baráti szíve borult gyászba az ő elhunytával. A most élők közül senki sem tett többet református egyházunknak megerősítése érdekében, mint ő. Mindnyájunknak szívéből szólt hát gondnokunknak ékes szava: »Dr. Csikesz Sándor élete Istentől megáldott élet, — példamutató, hűséges, munkás, alkotó és gyümölcsöző élet volt s mikor ez élet nekünk ajándékozásáért a jóságos Isten előtt hálaadással hajtjuk meg térdünk és fejünk: munkás életének drága emlékezetét szívünkben a hála, a tiszte et és szeretet igaz érzelmeivel vonjuk körül.« (Folyt, köv.) Kovács Lajos. A református egyház elemi iskolai tankönyvei és énekeskönyve ügyéi tárgyalta egyik hetilap nemrég megjelent számának a konventi jegyzőkönyvet vizsgáló cikke. Az író elsősorban a konventi jegyzőkönyv nagy terjedelmét kifogásolja, pedig ha a konvent nem tenné közzé a jegyzőkönyv egész anyagát (ami bizonnyára jelentős költségkiméléssel járna), méltán lehetne kifogásolni, hogy nem nyílik alkalom a nyilvános bírálatra. Például ez a kritikus cikk sem készülhetett volna el. Félreértések kikerülése végett: a nagyterjedelműnek talált jegyzőkönyvet nem az a nyomdavállalat készíti, amely az énekeskönyvet és a tankönyveket és amelynek érdekei megvédésében buzgólkodónak találja a cikkíró a konventi tankönyvbizottságot. Mindenki tudja, hogy a tankönyvek és az énekeskönyv ára, sokszor minősége ellen is sok panasz van. A konventi bizottságok e panaszokat mindig megvizsgálják és hozzáértőkkel megvizsgáltatják. Annyi bizonyos, hogy a tankönyvek sem nem rosszabb kiállításúak, sem nem kisebbek, sem nem drágábbak, mint más tankönyvkiadók könyvei, amelyek pedig talán nagyobb körben kötelezők. Az általánosságban elrendelt 10 százalékos ármérséklés nem azért történt, mintha a bizottság az árakat túlságos hasznothajtónak találhatta volna, hanem azért, mert azokat még a legkisebb haszon mellett is terhesnek találta az általános szegénység miatt. Tovább azonban annál kevésbbé lehetett menni, mert mind a nyomdai anyagárak, mind a munkabérek köztudomás szerint emelkednek, azt pedig a nem nyerész
