Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-01-22 / 4. szám
16. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1939. SZALÓKT DÁNIEL 1845—1939. A mai idők pedagógusa előtt ismeretlen e név, melynek hordozója a Somogymegyében fekvő Erdőcsokonya községben a ref. iskolának négy évtizeden keresztül volt kiváló tanítója. Neve jeles tanítói és egyházi s társadalmi tevékenysége nyomán túlszárnyalt gyülekezete és a belsősomogyi ref. egyházmegye határain, országos viszonylatban is ismert volt, hiszen az országos ref. tanítóegyesületnek is nyugalomba vonultáig lelkes vezető férfia. Elaggultan 94 éves korában érte a halál abban a faluban, ahol kora ifjúságától kezdve 72 éven keresztül élt, tanított, nevelt és áldásos tevékenységével szelleme fényesen világolt. Pontosan megjelölve tevékenysége nyomait nem tudom adni ez emlékezést, mert 44 éve, hogy elszakadtam Délsomogytól, annak Erdőcsokonyával szomszédos Visonta egyházközségétől, ahol nagyatyám és atyám, Barla Szabó József 53 éven át szolgáltak mint lelkészek 1836-tól 1889-ig. Atyámat társadalmi és megyei tevékenységének jutalmául épen a Szalóky Dániel vezetése alatt csoportosuló tanítók kezdeményezése és közrehatása folytán 1884-ben a nagyatádi választókerület polgársága mint képviselőt a parlamentbe küldötte. Oly nagy volt súlya Szalóky Dánielnek és a vele felekezeti különbség nélkül szellemi közösségben működő tanítótársainak, hogy népök hallgatott reá jók. A tanüggyel Szeretettel foglalkozó lelkésznek és tanítónak élete és tevékenysége, szorosan kapcsolódott. Sajnos, atyám 18 évet töltött el gyülekezetében, korán, 48-ik életévében elhunyt. A rövid két évtized azonban elégséges idő volt atra, hogy e két nem mindennapi tehetség ragyogtassa szellemét közös törekvéseik, az egyház és közügy javára. A boldogult, amikor elvégezte a pápai ref. kollégiumban a tanítói pályárar előkészítő tanulmányait, 1866-ban előbb Somogy-Udvarhelyre, itteni félévi működés után Erdőcsokonyába kerül tanítónak. Ifjan, élete 21-ik évében tanító! Lelkes lelkipásztorok oldalán működik. Id. Barakonyi Kristóf, majd 1892- ben az ő ajánlatára gyönki gimnáziumi tanárságából megválasztott Széky Elemér s az egyházmegye neves esperese, Halka Sándor a gyülekezet lelkészei. Atyám éveken keresztül működött mint egyházmegyei tanügyi bizottsági elnök a belsősomogyi tractusban. Munkakörében méltányolta, lelkesítette munkára a 66 gyülekezetből álló nagy tractus tanítóit. Atyja volt a tanügy munkásainak, megértője a buzgalomnak, az odaadó pedagógus munkánjak. Ha buzgóságot egyes helyeken nem talált, oktatott inkább, mint korholt. Neves tanítógárda nőtt igy fel vezetése alatt! Ott működtek az országos nevek, most is életben levő Arany Bálint rinyaujlaki, Vecsey Sándor visontai, Mózes Imre rinyahosszúfalui tanítók és sokan mások. Ha jött a bizottsági elnöki vizsgálat^ nem félve, reszketve, de szeretettel várták a tanítók a vizjtatorban édesatyjokat. Sokat érintkeztek, tanácskoztak atyám és a jeles Szalóky! Működésüknek főleg atyámnak 1886. és 1887. években parlamenti beszédeiben és társadalmi tevékenységükben, a Csokonyavidéki Népnevelési Egylet megalapításában volt nyoma és hathatós eredménye. A parlamenti tárgyalások alkalmával a kultuszbudget kapcsán 1886 febr. 12-én és X887. év február 21-én tartott részletes, főleg a népiskolai tanítók nyugdíjintézete működését biráló beszédet boldogult atyám. Már megvolt és fungált az 1875. évi XXXII. t.-cikk a tanítók nyug- és gyámintézetéről. E törvény azonban a 300 forint fizetési minimum mellett mostohán bánt el a munkaképtelen tanítókkal, csekély nyugdíjat volt képes folyósítani. Sérelem volt az is, hogy a nyugdíjtörvény életbelépése alkalmával sokan kiestek a törvény keretéből. Nagy volt a törvény által előírt képesítéssel nem biró tanítók száma; a már évtizedek óta működő tanító magas felvételi összeggel volt terhelve. Helytelenül volt számítva a fenntartó testületek hozzájárulási díja. Főleg a dunántúli ref. egyházaknál látszott e tekintetben a rendelkezés bántó hatása, ahol tekintet nélkül az egyházközség vagyoni helyzete és népességére, ugyanazon összeggel terhelte meg a törvény az iskolátfenntartó egyházat. A kis egyházak nem tudták fizetni a járulékot, ezért az 1887. évi kultusz-budget kapcsán kénytelen jelenteni a miniszter, hogy 4,291.589 forint hozzájárulási befizetett járulék mellett 1,080.401 forint a hátrálék, A magas járulék miatt sokan nem léptek be a tanítói nyugdíjintézetbe, különösen oly esetekben, midőn 2—3 évtized óta működött a tanító, és elbirhatatlan teher volt előtte a belépési díj megtérítése. 'így történt, hogy 64.2o/0-a a tanítóknak bent volt a nyugdíjintézetben, 35.8o/o azonban künn rekedt. Kerültek bántó példái a mostoha elbánásnak. Hosszas működés után kegydíjat helyezett kilátásba a törvény a be nem lépett munkaképtelen tanítónak, vagy elhalálozása esetén az özvegy és árváinak. Sok esetben azonban a kegydíj fedezet hiányában elmaradt. így elbeszéli beszédében atyám, hogy Somogybán egy tanító özvegye, akinek férje 76 éves korában halt meg, aki 56 esztendeig szolgált és utolsó állomáshelyén 27 évig működött hűséggel, egyházközsége kiadta a bizonyítványt, hogy férje fizetése nem tett ki 300 forintot és hűségesen teljesítette tanítói kötelességét. Özvegye szegény sorsban segélyért folyamodott. Öt évig férje halála után nem folyamodott az özvegy, mert munkabíró volt. Öt év alatt munkaképtelenné vált és segélyért esedezik. A tanfelügyelő pártolólag terjeszti fel a kérelmet, melyre az elutasító válasz e szavakkal érkezik: benti kérés fedezet hiánya miatt nem teljesíthető. Álljatok elő emlékezetünkben Szalóky Dániel és ti a 80-as éveknek bizonytalan sorsban, csekély fizetésen nyomorgó tanítói! A ti példátok adta a voltj tanügyi bizottsági elnökötöknek, a ref. lelkésznek, (képviselőnek a készséget, hogy a képviselőházban harcolt értetek. Sorozata támadt a melegszívű emberbarátoknak és lelkes kultúrpolitikusoknak, akik megértve a haladó idő követelményeit, kivettek benneteket a nyomorúság nehéz sorsából. Mindezt azért írtam le, mert a lelké|Szképviselőnek képviselőházi felszólalásaihoz a mozgató erőt tanügyi kérdésekben a lelkes Szalóky Dániel adta. Jelentős alkotása volt az elhunyt Szalóky Dánielnek és társainak a Csokonyavidéki Népnevelési Egyletnek megalapítása. A Szalóky Dániel által nyomtatásban kiadott története az Egyletnek elmondja, hogy a 60-as évek végén br. Eötvös József kultuszminiszter rendelte el a népnevelési 'egyletek szervezését. Ebben is első volt Erdőcsokonya és vidéke! A
