Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-03-05 / 10. szám
43. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1939. Felvidéknek reformátussága, csak együtt, mind közösen, teljes erővel, kölcsönös segítéssel, a Lélek egységében és a szeretetnek kötelékében. Sőt még mi sem, a száznyolc zsinati tag. Mögöttünk ezerháromszáz gyülekezet, ennyi meg ennyi iskola, ennyi meg ennyi templom, presbiter és lélek áll, az egész magyar református egyház. Érezzük meg e pillanatban az egyszerű kis falusi gyülekezetektől kezdve, ragyogó százados és százezres gyülekezetekig az élő, eltéphe tetten egységét és közösségét az egész magyar re forrná tusságnak úgy, amint ebben a pillanatban Isten és a történelem előtt állunk. Ha csak egy percre minden imádság összeverődne, amely ennyi gyülekezetben egy-egy áldott órán fölszálí, hogy suhognának itt a Lélek galambszárnyai, mintha őserdők zúgnának! Ha minden harang zúgna az ezernél több toronyban, azt hinnők, a mennybolt is beszakad a hangok gigászi kalapácsától; ha azonegy órában ezerötszáz templomban ötszázezer magyar harsogná ősi zsoltárainkat, olyanná válnék az ének, mintha örök hegycsúcsokon lavinák dörögnének, — ó, aki mindezt meghallaná, annak az embernek lenne fogalma, hogy mit jelent az, hogy »mi«. Mi magyar reformátusok! — Mikor azt mondom: mi, nemcsak magunkat értem, de atyáinkat, halottainkat, őseinket. Sőt megszólal bennem az az ezeresztendős magyar keresztyénség, amelynek a mi egyházunk megújított, gyönyörű, egyszerűségében is fölséges és drága gyümölcsökké} megrakott sudara. De még az ezeresztendős magyar keresztyénségen túl is van egy nagyobb közösség: Krisztus anyaszentegyházának egyetemessége, az igazi evangéliomi értelemben vett katholicitás, a világ teremtésétől a világ végéig egybegyüjtött, egyházzá szervezett, tanított, megítélt, ihhletett, gondozott és célbavezetett kiválasztottaknak óriási serege. — És hogyan meneteljünk ezen az úton?! Csak egy dolog fontos, hogy kitartással fussuk meg az előttünk levő tért. A pályafutáshoz pedig nemcsak erő, hanem bölcseség is kell. A legegyszerűbb, legigénytelenebb élet is felöltheti a hősiesség vonását, ha belsejében öntudatos és boldog életáldozás rejlik. Az igazi nagyság nem a külső helyzettől függ, hanem a belső minőségtől és egy egyszerű hivő lehet százszor nagyobb, mint egy fő-főkurátor és egy igénytelen bizonyságtevő százszor áldottabb, mint a világ legelső főpapja. Mennyit adtál magadból a szolgálatodba: ez az egyik legfőbb kérdés a végítéletnél! Ó, boldog, aki így felelhet: itt van tört szivem, és mindent odaadtam. Szivetrázó, léleknengefő prédikációját így fejezte be: — Még csak egy dolog van hátra. Vessünk egy utolsó pillantást a fővezérre. Isten a szellemi világot a jézus Krisztus nevére alapította. Egyszülött Fiát úrrá és királlyá tette az Ö országában és m;i a keresztyénségnek éppen az az ága vagyunk, amelyik a Krisztus királyságát a legkomolyabban veszi, mert a legszemélyesebb és legközvetlenebb formában vallja. Nem úgy, hogy Krisztus nevében egy ember, vagy egy intézmény uralkodik, hanem úgy, hogy az Egyház Ura, az Élet Fejedelme a maga közvetlen és személyes élethatásaival szakadatlanul kormányozza, megítéli, védelmezi és győzelemre viszi az Ő kiválasztott népét. Azt jelenti tehát, hogy zarándokutunkat csak úgy tehetjük meg, ha a hit fejedelmére s be végzőjére, Jézus Krisztusra nézünk. — Mit jelent ez a nézés? Emlékszünk, hogy nézte Toldi Laczfy katonáit, emlékszünk, hogy nézte Schüller költeményében az elfátyolozott saisi képet a rajongó tanítvány. Talán láttuk, hogy nézett egy-egy papiroscsákós magyar fiúcska Komáromban, vagy Kassán a fehér lovon közelgető Kormányzóra. Talán láttuk, hogyan néz egy-egy édesanya halálosan beteg gyermeke ágyánál a belépő orvos nyugodt, jóságos arcára. Talán van emlékünk arról, hogy néz a szerelmes menyasszony a háborúból hazaérkező vőlegényére ... Mindezekben a nézésekben a lélek összekapcsolódik azzal, akit iát. Lelki átölelése ez egy olyan személynek, aki segítség, aki menedék, szabadítás és dicsőség, aki minden szeretetnek és lelkesedésnek a tárgya, minden bizalomnak és minden reménységnek záloga. Nos: így néz a hit szeme Jézusra, a Menedékre, az Erőre, a Dicsőségre, az Élet Fejedelmére. Ügy néz rá, mint akitől minden függ és minden jó megérkezik. Ez a nézés a zarándokút legnagyobb titka, állandó erőforrása és legboldogabb bizonysága. Nem egyéb ez, mint a Krisztussal való lelki közösség, igazában: hit és engedelmesség. így nézünk mi is a mi Urunkra, hitünk fejedelmére és Elvégzőjére! Imádkozott végül a Zsinat munkájáért: ^hallgasson el minden egyéni panasz és egyéni érdek, mikor a Te anyaszentegyházad és a mi magyar nemzetünk legnagyobb ügyéről és legnagyobb érdekéről van szó. Könyörgünk Hozzád, hogy ezzel az újraegyesüléssel mindnyájan gazdagabbak legyünk«. Derekas éneknek a 4. Zsolt. 1. versét, kimenőre a LXXXIX. zsolt. 1. versét énekelte a zsinattal a gyülekezet. } Istentisztelet után azonnal megtörtént még a templomban a zsinat első ülése, melyen sajnálattal hallottuk, hogy egyházkerületünk főgondnoka dr. Balogh Jenő úr gyengélkedése miatt szobában maradni kénytelen, Ifelyét dr. Ravasz László mellett a korelnöki székben gr. Teleki József dunamelléki ehker főgondnok foglalta el. Körjegyzők voltak Kis Lajos, Muraközy Gyula, Győrffy Lajos és R. Vozáry Aladár mint legifjabb zsinati tagok. Ideiglenes háznagynak dr. Benedek Zsolt konv. tanácsost választották meg. Jegyzőkönyvhitelesítőül kiküldettek Bertók Béla püspök és dr. Szilassy Béla főgondnok. Dr. Kováts J. István felolvasta a vallás- és közokt. miniszter leiratát, melyben értesítette a zsinatot, hogy a Kormányzó úr a zsinattartást engedélyezte és hogy nem látta szükségesnek az 1790/91. XXVI. te. 4 §-ban említett biztos kiküldését. Elhatározta a zsinat, hogy a Kormányzó úrhoz küldöttséget küld hódolatának tolmácsolására. A küldöttség tagjai az elnökség vezetésével a következők: Bertók Béla, dr. Darányi Kálmán, Farkas István,, Farkasfalvi Farkas Géza, Huszár Aladár, Kiss Zsigmond, dr. Magda Sándor, Medgyasszay Vince, dr. Révész Imre, dr. Sz. Kun Béla, dr. Szilassy Béla^ gr. Teleki Tibor, br. Vay László. A másnapi ülés tárgysorozatának kihirdetése után a zsinat első ülése a Himnusz leléneklésével zárult. A Magyar Értesítő nyomán. — Parragh Lajos a budapesti egyházmegye és a Magyar Református Külmissziói Szövetség új misszionáriusa, december végén megérkezett munkahelyére, Albániába (címe: Kortcha, Evangelical Mission, Albánia) és megkezdte munkáját. Munkájáról havonta rendszeresen ad tudósítást a „Hajnal“ külmissziói folyóirat. Előfizetési díja egész évre 2 pengő. Megrendelhető: Budapest, IX., Kálvin-tér 8. II.
