Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)

1939-04-23 / 17. szám

86. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1939. tett jelentést. Közölte, hogy csak a dunamelléki egy­házkerületben 268 vasárnapi iskola dolgozik, a lelkészt kar pedig mindent elkövet a hitélet elmélyítésére. Szó­lott a szeretetszövetség fejlődéséről, a női tábor szer­vezéséről, a sárospataki főiskola falu-szemináriumá­ról és a Soli Deo Glória-szövetség munkájáról is. A konvent foglalkozott azzal a kéréssel, hogy a dunántúli telepítéseknél és a kishaszonbérletek kiosztá­sánál hívják fel a kormány figyelmét a dunántúli egy­házkerület által gyűjtött adatokra, s el is határozták, hogy közbenjárnak az illetékeseknél ebben az ügyben éppúgy, mint ahogy felhívják a belügyminiszter figyel­mét a falvakat felkereső állítólagos színészek és artis­ták fokozottabb ellenőrzésére isv mert ezek legtöbbször károsan befolyásolják a fiatalság nemzeti és erkölcsi felfogását. Tárgyalták még a missziós bizottság munkatervét, foglalkoztak a lelkészi nyugdíjintézet ügyeivel, s ennél a pontnál felszólaltak Ravasz László, Farkas István és Révész Imre püspökök is. Csütörtökön a tanügyi kérdések tárgyalásának bevezetésként elparentálták Makláry Károlyt és Bo­dor Lajost és új népiskolai, illetőleg könyvtári szak­előadóvá Kiss Gyula ceglédi igazgatót és Péterffv László dr. debreceni igazgatót választották. Barthos Indár előadásában kimondotta a konvent, hogy szabá­lyozni fogják a tanítók minősítését, s egyben az el­nökség felkérte a püspököket, hogy a mezőgazdasági középiskolák szervezésére ösztönözzék a vagyonosabb egyházközségeket. Kiss Gyula népiskolai beszámoló­jának ismertetése mellett a konventi határozat fel­hívja az egyházkerületeket az iskolák túlzsúfoltságá­nak megszüntetésére és hangsúlyozza, hogy az egy­házkerületeknek a nemzeti nevelés elvi és gyakorlati tisztázásának érdekében a tanítók számára előadáso­kat szükséges rendezniük. Komoly aggodalmat okoz az iskolafenntartási költségek súlya alatt roskadozó egyházközségek állapota, amely sürgős segítség nél­kül a teljes összeomláshoz vezet és ennek következ­tében az egyház nem tudja betölteni a népiskolák fenntartásával a valláserkölcsi és hazafias fhevelés feladatát. Ennek érdekében felhívják a vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter figyelmét az egyházközségek tarthatatlan anyagi helyzetére, amely főként onnan ered, hogy a községi iskolai hozzájárulásokat a költ­ségvetésekből indokolatlanul törlik, a nyugdíj járulék­terheket pedig aránytalanul felemelték. Kéri a konvent, hogy a jövőben több református tanító léphessen elő a VII. fizetési osztályba, továbbá a tanítói nyugdíj járulékokból eredő hátralékok fize­tésére az erre képtelen iskolafenntartó egyházakat ne kényszerítsék. Az iskolafenntartók által alkalmazot­taik részére a törvényben meghatározott tűzharcos hadi pótdíj megadása pedig erkölcsi kötelesség. Hang­súlyozza a konventi határozat, hogy nemzeti és misz­­sziói szempontból a theologiai főiskoláknak töreked­niük kell valamely hazai szláv nyelv és a román nyelv tanítására, valamint a mezőgazdaságtan beillesztésére. A Felvidék magyarlakta részeinek felszabadulá­sával kapcsolatban a konventi határozat megállapítja, hogy Magyarországnak eredetileg 2086 református gyülekezetéből Trianon 1078 gyülekezetét és 966.000 lelket szakított el. Ennek alig negyedrésze került most vissza. Gondoskodás történik arról, hogy a Felvidék theologusai mihamarabb beilleszkedhessenek az anyaország tanítási rendszerébe. Benedek Zsolt, Péter Zoltán, Papp Ferenc fel­szólalása után a református középiskolai igazgatók minősítését illetően akként rendelkeztek, hogy a kö­zépiskolai felügyelő javaslata alapján az egyházke­rület püspöke minősítsen. Ezután Hetessy Kálmán dr. kecskeméti lelkész a konventi bíróság új tagja­ként esküt tett. A vasárnapi munkaszünet kérdésében a konventi határozat azt javasolja, hogy »vasárnapi szövetség« alakuljon, amely azután országos mozga­lommal a vasárnap bibliai komolyságú megünneplé­sét törvényes úton biztosítaná. Boér Elek dr. beje­­jelentette a presbiteri világszövetség szeptemberre tervezett budapesti konferenciájának elhalasztását, majd Révész Imre püspök és Balogh Jenő világi el­nök köszönő szavaival és Farkas István püspök imá­jával véget ért az egyetemes konvent idei ülése. A Magyar Értesítő nyomán. <*@®®®@®@@®®®®®®@®®®®®®®®®®®®®®@®®s®@®@® ® ® 1 VEGYESEK 1 ® ® ®®®®®®@®®®S®©®®®®®®®®®®®®®®®®®®®©®®@®®® — Dr. Darányi Kálmán, a képviselőház elnöke, főiskolánk világi gondnoka, a Bethlen Gábor Szövetség lakomáján a Bethlen Gábor-serleggel kezében nagy­hatású beszédet mondott: Ha a történelem könyvét la­pozva, csak a dicsőség és nagyság lapjaiba merülünk, — kezdte általános figyelemtől kísérve, — kellemes bódulat és aranyos köd száll meg, míg a kemény meg­próbáltatások ideje és kora biztonságérzetünket, fenn­­maradásunba, jövőnkbe vetett hitünket célozza. Ilyen korszak, ilyen tanulságokat magábanrejtő kor volt a Bethlen Gáboré is. Mikor ginmázista gyerekként először láttam közismert, talán kissé kesernyés, komor képét, zord idők lehellete csapott meg, mikor pedig a király­választó besztercebányai országgyűlés fennmaradt épü­lete előtt mentem el, mindig az volt az érzésem, hogy ez a Magyarországról Erdélybe került famíliából szár­mazó s a Felvidéken országgyűlést tartó fejedelem az egyetemes magyar nemzeti gondolat reprezentása volt. Ez az érzés még erősebben él bennem most, amikor csonka országunk fővárosában azokra az emlékekre gondolok, amelyek Erdélyt és a tőlünk elszakított Fel­vidéket a fejedelemmel összekötik. Vájjon az a magyar szempontból tragikus ellentét, amely Bethlen Gábor korának másik legkitűnőbb magyarjával, Pázmány Péterrel állította szembe, nem teszi-e lehetővé a felfogást, hogy a vallási meggyőződés erején túl mindketten a magyar szintézis után sóvárogtak? A magyarság fennmaradását az isteni gondviselés nem azzal tette-e lehetővé, hogy két egymástól különböző és ellentétes politikát folytató instrumentum fejlesztette ki a nemzet jövendő boldo­gulásának alapjait? Szabadságharcaink leverése bennün­ket sohase tudott megsemmisíteni, mert mindig akadtak a Kossuthok mellett Széchenyiek és Deák Ferencek. Darányi Kálmán ezután arra mutatott rá, hogy Bethlen Gábort nem a pillanatnyi siker elnyerése vezette, de a távolabbi jövőbe nézett, Erdély határán túl terjedő bi­rodalmat akart alapítani, a szultán és a császár között Erdélyt, a magyarságot és a protestantizmust mint köz­vetítő akarta szolgálni. Mi Bethlen Gábor szövevényes diplomáciáját abból a nézőpontból tekintjük, hogy ered­ményei mennyiben szolgálták a magyar faj társadalmi közösségének érdekeit, mert diplomáciai lépései csak így válnak érthetővé és igazolhatóvá. — Erdélyt Beth­len Gábor alakította állammá — folytatta fejtegetéseit általános figyelem közepette Darányi Kálmán —, s így Erdélyre nézve az ő kormányzata társadalomszervező politika volt. Vallásossága intellektuális meggyőződés a keresztyénség megváltó hivatásában, az egyház misszió­

Next

/
Oldalképek
Tartalom