Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-02-12 / 7. szám
Ötvenedik évfolyam. 7. szám. Pápa, 1939 február 12. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.--------------“--------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK “-----------------—-----------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMŰNK AT ÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ | TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Nőszövetség és Szeretetszövetség. A 351/1938. számú konventi határozat értelmezése.* Bizonyos dolog, hogyha már a Szeretetszövetség egyáltalán megvan s hitünk szerint Isten lelke sugallatára és segítségével van meg, sőt annyira megvan, hogy ezidő szerint már 46 intézetben több mint 1600 arra rászorult hittestvért ápol és gondoz, ezt valahogy fenn is kell tartani. Az anyagi erők összegyűjtésének sok lehetőségét ragadja meg s használja ki a Szeretetszövetség vezetősége, de világos, hogy a fenntartó elemek közül a ref. egyháztagokat nem hagyhatja számításon kívül. Nyolc év óta folyik az ORSz. részéről a taggyüjtés s a tagdíjbeszedés, de a megpróbált különféle módszer egyike sem tudta a lelkipásztorok egységes helyeslését megnyerni. A múlt évben bevezetett borítékrendszerről sokan úgy nyilatkoztak, hogy ez az eddigi próbáknál is rosszabb, így jutott az ORSz. arra a gondolatra, hogy az Egyetemes Konvent által minden gyülekezetben létesíteni célzott Nőszövetséget vonja be s ennek munkakörében próbálja megoldani az ORSz. tagdíjbeszedését is. Hogy ne szaporítsuk a gyülekezeti szervek számát, elejtettük a szereíefszövetségi fiókok megalakításának eredeti tervét s a Nőszövetség feladatai közé gondoltuk bekapcsolhatni a gyülekezeti karitativ gyűjtéssel együtt lefolytatandó ORSz. tagdíjbeszedés elintézését. Ezt az elgondolást az Egyetemes Konvent magáévá tette s így keletkezett a 351/1938. számú konventi határozat. Ennek értelmében még a múlt év késő őszén minden irányban megindítottam a Nőszövetségek megalakításának ügyét,- hogy mielőbb létesüljön az a szerv, amely az ORSz. tagdíjbeszedését már az 1939. évben lebonyolítja, de az ország minden részéből olyan válaszokat kaptam, amelyek vagy a Nőszövetség megalakításának nehézségeire, esetleg lehetetlenségére mutattak rá, vagy ezeknek létesülte esetén is előre meghiúsultnak nyilvánították az ORSz. tagdíjainak a heti két filléres alapon a Nőszövetségek tagjai által történő begyűjtését, úgy hogy már az ORSz 1938 dec. 21-én tartott közgyűlésén jelentenem kellett, hogy az érdekeltek a gyűjtés emez új módját kevésbbé hajlandók vállalni, mint a boríték-rendszert. A lelkipásztorok jelentéséből legnagyobb akadályként az a körülmény jelentkezett, hogy a kisebb gyülekezetekben a nők részint a Szövetségbe tömörüléstől, főként pedig a saját maguk által eszközlendő gyűjtéstől szinte legyőzhetetlen módon vonakodnak, így tehát előre megállapítható, hogy a gyűjtés már 1939-ben is azon módszer szerint végezendő, amint azt az egyes gyülekezetek viszonyai és óhajai írják elő. Az ezen módon tervezett gyűjtéstől való vonakodásnak egyik oka bizonyos félreértés lehetett, amely a Gergely és Kovács kartársak cikkeiben is megnyilatkozott s ez abban tetőződik, hogy a helyi két filléres gyűjtést lélekszám szerint gondolták végrehajtani, holott már a konventi határozatban is benne van, hogy »az egyházközségek adófizető tagjaiktól kérjenek heti kétfillér önkéntes adományt«. A konventi határozat nem közli indítványom teljes szövegét, amelynek alapján és számításai szerint a határozat kelt; a magyarázatot szükségesnek látom az említett két cikkel kapcsolatban itt adni. Számításba vettem kétmillió lélekszám alapján 500.000 adófizető alanyt, ennek a számnak háromötödrészét a mai viszonyok között teljesen figyelmen kívül hagyva, számításomat a megmaradó kétötöd részre, tehát 200.000 adófizetőre alapoztam, akik után a helyi két filléres (évi átlagos egy pengő) adakozás alapján bejött volna 200.000 P-nyi összeg, amelynek az Egyetemes Konvent 40o/o-át (80.000 P) kívánta az ORSz. javára fordítani. E szerint a számítás szerint tehát Magyarujfaluban 200 lelket számítva, van körülbelül ötven család, ebből a háromötöd rész kihagyása után számításba veendő 20 adófizető alany, évi 20 P járulékkal, melynek 40o/0-a: 8 P illette volna az ORSz.-t, ugyanannyi, mintha a lélekszám szerinti 4 fillérrel szorozzuk be a lelkek számát. Csak ezen számítás nem ismerése mellett tehette fel Gergely kolléga a kérdést: vállalják-e híveink ezt az újabb 8o/0-os adót s ha nem, mi fog történni? A fentiek szerint nem kell semmi új adót vállalni, csak — ha jó lelkűk úgy diktálja, — az egész gyülekezetnek 8 pengőt kell adakozni, s ha ezt sem tudnák megtenni, egyszerűen tovább nem történnék egyéb semmi, minthogy egy árvánknak egyhavi kosztja elmarad. A számítás ugyanez Kerkanémetfalun is: 800 lélek után a járulék ügy a két filléres heti adomány, mint a 4 filléres lélekszám szerinti adakozás mellett évi 32 P-re menne fel. Ezzel a magyarázattal nem kivántam távolról sem gyengíteni a két cikk ama saját tapasztalatomból is igaznak ismert lényegét, hogy a kis gyülekezetek erejüket jóval felülhaladó terhek alatt görnyednek s nagy részük roskadozva halad végenyészete felé. E tekintetben a két cikk feljajdulása teljesen indokolt és megalapozott: vajha sorsuk földi intézői meghallanák szavukat és segítségükre sietnének, mig végképpen késő nem lesz. Kiss Ferenc. A kaposvári konferencia. Február 2-án programszerűen folyt le Kaposvárott asszonyok és leányok részére az egész najpos, hitmélyítő táborozás, melyet egyfelől a körzeti papnők, másfelől a kaposvári Lorántffy Zsuzsánna Egyesület kezdeményezése alapján a belsősomogyi egyházmegye missziói bizottságának elnöksége a kapos* Válaszul a Gergely Győző és Kovács Elek lelkipásztorok
