Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)

1939-09-24 / 39. szám

198. oldal. DUNÁNTÚL! PROTESTÁNS LAP. 1939. De ha az égre emeljük tekintetünkét s az örökké­valóság perspektívájából vizsgáljuk életpályádat, lélek­emelő, vigasztaló mozzanatokat találunk. Lássuk a múlandóság sötét képei helyett ezeket a lelket fel­emelő, vigasztaló mozzanatokat. Lelket felemelő az emlékezés arra, hogy pályád kezdetén, református lelkész! szolgálatodban, a mind­nyájunknak annyira szivéhez nőtt Erdélyben, a mező­szavai egyházközség tagjait Istenhez vezérelted, hí­veidnek református hitét tudatossá s így erőssé tetted, nemzeti öntudatukat felébresztetted, kiilturfölénvüket velük észrevételed, a magyar fajiságért való küzde­lemre őket megszervezted, mintha csak megérezted volna, hogy a később bekövetkezett oláh megszállás alatt csak így lesznek képesek az idegen elnyomással szembeszállni, csak így tudják magyarságukat meg­tartani! Lelket felemelő az emlékezés arra, hogy már mint tanuló, az elsők közé küzdötted fel magadat te­hetséggel és szorgalommal,, egyetemi professzoraid példaképnek állítottak az utánad körvetkezők előtt s hogy mint tanár, kiváló képzettségeddel és becsü­letes munkáddal, a tanításra és nevelésre való kiváló rátermettségeddel kiérdemelted egyházi és állami fő­hatóságaid legteljesebb elismerését, kollegáid tiszte­letét, becsülését és tanítványaid háláját és szeretetét! Lelket felemelő, vigasztaló az -emlékezés arra, hogy családi életed nagyon boldog volt, hogy ked­ves leányodat elindítottad, magas Ívelést Ígérő mű­vészi pályáján, hogy tehetségének fejlődésében gyö­nyörködhettél. Lelket felemelő az emlékezés arra, hogy 25 évi tanári szolgálatod alatt gyenge fizikummal, szolgála­tod utolsó szakaszában sokszor fél erővel, de nem fél szívvel, hanem egész lélekkel és teljes odaadás­sal végezted munkádat még azokban a pillanatokban is, amikor pedig erős telkednek heroikus küzdelmet ‘kellett folytatnia a test gyengeségével. Még utolsó vizsgáztatásaid közben is erős lélekkel uralkodtál a gyenge test felett és betegség által megsápasztott arcodon felragyogott a tudás lelkesül tsége.plyan fény­nyel, hogy elfeledtetted velünk pillanatokra betegsé­gedet, Te magad is elfeledvén azt! Lelket felemelő az emlékezés arra, hogy tanári munkád eredményeként a tanítványok egész serege fejlődött buzgó és kiválóan öntudatos reformátussá, valamint pedagógiai irányításod hatása folytán ljTkes magyar tanítónővé! Egyházért és hazáért meghoztál odaadó munkád által minden áldozatot, az örökké­­' valóság számára dolgoztál, emléked élni fog! Életsorsod ezen lelket felemelő mozzanataira való emlékezéssel óhajtottam vigasztalni bánatos Szerettei­det és mindazokat, kiknek lelkében fellobogott a rész­vét tiszta lángja! Istenben megboldogult kedves Varga Gyula kar­társam, búcsúzom immáron tőled a pápai református nőne velő-intézet tanárai és tanulói nevében azon Ígé­rettel, hogy emlékedet megőrizzük! Isten Veled! Isten Veled! ! — „Áldom az Urat minden időben“ címen jelenik meg e hó végén Szokody Gyula tiszainokai lelkipásztor kötete, melyben keresztelési, konfirmációi és esketési beszédeinek egy részét adja közre. A könyv három részből áll. I. Keresztelési beszédek. II. Konfir­mációi beszédek. III. Esketési beszédek. Előfizetési ára szeptember 30-ig levelezőlapon bejelentve P20 P, ké­sőbb P60. Előfizetőknek portómentes küldés. Megren­delhető: Szokody Gyula lelkipásztor Tiszainoka, címen. Keresztyén Ifjúsági Világgyűlés Amsterdamban. Évek óta dolgoznak az ökumenikus világ­mozgalmak egy ifjúsági világtalálkozón. KIÉ, KLE, CE, EKDSz, s a protestáns és gór. kel. egyházak vállvetett munkájából jött össze e nyáron 10 napos konferenciára 72 nemzet 1775 képviselője. Hazánk fenti mozgalmait 25 . delegátus képviselte. A hatal­mas amsterdami hangversenyteremben aranyos fel­írás világított: »Christus Victor«. Szemben a nemzeti zászlókkal borított karzat, mintha a világ nemzeteinek szólt volna ez a figyelmeztetés, csak Krisztus lehet a győző. Három fő megnyilvánulása volt az együttlétnek: istentiszteletek, .előadások, csoportos bibliatanulmány és vita. Minden reggel más-más rítus szerinti istentiszte­leten vettünk részt. Háromnyelvű (angol, francia, né­met) fordítás s nemzetközi énekeskönyv teljes be­kapcsolódást tettek lehetővé. Nem hiányzott a refor­mátus áhítat sem (franciául), mig az evangélikust a magyar forma szerint magyar lelkész vezette. A holland református úrvacsoránál a Nieuwe Kerk-ben százasával ültünk a terített asztalhoz, egymásnak ado­gatva a lelkésztől megáldott és elindított kenyeres tálat és kelyhet. Bernát herceg is ott ült közöttünk. Előadások vetettek világot a ma na^y kérdé­seire. Különösen három ragadott meg: Niebuhr., aki a mai konfliktusokat helyezte mérlegre, Lauriol, aki a mindennapi kenyérről szólva a szociális felelőssé­get tárta fel (lásd a »Pro Christo« diáklap szeptem­beri számában) és végül az öreg Mott János, aki a bizonyságtevő életről szólva a maga bizonyságtéte­lével mintegy az egész konferenciára rátette a koronát. A csoportok kb. 30-as létszámmal állandó és igen vegyes összetételüknél fogva hét alaposan elő­készített kérdést tárgyaltak (állam, nemzetek, faji­­ság, gazdasági rend, nevelés, család, egyház) a bib­liai eszmecserén kívül. Utóbbinál főleg a fiatal egy­házak tagjai (feketék, sárgák) nyújtottak sok figye­lemre méltót, mig a vitánál nem határozathozatalon, de a tapasztalatok kicserélésén volt a hangsúly. Társadalmi alkalmak (kirándulások, hangverseny) fokozták a személyes kapcsolatok kiépülését s ha azóta be is következett a fegyveres konfliktus, aminek ott még csak az ‘árnya kísértett, jó tudni, hogy egy az, ami minden ellentéten túl összekapcsolhatja a vilá­got: Christus Victor. A. Tóth S. ® ®@@®®®®®®@®®®©®®®®®®®®®®®®®S® e)a@© 1 VEGYESEK I a) S ® *;S3@®;éíS®®®®®®®®®©®®®©®®®®®;©®®®@®®©® ®®® — A nagykőrösi ref. tanítóképző, melyben egy­házkerületünk tanítói közül is sokan tanultak, szept. 17-én ünnepelte fennállása 100 esztendős évfordulóját. Az intézet megszervezője, Karika Pál, dunántúli volt (atyja Gyermelyen volt lelkipásztor) és Tatán halt meg. Ä jubileumi ünnepélyen a kormányt Jalsoviczky Károly dr. államtitkár képviselte. Az igét Ravasz László dr. püspök hirdette. Az alkalmi énekkar Kodály Zoltán jubileumi kórusát adta elő, a szerző vezénylésével. Mi is szeretettel köszöntjük a jubiláló intézetet. — Gyászhírek. Mély részvéttel értesültünk, hogy Patay Károly nyug. ref. lelkész és a barsi ref. egyház­megye tb. esperese életének 80-ik évében elhunyt. Te­metése szept. 12-én volt Alsószeesén. A barsi egyház­

Next

/
Oldalképek
Tartalom