Dunántúli Protestáns Lap, 1940 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1940-08-11 / 32. szám
1940. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 149. oldal. A másik nézet az volt, hogy a líceum alsó tagozatát, tehát a polgári iskolát kellene leánygimnáziummá átszerveznünk. Erre vonatkozólag főiskolai igazgatótanácsunk f. évi január hó 10-én tartott üléséből egy bizottságot küldött ki, azzal a megbízással, hogy tegyen javaslatot ebben a kérdésben. A bizottság javaslata ügy szól, hogy a nőnevelő-int'zet polgári iskolájának megszüntetését és helyette négyosztályú algimnázium létesítését nem ajánlja. Kívánatosnak tartia azonban, hogy az elnökség kísérje ezt a kérdést figyelemmel, és mikor keresztiilvihetőnek ítéli, hozza a kérdést új a napirendre. Ez a bizottság javaslata, melyet főiskolai igazgató-t;anácsunk őszi ülése elé fogunk terjeszteni. Közben azonban érdeklődtem a kérdés iránt a kultuszkormánynál, ahonnét azt a felvilágosítást kaptam, hogy a pápai polgári iskolának, mint a líceum alsó tagozatának, leánygimnáziummá való átszervezéséhez nem állna módjában hozzájárulni. Polgári iskolára még leánygimnázium mellett is szükség van, mert más társadalmi réteg gyermekei népesítik be a leánygimnáziumot és mások a polgári iskolát. De kérdem: megbírnánk-e mi nőnevelőnkben két iskolát, egy leánygimnáziumot és egy polgári iskolát? A kérdésben benn van a felelet is. Nincs más hátra, mint hogy öleljük át gondoskodó szeretetünkkel és féltő vigyázásunkkal ezt a rpeglevő iskolát: polgári leányiskolánkat és líceumunkat, és már most készüljünk hozzá tanítónőképző akadémiánk felállításához, hogy mikor eljön az ideje, semmi akadálya ne legyen a megnyitásának! Nagyon kérem egyházkerületünk minden lelkészét, tanítóját és hivatalosát. hogy ne járjunk külön utakon, ne forgácsoljuk szét erőnket különböző elméletekkel és okoskodásokkal, hanem fogjunk össze intézeteink szeretetében és támogatásában. Ne azon tépelődjünk, hogy milyen jó volna, ha ez volna, vagy ha fiz volna, hanem szeressük és támogassuk minden erőnkkel azt, ami van. Mutassuk meg mi is már egyszer, hogy nem a széthúzásban és a külön utakon való járásban vagyunk nagyok, hanem a testvéri összefogásban és egyetakarásban! Ha ezt meg tudjuk mutatni, akkor lesz dicső iövendőie pápai főiskolánknak és vele egyházkerületünknek. Meit a nyáj nem lesz szétszórt nyáj, a juhok nem idegen mezőkön legelésznek és nem tévednek el az erre-arra való kóborlásban, hanem együtt lesznek ama Jó Pásztor pásztorálása alatt, kinek a kezéből senki se ragadhatja ki őket. És lesz virulása a mi drága egyházunknak, aminő még soha sem volt. Egy kedves ének szavaival végzem kérésemet: , „Ne legyen köztünk semmi érzés. Csupán csak egy : a szeretet!“ r Ólé Sándor. Előkészület az ifjúsági munkára. Nyári időszakban a belmissziói munka általában veszít mélységéből. A dolog természetéből folyik, hogy az ifjúsági munka sem kivétel ez alól. Falun az aratás és cséplés, városban a nyaralás és xveekendezés vonják el az ifjúságot az összejövetelekről, sőt sokszor a templomból is. De bármilyen mozdulatlanság legyen is a vallásos életben ebben az időszakban, a vezetőknek már most kell gondolniok a közeledő őszre és télre, amikor ismét teljes erővel fordulhatnak a bemissziói s ennek keretében az ifjúsági munka felé. Egyházi életünknek egyik legsúlyosabb problémája az ifjúság kérdése. A jövendő szempontjából sorsdöntő, hogy Isten és egyházunk ügyének meg tudjuk-e nyerni s tartani a felnövekvő ifjúságot? A történelmi idő, melyben élünk, nem valószínű, hogy sok haladékot adjon a gondolkodásra, a kísérletezésre. Máról holnapra könnyen juthatunk olyan helyzetbe, hogy egyházunk szerkezetének gerincét iszonyúan megropogtatják az előre nem is sejtett kegyetlen tények. Mivel egyházunk jelen körülmények között inkább tradicionális, mint hitvalló egyház, ezért elképzelhetjük,. hogy milyen sorritkítást csinálna egy új rendszer, amely a régi tradíciókat kiszorítaná az életből és esetleg vallásellenes eszmékkel töltené el a levegőt. Azok a közömbösök, akik egyházunkhoz tartoznak, megfizetik az adót is, sőt sokszor áldozatot is hoznak templom és iskolaépítésnél stbv de templomba nem járnak éven át, bibliát nem olvasnak, talán még kezükben sem volt, lelki életet nem élnék, milyen könnyen leszakadnak az egyházunk testéről, amint a tradíció kötelékei lazulnak, vagy egészen feloldódnak! ' Egyházi életünk gyakorlati síkjában célul kell tekintenünk azt, hogy tradicionális tagjaink hitvalló tagokká és így az egyház hit valló egyházzá váljon. Nekünk vezetőknek minden utat meg kell keresnünk, hogy ezt előmozdítsuk. Az idősebb nemzedék nehezen változik meg. A merevségbe rögződött embert nehéz felkelteni és futásra ösztönözni. De ott az ifjúság! Forduljunk teljes figyelemmel az ifjúság felé! Nem jelenti ez azt, hogy most már szűnjön meg minden belmisszió az idősebb nemzedék között, vagy elhanyagoljuk bármi tekintetben is őket, mint perdita massat. De jelenti azt, hogy az ifjúsággal többet kell törődnünk, mint ahogy eddig tettük! A gyülekezet ifjúságáért latba kell vetnünk minden erőnket, minden hitünket, minden szeretetünket és minden munkánkat. Ha munkánk eredménytelennek látszik az első évben, meg kell kétszereznünk erőfeszítésünket a másodikban, vagy harmadikban, vagy tizedikben. Ahányszor összeomlik, annyiszor újra kezdjük mindaddig, amíg az Isten erőt és kegyelmi időt ad hozzá! Szükséges, hogy mindazok, akik az ifjúsággal foglalkoznak, mint lelkészek, tanítók, vggy egyéb hivatalosak és hivatást érzők, az ifjúsággal szakszerűen foglalkozhassanak. Úgy az elvi, mint a gyakorlati kérdésekkel ismerősök legyenek. Ugyanis a módszer is fontos. Sok jóravalő próbálkozás eredménytelen azért maradt, mert a lege’emibb módszerismeret is hiányzott. A szükséges elvi és gyakorlati kérdések megismertetése lesz célja annak az összejövetelnek, amelyet Isten segítségével augusztus hó 26—29. napjain Pápán akarunk tartani. Szükséges, hogy ezen minden egyházmegyei ifjúsági megbízott és körzetgazda résztvegyen. De nagyon kívánatos, hogy lelkipásztorok közül is minél többen jelenjenek meg rajta, mert hiszen nagy horderejű dologról van szó, és ezt esetleg pár éven belül nem is tudjuk megismételni. A theológus ifjúság és segédlelkészi kar, mint az ifjúsági munkához közelállók, szintén lehetőleg teljes számban vegyenek rajta részt. Az egyházkerület minden egyházközségében rendszeresek és módszeresen meg kell indítani az ifjúsági munkát. Ehhez az induláshoz akar segítséget nyújtani a fenti tanfolyam lelkészeknek, tanítóknak és minden, az ifjúsági munka iránt érdeklődő vezetőknek, hogy a munka el ne akadjon! Készüljünk erre a találkozóra Istenbe vetett hittel már most és az ORLE gyűlés után minél nagyobb számban jöjjünk össze Pápán. A részletes programmot rövid idő múlva szintén közzétesszük. Kálóz. Szabó Dezső.
