Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-09-22 / 38. szám
Ötvenegyedik évfolyam. 38. szám. Pápa, 1940 szeptember 22. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A veszprémi református népfőiskola.* Veszprémi áldozó gyülekezetünk nemcsak külső arculatján láttatja az ujraépülésnek örvendetes jeleit, hanem belső élete fejlődésének s a lelkiekben való növekedésének is nagyon komoly tanúbizonyságát adta akkor, amikor a múlt esztendőben lelkipásztorának kezdeményező javaslatára az egyházi épületek szomszédságában megvásárolt telkét és azon épült házát a felügyelete alatt és irányítása mellett szervezendő népfőiskola céljaira felajánlotta, mert felismerte ennek az intézménynek nemzeti és egyházi életünkben való fontosságát és megérezte a felelősséget, melyet magyar fajtánk, falusi testvéreink, falusi ifjúságunk teljesebb és igazabb lelki életéért, népi értékeink megmentéséért és a jövendő szolgálatába állításáért mindnyájunknak érezni kell. A veszprémi egyháznak ez az eredményeiben nemzeti és egyházi életünkre való kihatásaiban ma még eléggé nem is értékelhető kezdeményező gondolata, melyet a mai élet parancsa hivott elő, — legfelsőbb kormányzó testületünk: az egyetemes konvent előtt, de a mi nagy egyháztársadalmi szervezeteink: az Országos Református Lelkészegyesület és az Országos Presbiteri Szövetség múlt évi ceglédi seregszemléin s egyházkerületünk múlt őszi lelkészértekezletén is a legnagyobb megértésre és helyeslésre talált. Azóta a gondolat életté és valósággá vált annak a rendkívüli kitartással teljesített áldozatos munkának eredményeképen, melyet Isten akaratából a mi erős hitű veszprémi lelkipásztor testvérünk nagy hűséggel végzett, sőt a folyó évi január hó 7-én megnyílt népfőiskola első tanfolyamát a folyó évi március hó 17-én tartott záró ünnepélyen egyetemes konventünknek, a kultusz- és földművelésügyi minisztériumoknak kiküldöttjei, Veszprém vármegye főispánja, a kir. tanfelügyelő, az állami tanintézetek igazgatói, tanárok és tanítók s fővárosi sajtó képviselői és nagy közönség jelenlétében be is fejezte, mint erről a népfőiskola rövid történetét is felölelő s minden egyházközségünk vezetősége részére megküldött 1939/1940. évi értesítő tüzetesen beszámol. Aki jelen volt a záró ünnepélyen, vagy aki ezt a beszámolót és a növendékek bizonyságtevéseit olvassa, az nem térhet ki annak megállapítása elől, hogy itt valóban szükséges és a jövőre nézve egyházi és nemzeti szempontból is Ígéretes és eredményes munka folyt és folyik. Legyünk hát egy kissé büszkék erre a mi egyházmegyénkből elindult kezdeményezésre s örvendezzünk mi is népfőiskolánk sikere felett, s fogadjuk ezt a népfőiskolát az egyéni áldozat vállalásában is megnyilvá* Részlet Csajághy Károly egyházmegyei 'gondnok gyűlést megnyitó beszédéből. nuló meleg szeretetünkbe, hiszen a mi mindenkori jövőnk reménysége, a mi magyar földmíves népünk egészséges törzsén kihajtott s nemes gyümölcsözést ígérő új ágaknak, a mi értékesebb földmíves ifjainknak művelésével, hívövé és áldozatossá formálásával a jövőnek épít, a jövő számára dolgozik egyházi és nemzeti vonatkozásban egyaránt. Most, amikor a rohanó időben a történelem dübörgő lépésekkel, szinte századokkal lép előre s amikor a háború újra égő immenzus tüzében nem annyira népek, hanem rendszerek vívják élet-halál harcukat, — s amikor a kivérzett és élettelen társadalmi és gazdasági rendszerek helyébe új meglátásokon alapuló rend van kibontakozóban s a láthatáron új világok képe tárul a láthatóvá vált szemek elé: — az örök magyar hivatás új feladatok elé állít magyar egyéneket és intézményeket is. Ebben a feladatkörben azt a nemzedéket, mely ezeket az új feladatokat lesz hivatva megoldani, ezek meglátására el kell vezérelni s iá kell nevelni arra, hogy csak a tudásában meggazdagodott, hitében erős, hazája, egyháza, faluja, családja és fajtája közösségei iránti kötelességeit tisztán látó, azoknak minden akadály legyőzésével való teljesítésére kész s példájával ezekben a közösségekben hatni akaró és hatni tudó új nemzedék áldozatvállalásából, elmélyült hitéből, önmagára rászabott és példája nyomán a velük sok érdekszállal összekapcsolt sorstársaikra is átragadó fegyelem ismereten keresztül nyílik meg e közösségek és a bennük élő egyének boldogulásának igazi tartós biztosságot nyújtó útja s kél fel teljes fényében a mi reménységünknek, a mi útjára indult magyar igazságunknak fénylő napja is ! Ha ezt a nevelést, ezt az idők parancsa szülte új nemzeti lélekátformálást nem más népek tüzéből, de a magyar lélek mélyén parázsló magyar tüzekböl gyújtva s a számára kijelölt minden munkatéren hűen sáfárkodva az egyház végzi el, — az az egyház evangéliumi és nemzeti hivatásának magaslatán áll. Azt az egyházat ez az így toborzott sereg mint szerető édesanyját ismeri fel és boldogan siet annak melengető ölébe s azt gyermeki szeretettel veszi körül és védi meg akkor is, ha megpróbáltatások keresztjének hordozására hívná el Ura és Királya: az örökkévaló Isten s ez áldott munka nyomán akkor is és mindig felragyog és fénylik előtte a Zsoltárok könyvéből az Ige: „Te magad vagy az én királyom óh Isten! . . . Általad verjük le szorongatóinkat, a Te neveddel tapodjuk le támadóinkat. Mert nem az ivemben bízom és kardom nem védelmez meg engem. Hanem Te szabadítasz meg minket szorongatóinktól és gyűlölőinket Te szégyeníted meg,“ (Zsolt. 44 : 5—8 ) és a beteljesedés hitével megzendül rá az Igével felvértezett sereg: az élő gyülekezet ajkán a zsoltáros ének:
