Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-03-19 / 12. szám
1939. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 59. oldal. akarjuk elmondani szenvedéseinket, bajainkat, de azt állíthatjuk: most visszacsatolt magyar református testvérek teljes szeretettel, reménységgel s az Isten iránti mélységes hálával jöttünk el és maradunk meg az Édesanya ölén. Kérjük, fogadjon bennünket ügy ez a törvényhozó testület és a sokat szenvedett magyarság, mint hűséges fiait, akiknek lelkén mindig átsuhant az evangéliumi parancs: vigyázz, tartsd meg, ami nálad van! Minden feltétel nélkül fogadjuk el ezt a törvényjavaslatot, amely a visszatérés jogi következményeit akarja megoldani, a megszűnő, létjogosultságát vesztő ottani Konventnek és a kárpátaljai egyházkerületnek nevében, Isten iránti hálaadással és törhetetlen reménységgel. Tomallyay Zoltán, a felvidéki-tiszá.uhmeni egyházkerület főgondnoka jelentette be ezután, hogy kerülete részéről boldogan csatlakozik az előtte szólóhoz: Isten megalázta a felfuvalkodottakat és megjutalmazta a hűségeseket, áldott legyen ez a nap és óra, amelyen az igazságtétel bekövetkezett. Felemelt fővel bocsátjuk az elmúlt ottani húsz év történetét az Anya bírálata alá és ha ügy találják, hogy az ősök nyomait mi is híven követtük, fogadjanak bennünket szeretettel. Kérjük, hogy a közös munkában résztvehessünk, részt az esetleg elkövetkező küzdelmekben és szenvedésekben is. Sörös Béla felvidéki-dunáninneni püspök állott most szólásra és rövid megnyilatkozásában teljes odaadással jelentette kerülete bizalmát. Medgyasszay Vince, a dunántúli anyakerület püspöke megrendültén szólt »mindenekelőtt a kerülettől elszakított és most visszatért testvérekhez«. »Erős telketek, hithűségtek, igehiraetéstek bölcs kormányzással őrzött meg nemcsak a magyar reförmátusság, a magyar haza számára is. Köszöntünk titeket a dunántúli egyházkerület nevében, amelynek négyszázesztendős története annyi hasonlóságot mutat megpróbáltatásban, szenvedésben a ti történelmetekkel; annak az egyházkerületnek részéről, amelynek testét háromszáz éven át közvetlen közelből marcangolta a kétfejű sas, úgy, hogy Isten csodája, hogy ott magyar református él... Imádságos lélekkel borulunk le Isten előtt, aki megengedte érnünk ezt a napot. A ti számotokra, testvéreim, megkülönböztetett hely van egyháztársadalmi életünkben is, az ünnepre következő hétköznapokban vállvetve, egyező lélekkel, elhárítva magunktól a turáni átoknak még az árnyékát is, szolgáljuk közösen Isten dicsőségét magunkban és édes hazánkban. E szót vegyétek úgy, mint a testvériéleknek forró ölelését, meleg csókját... Far kas falvi Farkas Qéza, a tiszáninneni anyakerület főgondnoka, Farkas István püspök nevében is, ugyanígy lelkesedve fogadta el a törvényjavaslatot. Hivatkozott arra, hogy a tiszáninneni egyházkerület a bécsi döntés óta már két közgyűlésén is kifejezte, milyen szeretettel várja vissza Gömör, Torna, Abauj, Zemplén, Ung izzólelkű magyar népét, amelyről egy pillanatra sem feledkeztek meg, sőt minden gondjuk és féltésük akörül járt. Biztosítja a szülőhazába visszajutó testvéreket, hogy a régi, nagy, családi szeretet fogadja őket itt. Azért fohászkodunk, — mondotta, — hogy eljöjjön az idő, amikor már nem egyedül a népi elv érvényesül, hanem az ezeréves történelmi jog győz, amikor ez az oktalanul, rosszhiszeműséggel összetépett történelmi, földrajzi, érzelmi egység, át1 hármas halom és négy folyó országa ismét együtt, egyetlen-egész lesz. Révész Imre dr. tiszáninneni püspök felé fordult most minden szem. Révész püspök kifejtette: a visszacsatolt területen számos olyan egyházközség van, egyházvidékek és »egyház-tájak«, amelyeknek örökkétartó a jelentőségük a magyar református egyház történetében. Az egész tiszántúli egyházkerület millió lelkének dobbanását érzem keblemben, amikor — elnöktársam nevében is — meghajlok a minden visszacsatolt terület között is a legtörténelmibb levegővel átitatott beregi és ugocsai egyházak ős-reformátussága előtt. Törzse, magva ez az egész magyar református egyház alakulásának, Erdélyt is ideszámítva, itt indult meg a magyar reförmátusság szervezkedése, ezen a vidéken látott napvilágot az első magyarnyelvű, nyomtatott bibliafordítás. Úgy érezzük, hogy egy kettétépett szív-idfegnek csodálatos összeforrrása következett be most és újjászületik az öntudíat egységében, mint a mesebeli főnixmadár és a Biblia saskeselyüje az égő fűzből. Beregben folyt el az első magyar vértanú vére a bibliai keresztyénség igazságáért. Gondoljunk a kuruc-történetre és 1939 január 6-ára. Ha semmi alapunk nem volna az ezeréves M.agyarország helyreállítására, elegendő volna az a vér, amely ezt az egész magyar földet a nemzet és a Krisztus hitvallóinak szívéből ezer esztendő alatt átitatta. Nemzeti egységünket ez a vér hordozza, magyar szivekből kiomlott vér megmérhetetlen özöne. Jézus vére pedig megtisztít bennünket minden bűnből, a pártosság, kishitűség bűnéből és abból is, hogy néha sokkal kevésbbé szoktuk szeretni hazánkat, mint amennyire gyűlöljük pártunk és világnézetünk ellenségeit. »Hozd ki Úristen a többit is, vess véget az ő fogságuknak is« ... A felszólalások után a zsinat elfogadta, általánosságban és részleteiben is -magáévá tette a visszacsatolásról szóló törvény javaslatot, amelyet lapunkban már közöltünk. Szünet után, újabb ülésen — miután az egyik lemondott zsinati világi jegyző, Váczy Ferenc dr. helyébe megválasztották Kiss Gyula ceglédi igazgatótanítót — elvégezték az új törvénycikk harmadik olvasását is. Ezzel a zsinat a nagyfontosságú törvényjavaslatot törvényerőre emelte s az elnöki székből — Teleki József gróf világi alelnökivel egyetértésben — Ravasz László dr. püspök-elnök ünnepi hangsúllyal tette közhírré, hogy a törvényjavaslatot jóváhagyás végett felterjesztik Magyarország kormányzójához. »Ezzel Magyarország egvrészének húszesztendős babiloni fogsága véget ér. Adja Isten, hogy a többi rész is hazajöjjön!« Megalakították még a törvényben rendelt »Országos Egyházi Bizottság«-ot, amely a részletes javaslatot kidolgozza. Révész Imre dr. tiszántúli püspök költői lendületű szavakban mondott köszönetét a zsinati elnökségnek, Sz. Kun Béla előadónak, Benedek Zsolt háznagynak és áldást kívánt a távollevő világi elnökre, Balogh Jenőre. »A magyar református^ egyháznak és a magyar nemzetnek pedig kívánjuk azt, hogy amint ez a zsinat történelmi volt, legyen történelmivé későbbi időszakaiban is, egész tizenkét-évi időtartamában még több alkalommal hozhasson ilyen határozatokat és a "külső megépülést párhuzamosan kövesse belső megépülésünk !« A 160. dicséretet énekelték, majd Ravasz László püspök-elnök imádkozott: — Atyánk, előtted önthettük ki örömünket, kezeden sírhattuk el könnyeinket, ígéreteidbe fogózhattunk
