Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-12-24 / 52. szám
264. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1939. g y ágy í tgatj dk a mi né ivünk romlásátmondván: békesség, békesség és nincsen békesség. Nem volt békesség addig sem.fc,mjg ki nem lobbant az egész Európát lángbaborítással fenyegető háború. Ugyan hangoztatták széltében-hosszában, kormánynyilatkozatokban és nemzetközi ligák ülésein: békesség, békesség, de hazugsággal akarták meggyógyítani az európai népek romlását. Megindult az eszeveszett fegyverkezés, hogy a békét fenntarthassák. Mindenfelé áttörhetetlen véderővonalakat, hatalmas váröveket építettek. Mi úgy látjuk, hogy valami egészen mást kellett volna cselekedni az európai népeknek, helyesebben az európai keresztyénségnek: ki kellett volna építeni a Krisztusban a hivők frontját véderőművek építése helyett. A háborút nem úgy lehet kiküszöbölni, hogy a nemzetek állig fegyverkeznek és határaikat áttörhetetlen erődítményvonalaikkal veszik körül, hanem csakis úgy, hogy a nemzetek életébe és a nemzetközi érintkezésekbe beviszik és megvalósítják Jézus Krisztus evangéliumát. Mindenféle államférfiúi nyilatkozatot halomra dönt a mai európai helyzet. Épen azok a nemzetek viselnek háborút, melyek azt a hamis álláspontot képviselték és nem szűntek meg bizonyos időközökben deklarációkban hangoztatni, hogy a béke érdekében történik a fegyverkezés. Mi hisszük és valljuk, hogy a világbékét nem hozhatja meg és nem biztosíthatta semmiféle szociálpolitikai reform, békekötés, vagy nemzetközi szervezkedés, egyes egyedül Jézus Krisztus, mert az ö gondolatai a nemzetek és az egyesek felöl: »békességnek: és nem a háborúságnak gondolatai«. Mi is tulajdonképpen a békesség? Nem nyugalmat, vagy csendet jelent, amikor nem dörögnek az ágyúk, ahogy mi sokszor kísértésben vagyunk hinni. Keresztyén szempontból egészen mást, többet jelent: a háború megakadályozásával^ vagy kiküszöbölésével szemben a gazdasági, politikai, faji és minden számbajöhető ellentétek, a lelki elkülönülés és bárminémü differenciálódás összhangbahozatalát jelenti. Nem az a békés tájkép, melyben nincs változatosság, hanem az, melyben a zúgó erők, a legelésző nyáj és a csörgedező patakok harmóniába olvadnak és megnyugtató egészként állanak a szemlélő előtt. A világ békéje és a határokon belül a nemzet békéje is az életformáié erők és a nemzetet alkotó összes tényezők összhangjában áll. Ezt az összhangot nem biztosíthatja, se az egy nyelv, se az egy vallás, -— példa rá Mexikó és Spanyolország szemeink előtt lejátszódó története, — hanem minden elképzelhető kategóriák, köztük elsősorban a különböző vallásfelekezetek harmonikus együttműködése. Ebből önként következik, hazai viszonyainkra gondolva, hogy minden testvérünk lelkére kössük: »ne kárhoztassuk és ne bántsuk egymást, hanem törekedjünk azokra, melyek békességre és egymás épülésére valók ... ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emésszétek/« Közhelyszerűvé vált megállapításokat ismételhetnénk az együttmunkálkodásról. Nem lehetne ezt eléggé hangsúlyozni, különösen ma, amikor tyjrics a magyar életnek egyetlen területe sem, amely megbírná és eltűrné a széthúzást. Szükséges az együttműködés az ország ügyeinek belpolitikai vezetésében, a gazdasági erők összhangja szempontjából, múlhatatlan igénye korunknak a szociális megértés és segítés minden vonalon való keresztülvitele olyan formában, hogy lábunk alatt meg ne inogjon az ezer esztendő magyar múltjának biztos földje, hanem erre épüljön fel az új időknek és kivánalmaknak megfelelően az új Magyarország. Olyan egységes közszellemet é/> köza lapotokat ke'l itt megteremteni, hogy minél kisebb legyen a felekezetek között a súrlódási felület. Határainkon nincs ellenségeskedés, ne legyen határainkon belül sem. Ezt kell lehetővé tenni, biztosítani az államkormánynak törvényhozási úton, ami lehetővé teszi, hogy nyíltan és őszintén közeledjenek egymáshoz és összesimuljanak a magyar szivek és közös munkába állhassanak, akik egy hajlékban nevelkedtek, egy küldetést vettek, együtt nézik a napsugaras, vagy viharos eget és ha megfáradnak, vagy összetörnek, egy fa árnyékában pihennek meg és újulnak meg. Húsz éves keserves fogságból visszatért felvidéki testvéreinket a hazatérés örömében végtelenül megszomorította a hirtelen fellobbant felekezeti elkülönülés, viszálykodás, kíméletlen reverzális harc és az állások felekezeti hovatartozódások szerinti osztogatása. Ez a harc a Csehszlovák köztársaságban ismeretlen volt köztük. Mihelyt lehullott róluk az idegen bilincs, egyszerre szembe került egymással a katholikus magyar és a református magyar. Két évtizeden át tudtak együtt küzdeni és imádkozni a keserves rabság megszűnéséért és egyszerre azt kell látniok, hogy nagy közbevettetés van magyar és magyar között a szerint, hogy melyik vallásfelekezethez tartozik. Magyar katholikus honfitársaink is hangoztatják, hogy nagy események nyitott ajtaja előtt állunk, hogy világnézeti harcok pergőtüzébe kerültünk: most össze kell fogni a keresztyén magyarságnak, hogy el ne pusztuljon hazánk és fajunk. Azért felemeljük kérő szavunkat a magyar királyi kormányhoz: teremtse meg a lehetőségét a békés, testvéri, őszinte együttműködésnek. Az egész magyar reformátusságnak az az álláspontja, hogy ha szóbakerülhet a házassági törvény újabb szabályozása, mint ezt a legelterjedtebb róm. kath. néplap egyik legutóbbi számában nyíltan sejtetni engedi, akkor az ne legyen más, mint az 1868: Lili. te. helyreállítása és hatályon kívül helyezése azlS94-es reverzális törvénynek. Ez a kor nem alkalmas még nagyobb izgalmak keltésére és az ellentétek erősebb kiélezésére a felekezetek között. Mai helyzetünk, hazánk érdeke és Krisztus evangélioma ezek testvéri kézfogását és békés együttműködését követeli meg. Mi ismerjük az új igazságügyminiszter urat, nem hírből, de személyesen és őt hívő léleknek, buzgó római katholikus, nagy kérdésekben tárgyilagosan és tisztán látó, szíve minden érzésében jó magyar embernek ismerjük. Hisszük, hogy olyan törvényalkotásokat fog előkészíteni, melyek a keresztyén magyarság harmóniáját, lelki egységét még jobban megvalósítják. Tudunk mi úgy is építeni, hogy az egyik kezünkben vakoló kanál, a másikban védelmi fegyver, de micsoda csodás építés indulna meg, micsoda hatalmas fellendülés és boldog élet virágoznék, micsoda ^áttörhetetten. .élő bástya épülne ki itt, ha mind a két kezünket építésre használhatnánk és nem kellene az egyikben védelmi fegyvert tartani — a testvérrel szemben. Ezért kérjük a felelős magyar királyi kormányt: törvényhozással biztosítsa, hogy legyen a magyar földön békesség! Győry Elemér. — A francia reformátusok heti lapja, Le Christianisme au XXe Siécle, a hadbavonultak számára a. rendes 30 frank előfizetési díj helyett 20 frank kedvezményes áron küldi a lapot, hogy így az egyházi élet híreit a katonának bevonultak is olvashassák.
