Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-12-24 / 52. szám
1939. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 265 oldal. Atovábbképző iskolai vallástanitás módszere.* 3. A továbbképző iskolai vallástanitás tantervé. A továbbképző iskolai vallástanítás anyagát az 1928. évi 260. sz. konventi határozattal elfogadott tanterv szabja meg, mely a konventi jegyzőkönyvben és külön kiadványban is az iskolák rendelkezésére áll. A tanterv anyaga a következő: I. évfolyam: 1. Jézus élettörténete az evangéliomokból. 2. Isten országa Jézus példázatai alapján. 3. A keresztyén élet, az első hívők s egyházak története a Cselekedetek könyve és Pál levelei alapján. II. évfolyam: 1. Kálvin élete. 2. A második helvét hitvallás olvastatása és magvarázása, főként a JV„ V., X., XL, XV., XVI,. XVII.,' XXI, XXIV. részek. (A bálványokról, Isten imádásáról, az eleve elrendelésről, Jézus Krisztusról, a megigazulásról, a hittől és jócselekedetekről, az egyházról, az úrvacsoráról, az ünnepekről.) Hl. évfolyam: 1. A reformáció kezdete, elterjedése (főbb magyar reformátorok és patronusok élete, iskolák alapítása). 2. A reformáció üldözése (az üldözők, a védők, hitvallók, vértanúk). 3. A magyarországi református egyház istentiszteleti rendtartása. Biblia, énekeskönyv. 4. A magyarországi református egyház szervezete, kormányzása. 5. A magyarországi református egyház építő munkája (belrnisszió, vallásos egyesületek, vasárnapi iskolák, emberbaráti intézmények). Mind a három évfolyamban: Alkalmi imádságok, önálló imádkozásra vezetés. A tanterv tartalmilag igen változatos anyagát hár;om főcsoportba foglalhatjuk összev u. m. I. Történeti anyag: a) Jézus élete; b) Egyháztörténet. II. Hit- és erkölcstani anyag: a) Isten országa a példázatok alapján; b) A II. helvét hitvallás magyarázata. III. Gyakorlati anyag: a) Egyházalkotmány; b) istentiszteletek; c) Keresztyén misszió; d) Biblia,, énekeskönyv, imádkozás. A tanterv anyagát rövid összefoglalásban adja a Tóth Dezső-féle Valláskönyv, bővebb forrásokat talál a vallásoktató a biblián kívül a II. helvét hitvallásban, a parochiális könyvtárban (Warga Lajos: Kér. egyháztörténelem, Pruzsinszky Pál: Kálvin János, Forgács Gyula: Belrnisszió és cura pastorális, Révész Imre: Magyar református egyháztörténet), a Házi kincstárban (Pruzsinszky Pál: Hitünk hősei a XVI. században, B. Pap István: A belrnisszió hősei, Szabó Aladár: Külmissziói kalauz), a Koszorú füzetsorozatban (életrajzok), egyházi folyóiratokban (Hajnal, Keresztyén Család, Ébresztő), a Belmissziói Útmutatóban és még sok helyütt másutt. Forrásaink módot adnak rá, hogy tanításunkat színessé, elevenné tegyük, megfelelő részleteket tanítványainkkal is felolvastathatunk, esetleg házi olvasmányul kezükbe adhatjuk. A továbbképző iskolai vallástanítási anyag jelentőségét úgy látjuk világosai^, ha összefüggésbe hozzuk a népiskolai vallástanítás egyéb anyagával. Makkai Sándor tanulmánya szerint (Az Ut 1915 dec. sz. 104. o.) a népiskolai vallástanítás alapgondolata.. Isten megváltotta az embert Jézus Krisztus által. Az alapgondolat felosztása: Ki váltott meg? — Isten. Isten* A csurgói valláspedagógiai szemináriumon elhangzott előadás (1939 aug. 29.). ről szól tehát az előkészítő vallástanítás az elemi iskola I—II. osztályában. — Kit váltott meg? — Az! iembert. Az emberről mint Isten barátairól és ellenségeiről tanul ószövetségi történetekben a III. osztály. — Ki által? — Jézus Krisztus által. A Megváltóról tanul a IV. osztály újszövetségi történetekben. Azóta is? Az egyház hőseit. A megváltottakról tanul az V. osztály a keresztyén egyház történetében. —< Minket is? Igen. így lesz a VI. osztály tananyaga bizonyságtevés a megváltásról a káté, illetve a hit- és erkölcstan tanításában. A közös alapgondolatnak megfelelően a népiskolai vallástanítás célja kialakítani ezt a szubjektív eredményt: Isten engem is megváltott és szeret a Jézus Krisztus által, én is igaz keresztyén akarok lenni. A továbbképző vallástanítás célját ezek után úgy határozhatjuk meg, hogy az elemi iskolai vallásoktatáshoz úgy csatlakozzék, mint annak megerősítése és elmélyítése. Feladata kialakítani az öntudatos keresztyén jellemet, megvalósítani az alapgondolatnak különösen ezt a részét: én is igaz keresztyén akarok lenni. 4. A módszer.* Módszerünk helyes megállapításánál tekintettel kell lennünk az általános követelményekre, melyeket minden tanításnál szem előtt kell tartani, továbbá tárgyunk sajátos természetére. Ami a módszer általános sajátságait illeti, a módszernek Herhart szerint két dimenziója van,, u. m. az egymás melletti és az egymásutáni dimenzió. Az előbbi szempontjából a módszer elemei 1. logikai, 2. lélektani, 3. technikai és 4. művészi elemek, az utóbbit alkotják az ú. n. alaki fokozatok. Az egymás mellé rendelt logikai, lélektani, technikai és művészi elemeket nem egymástól elkülönítve, hanem mindegyiket egyidejűleg állandóan érvényesítve alkalmazzuk. A logikai követelmény annyit jelent, hogy tanításunk feleljen meg a gondolkozás általános törvényeinek, főként arra figyelemmel, hogy a gondolkodás az egyes esetből kiindulva, mellérendelt esetek szemléletén át halad általános elvek megállapítására. A lélektani elem a spontán végbemenő lelki folyamatok célszerű kialakulását veszi igénybe a tanítás sikere érdekében. A technikai elemet alkotják bizonyos a tanítás folyamatán alkalmazott célszerű eljárások a szemléltetés, a tapasztalatok szemléltetése, fogalmak alkotása, az emlékezetbe vésés, a tanulók gondolkodtatása, beszéltetése, érzelmek ébresztése és cselekedtetése érdekében. A művészi elem abban áll, hogy tanításunk részeiben és egészében véve gyönyörködtető legyen a tanulókra nézve. Az alaki fokozatok, amint azt a mai tanítás Herbart—Ziller—Rein nyomán általánosan használja, az egymás után következő lépések oly célszerű elrendezését adják, melyek követik a tanulás természetszerű lefolyását. Rendszerint 5 fokozatot szokás megkülönböztetni, u. m. 1. fokozat az előkészítés, 2. az új anyag közlése, 3. összetűzés, 4. összefoglalás, 5. alkalmazás. Az előkészítés abban áll, hogy a tanulók meglevő ismereteiből, élményeiből, tapasztalataiból felújítjuk azt, ami az áttanulandó új anyaggal közös jegyet tartalmaz, így az érdeklődést felkeltjük, ismereteink kiegészítésére, kérdéseink megoldására vágyat ébresztünk. Az előkészítést követi az új anyag megnevezése vagyis a célkitűzés. A célkitűzés ad határozott * A módszerre nézve 1. Weszely i. m. 184—298. o. Pedag. lex. I. 27—28. o.
