Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-03-05 / 10. szám
1939. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 49. oldal. t KÖNYVISMERTETÉS H Az Újszövetség történeti könyvei, azaz a Máté, Márk, Lukács és János írása szerint való evangéliom és az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv. Az ere- ; deti görög szövegből fordította: Farkas László nyíregyházi ref. hitoktató-lelkész. Debrecen, 1938. Nagy Károly grafikai műintézetének nyomása. 390 lap. — Ára 3 P. A jó bibliafordításnak három feltétele van: első és alapvető feltétel a Biblia szavain át a szónak, az Igének a meghallása. Csak maga az Ige döntheti el, hogy a többféle fordítási lehetőség közül a fordító melyiket válassza. Az Ige meghallása tette például Luthert jó bibliafordítóvá s végső fokon ennek a feltételnek a hiányából magyarázható, hogy a XIX. sz. magyar református (és evangélikus) egyháza oly kevés jó bibliafordítással dicsekedhetik. A második feltétel a Biblia eredeti nyelvének ismerete. Mégpedig nemcsak héber (arám) vagy görög szavak szótári értékét és nyelvtani összefüggéseit kell ismerni, hanem a nyelv szellemét is, azt, hogy miképen mozdult Pál lelke, mikor ezeket meg ezeket a szavakat leírta s mi rajzott fel az egykorú olvasók, mondjuk a galáciabeliek gondolatvilágában, mikor a levelet olvasták. Ehhez persze nem elég a nyelvtanulás, ehhez alapos korismeret és exegézis is i kell. A harmadik feltétel az anyanyelvűnk, mégpedig | a romlatlan magyar nyelv gyökeres ismerete. Mind a három feltétel nagypn ritkán jár együtt. Már az is ; nagy szó, ha kettő van belőle, megközelítő teljességben. Ezért fehér holló a jó bibliafordítás. Végeredményében nem is tanultság vagy tudományos becsvágy müve, hanem kegyelmi ajándék'; mégpedig nemcsak az első feltétel, az Ige meghallása a kegyelem | műve, hanem a második és harmadik feltétel megléte | is. Hiába a nyelvtanulás és a nyelvtudományi mű- j veltség, ha béna a nyelvérzék. E nélkül jó fordítóvá j senki sem válhat, mint ahogy hegedűművésszé sem, I ha nincs zenei hallása, igazán magyar, igazi Biblia, Isten különös kegyelmi ajándéka. A most induló űj fordítás legnagyobb erőssége, úgy látom, a harmadik feltételben, a jó magyar nyelvérzékben van. Luther, mint ismeretes, egy könyvszagú, mesterkélt fordítással szemben, életteljes fordításra törekedett; nem szótárból kereste, hanem a családanya, az utcagyerek s a piacqn tárgyaló egyszerű atyafi ajkáról leste le a megfelelő szavakat. Farkas László fordításában is ezzel a törekvéssel találkozunk. »Ma a magyar református egyháznak alig van sürgősebb és fontosabb feladata — írja —, minthogy minden jóigyekezetével arra törekedjék, hogy a Szentírást minél zengőbb, ízesebb és tisztább magyar nyelvű fordításban adja az Igével mindig szoros lelki kapcsolatot tartó egyháztagjai kezébe; vagyis olyan fordításban, amelynek nyelvét megérti az a rideg életű ■szántó-vető is, aki csöndes téli estéken a tanyaház szelíd lámpavilága mellett veszi le a mestergerendáról a könyvek Könyvét, de amelyikben elgyönyörködik a napi irodai robot után valami elpihentető, különleges és kivételes értékű olvasmány után áhítozó szellemi munkás is.« (3. 1.) A szakember esetleg itt is, ott is fejcsóválva kérdi, milyen tudományos exegézis indokolja Farkas László fordítását s kételyei támadhatnak, van-é egyáltalán tudományos exgézis a fordítás mögött, vájjon szakszempontból nézve nem olyan vállalkozás-é ez, mint az egyszeri paraszté, aki közönséges szegedi bicskával operált hályogot. Egyet azonban mégis el kell ismernie: Farkas László (az újabb magyar fordítások felhasználásával) egyik legfolyamatosabb, legsimábban olvasható magyar bibliafordítást adta a kezünkbe. Illetve egyelőre csak az Újszövetség egyik felét kaptuk, de kiadásra vár (az exegetikai szempontból még keményebb próbát jelentő) második rész is, sőt úgy hírlik, hogy a fordító az Ószövetség magyarra való átültetését is megkísérli. Jóleső érzéssel gondolunk arra a névtelenül maradó atyánkfiára, aki igen tekintélyes összeggel járult az első kötet kinyomatási költségeihez. Török István. A magyarországi evangélikus egyetemes egyház Belmissziói Munkaprogrammja az 1938—39. évre. 1. évfolyam.. Kiadja a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem. Győr, 1938. 369 lap. Egy embernek szivében és agyában termett meg az evangélikus testvéregyházban a belmissziói munkaprogramm: Kapi Béla püspökében, aki egyházkerülete számára hosszú tizennégy éven keresztül évről-évre egyre meglepőbb tartalommal jelentette meg a mindenki szívéhez és elméjéhez annyira közel férkA„ő evangélikus papi breviáriumot a Dunántúli Luther Szövetség kiadásában. Semmi sem változott most sem, sem a koncepció, sem a lepdület, sem az elképzelés, sem a kidolgozsás, csak annyi történt mégis, hogy az evangélikus egyetemes egyház lelkész-elnökévé lett Kapi Béla az egyetemes egyház számára szerkeszti tovább a belmissziói munkaprogrammot. Az evangélikus püspök egyházának nagyszerű kézikönyvet nyújt, amely mindenféle igényt Kielégít és betölt. Jó a szabadság kétségtelenül és nyűg sokszor a lélektelen megkötöttség. A períkópáknak és postilláknak megvan a szörnyű kisértése írók és felhasználok részére. Lehet, hogy valami megcsontosodásnak és lélekelpárologtatásnak az eszközei, azonban az is előfordulhat, hogy anyagi gondok, távolságok, mostoha viszonyok nemegyszer megtörik a legszebb lelkesedés szárnyát is: nincs módja a lelkipásztornak sem könyvet venni, sem belemélyedni valamely problémába. Nagy, világtörténeti próbák az élenjárók éles szemét is megkísérlik elhomályosítani, mennyivel inkább ki yan ennek téve az el szórtságban lévő magános lelkipásztor?! Milyen jó ilyenkor, hogy vannak, akik nem helyettünk gondolkoznak, hanem igyekeznek minket gondolkozni tanítani és a gondolatainkat, terveinket vezetik, mint atyák és testvérek. Valami ilyen megfontolás az, ami az evangélikus lelkészek körében anynyira szinte égi mannának tartja a Kapi Béla szerkesztette és vezérkara által kidolgozott belmissziói programmot. Nyolc-kilenc éve nézegetem ezeket a programmokat és nem találok bennük semmi ismétlést,' kifáradást, hanem egyre jobban csodálom a leleményességet találékonyságot, amely évről-évre meghódítja elsősorban a lelkipásztorokat és rajtuk, frissülő igehirdetésükön keresztül a gyülekezeteket is. A programm lankadhatatlan és unaiomnélküli kibontakozásának titka, hogy a válogatott munkatársak sokat nem markolnak, nem vállalnak, hanem csak egy cikkelyt, vonalat dolgoznak ki bámulatos körültekintéssel és alapos elmélyedéssel. A kevés sokat jelent! Az ifjúság lelkigondozása alkotja a könyv kétharmad részét. Jézus példázatai (14), bibliai eszme
