Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-09-08 / 36. szám
170. oldal. DUNÁNTüLI protestáns lap 1940. tetben és dicsőségesen folytatták azt akkor is, amikor az állami gondolkozás, a brutális erőszak ezt az a'kötő, építő, bizonyságtevő, de hallgatni, tűrni és várni is tudó és bizakodó lelket el akarta végleg némítani. Az impériumváltozáskor az elemi iskolákon kívül 14 református, 12 katolikus és 2 unitárius középiskola és egy egyetem árasztotta fényét, nevelte és ápolta az erdélyi lelket. Bár ezek közül többnek kapuit ^bezárták, de sok nehézség és kegyetlen erőszak dacára is megtartotta és mint valami drága kincset plében hozza az erdélyi magyarság egyház- és fajszeretete a régi magyar református egyházi élet szemefényét: a kolozsvári teológiai fakultást, a kolozsvári és marosvásárhelyi főgimnáziumokat, a zilahi Wesselényi "kollégiumot, a sepsiszentgyörgyi Székely-Mikó kollégiumot, a kolozsvári, a marosvásárhelyi és sepsiszentgyörgyi leánygimnáziumokat, a székelyudvarhelyi kollégium tanítónőképző intézetét; a Királyhágó melléki egyházkerületből a nagyváradi nőnevelő-intézet leánygimnáziumát és tanítónőképző intézetét, a szatmári főgimnáziumot, felsőkereskedelmi iskolát és leánygimnáziumot. Visszamaradt azonban a magyar, református kollégiumok egyik kitűnősége: a nagyenyedi Bethlenkolíégium főgimnáziumával és tanítóképző-intézetével, ez az áldott csodakaptár, mely századokon át rajokban eregette a magyar nemzeti művelődés vezérmunkásait. Érezzük, hogy enélkül a kollégium nélkül hiányos és csonka intézményeink gyönyörű sora, de Isten előttünk sokszor érthetetlen. utai bölcseségének, gondviselésének és kegyelmének megnyilatkozását látjuk abban, hogy — ha nem jöhetett vissza egész Erdély — ennek az ősi, kedves kollégiumnak ott kellett maradni, hogy ápolja, erősítse az erdélyi lelket abban a félmilliónyi magyarságban, melynek továbbra is ita’.a könny, a kenyere keserű sóhaj. De hjsszük, hogy számukra is üt majd a szabadulás órája, a bölcs és jóságos Isten akarata szerint, mert mi valljuk, hogy dúl minden emberi rendelkezésen, Isten akarata teremti a nagy tényeket és világtörténeti fordulatokat. Mi emberek, még a legkiválóbbak is, csak eszközei vagyunk. Boldog, aki használható, engedelmes szerszáma lehet. Most, midőn* a magyarság itt áll az örömteli valóság előtt, kétségtelen előttünk, hogy a megnagyobbodott haza megnagyobbodott kötelességeket vár tőlünk. Ezek vállalása és teljesítése ennek a nemzedéknek feladata. Mélyebb, igazibb, frázismentes hazafiságot, nem szavakban, hanem tettekben megbizonyosodó testvériséget, valóságos belső békességet, emberségesebb, krisztusibb társadalmi rendet és egészségesebb vagyonelosztódást, minden jóravaló magyar embert és hűséges állampolgárt megillető, tisztességes életet kell teremteni a megnagyobbodott Magyarországon. Ezt a munkát akarja, vállalja és teljesíteni fogja a múlt hibáin okuló, a történelem tanításait megértő, az erdélyi lélekkel meggazdagodott keresztyén magyarság, az evangéliomtól áthatott örök magyar lélek. ' Győry Elemér. ORPSz nagygyűlés Komáromban. Aki augusztus 25-én, vasárnap a kgmáromi utcán járt a reggeli órákban, feltűnt neki a sok, fekete ruhás, komolyarcú, falusi ember. Kimért lépésekkel járták az utcákat és mind egy cél felé tartottak, a reform mátus templomba igyekeztek sűrű, tömött sorokban a magyar falvak református presbiterei, egyházi életünk biztos tartóoszlopai, a legmegbízhatóbb magyar államalkotó elem. Jöttek meghallgatni református egyházi életünk kiválóságainak ajkáról: mit kíván tőlük ezekben az időkben az Isten? Mit jelent ma magyar, református presbiternek lenni? Dacára a 'bizonvta’an utazási viszonyoknak, az ország legkülönbözőbb részeiből oly sokan jöttek, hogy a hatalmas komáromi templomot zsúfolásig megtöltötték. Mikor végig néztünk sűrű tömegükön, Isten iránti mélységes hálával telt meg a szívünk, bennük biztatást adott nékünk arról, hogy református egyházi életünk gerince a falusi földmíves nép, melyre minden körülmények közt számítani lehet. Az istenitiszteletet Ravasz László püspök végezte, alapígéje: Ézsaiás 60. részének 1—3. verse volt. Beszélt Isten szép hajnaláról. Abból indult ki, hogy e 'három közül: hajnal, dél és alkonyat, a legszebb (mégis a hajnal. Ez teszi az emberre a legnagyobb benyomást. Felvetette azután a kérdést: nii lenne, ha nem jönne fel a nap? Ha nem lenne templom, ha nem lenne Ige, ha nem lenne anyaszentegyház? Ejgy hely, ahol Isten megmondja magáról, hogy ki Ő, egy társaság, ahol az Ige és a Szentlélek által kijelentetett az a titok, hogy drága áron vétettünk meg, egy hely, ahol a Szentlélek állandóan dolgozik, mi lenne az életünk Krisztus nélkül, Ige és Evangéliom nélkül? Áldjuk az yjrök kegyelmet, aki eleveelvégzése szerint anyaszentegyházat gyűjtött össze és ezen az Ődicsőségének csodálatos hajnalát megmutatta. Eljött a hajnal. Ezután felvetette a kérdést: ez a világosság meglátszik-e bennünk? Hogyan lehet valaki az anyaszentegyház élő tagja? Ha saját magán megtapasztalta, hogy a sötétségből a világosságra jöttem, Krisztus nélkül voltam és a Krisztushoz tértem, Benne megújultam. Ezért a parancs: kelj fel! Református egyház minden papja: kelj fel! Húszezer magyar ref. presbiter: kelj fel! Kétmillió magyar református: kelj fel! Református intelligencia, református nép: kelj fel! Alázd meg magad a Krisztus előtt és világosodjál. Meglátszik-e rajtunk, hogy a Krisztuséi vajgyunk? Hogyha életünket figyelik, látszik-e a krisztusi elem: a szeretet, megbocsátás, áldozat, tisztaság, irgalom, bűnbánat? Magyar református presbiternek lenni: példaadónak lenni, Krisztusról bizonyságtévőnek lenni. Azzal az illusztrációval fejezte be prédikációját, hogy a flamandoknál Szokás az esti istentiszteletre mindenkinek elvinni a lámpását. Az előcsarnokban meggyujtják és maguk elé teszik. Tele van a templom, mindenki a helyén ül, előtte ég a lámpása. Világosság tölti be a templomot. Húszezer magyar ref. presbiter tedd meg ezt! Mindenki a helyén áll, ég a lámpása, világít az élete! Hajnal derül a sötét éjszakában, magyar nemzetünkre, református egyházunkra, jeléül, hogy az örökkévaló hajnal felfámadft! A .prédikáció után a nagygyűlést Balogh Jenő, az ORPSz. világi elnöke nyitotta meg, az egyház szociális feladatairól szólt az egybegvült presbitereknek. A magyar református presbiter az elmúlt és. a következő 400 esztendőben címen dr. Révész Imre püspök tartott előadást. Szólt arról, hogy a magyar református egyházban még csak száz esztendeje annak, hogy a presbiter nevet általánosan használják. Erdélyben még később honosodott meg a presbiter elnevezés. És mégis hosszú századokon át voltak presbiterek és presbitériumok, csak nem hívták őket annak. A magyar nagyurak voltak az első presbiterek, akiknek önzetlen áldozatából készült a Biblia fordítása és a zsoltárok kiadása. Ilyen presbiterek vgltak a magyar közneme-
