Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-09-24 / 39. szám
Ötvenedik évfolyam. 39. szám. Pápa, 1939 szeptember 24. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _____________________________------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ 1 TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ, A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK Felhívás és kérelem! Pár hónap malva öt esztendeje lesz, hogy a püspöki hivatalban elődöm, b. e. dr. Antal Géza püspök elhunyt. Egyházkerületünk annak idején, kegyelete jeléül síremléket állított dr. Antal Géza sírjára a pápai alsóvárosi temetőben, de egyházkerületünkben régi, tisztes szokás az is, hogy elhunyt nagyjai arcképét megfesteti és elhelyezi a főiskolai díszteremben. Dr. Antal Géza személyét és munkásságát nem kell itt, ez alkalommal, bemutatnom. Ma is élénken él bennünk a veszteség érzése, mindenki tudja, hogy erős tölgy dőlt ki közülünk való eltávoztával. Méltód hogy emlékét arcképe megfestésével megörökítsük a jövendő nemzedék számára. Szabad legyen azért felhívnom és kérnem dr. Antal Géza barátait, tanítványait, tisztelőit, lelkészeket és világiakat egyaránt: adakozzanak dr. Antal Géza arcképének megfestésére. Az adományok a Pápai Hitelbank Rt. Pápa 25.103. számú csekkszámlájára a cél megjelölésével fizetendők be. Az adományokat a Dunántúli Protestáns Lapban fogjuk nyugtázni. Bizonyos vagyok, hogy reményemben nem csalódom: e kegyeletes felhívásra sokan jognak jelentkezni és nemsokára megfestethetjük szeretett, boldogemlékű püspökünk arcképét. Egy nép, vagy társadalom azzal építi legbiztosabban jövendőjét, ha megbecsüli múlt iát és fenntartja azok emlékét, akik érte dolgoztak, neki szolgáltak. Pápa, 1939 szept. 18. Medgyasszay Vince püspök. Hozzád emelem fel lelkemet. Zsolt. 86:4 b. Napról-napra sokasodnak gondjaink. Körülöttünk ég a világ. Nemzetek támadtak egymásra. Ki tudja, mit hoz a holnap?! Isten kegyelme megőrzött eddig a veszedelmektől. Nyugodtan hajthatjuk fejünket álomra. Mindenki dolgozhat, végezheti feladatait. De ott él a szívekben a kérdés: hátha váratlan események bennünket is belesodornak? A jövő Isten kezében van. Hozzá emeljük fel lelkünket. Ő állított ide erre a helyre. Ezer esztendő leforgása alatt itt kellett élnünk, harcolnunk, de, világ csodájára, ma erősebb a hitünk nemzeti küldetésünkben, mint bármikor. A történelem az élet tanítómestere. Bennünket arra tanít, hogy Isten nem cselekszik céltalanul. Ő rendeltetést adott egyeseknek és nemzeteknek egyaránt. A magyar nemzet is az Övé. Évszázadok vérzivatarain keresztül megtartott bennünket. Most sem hagy el, mert rendéltetésünket kell betölíenünk. A nehéz napok idegőrlő óráiban gyűljön fel hatalmas lánggal a hit szivünkben. Ragadjunk meg minden alkalmat gyülekezeteinkben, hogy nevelhessünk erős hitű., a nehézségektől, veszedelmektől soha vissza nem riadó nemzedéket- Erre igazán csak a hívők képesek, akik látják a láthatatlant. E világban sok az, ami elcsüggeszthet bennünket, de ép ez(ért emeljük fel lelkünket Istenhez. Nézzünk a láthatókon túl a láthatatlanokra. Üj munkaév köszöntött ránk. Sok dolog vár elvégzésre. A felelősségteljes idők késztessenek bennünket az Istenhez való gyakori felemelkedésre. Istennel naponként, buzgón társalkodva megtaláljuk az erőt a Inindennapi munka eredményes elvégzéséhez. Ö tud adni bátorságot, kitartás^, örömet, szeretetek Ö »csoóadolgakat mivel«. »Könyörülő és irgalmas«, »késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságos«. Ő a Jézusban Atyánkká lett. Úgy szeretett bennünket.,, hogy Egyszülött Fiát adta érettünk! Emeljük tehát fel Hozzá szívünket! P. J. irrnir~prT n i m iéiiüíhH'iI1 npiiiium—mj | VARGA GYULA| A rákoskeresztúri temetőben elmondotta Ritoók István. Istenben boldogult, kedves Varga Gyula kartársam! Az a szomorú feladat jutott osztályrészemül, hogy a pápai református nőnevelő-intézet tanárai és tanulói nevében utolsó Isten hozzádot mondjak NekedI Behantolásra váró koporsód1 előtt állván, őszinte fájdalom tölti el szívemet, mint mindazokét, akik itt jelen vannak. De őszinte fájdalom tölti el tisztelő és szerető kollégáidnak és hálás tanítványaidnak szívét is, akik a távol Pápán, ezekben a szívrlemegtető pillanatokban, temetésed alkalmából forró könnyeket hullatnak! Könnyeket sajtoló fájdalom tölti el egész valónkat, ha arra gondolunk, hogy hiába reménykedtünk felgyógyulásodban az utolsó percekig, hogy itt kell hagynod drága szeretteidet, a Te egész világodat s itt kell hagynod pályafutásod színterét, az általad annyira szeretett pápai református nőnevelő-intézetet, a Te második egész világodat! Fájdalmas arra gondolnunk, hogy sokat kellett szenvednek, hogy a gyötrő nehéz betegség legyőzte gyönge tested erőit, s hogy férfi korod teljében kell Téged elveszítenünk! Ilyen döbbenetesen fájó sötét képek merülnek fel emlékezetünkben, ha életsprsodat a múlandóság szemszögéből nézzük!
